Geekz, képregény
Klasszikus Pókember
Geekz, képregény
Retro Pók.
Pókember az egyik olyan szuperhős a kevesek közül, akinek hazai pályafutása is hosszú múltra tekint vissza – és szerencsére ez a siker a mai napig töretlennek mondható. 1989-től szórakoztatja a nagydumás hálószövő a közönséget, a rajongók legnagyobb örömére, akik mindig tettek róla, hogy kedvencük ne merüljön feledésbe, és pozícióját immár 27 éve hibátlanul őrzi. Nincs hát messze a harmadik x, és igazából bizton állíthatjuk, a falmászó szuperhős még jóideig fogja képviseltetni magát a hazai közönségnek. Bebetonozott szereplője lett az itthoni képregénykiadásnak, és szuperhős-kultúrának. Kitűnő bizonyíték erre a kéthavonta megjelenő sorozata, és a szintén évi 6 részt számláló limitált kiadvány, emellett pedig a különszámok, melyeknek borítóin szintén Pókember neve tetszeleg. A Kingpin illő módon ünnepelte Pókember első hazai sorozatának évfordulóját, még 2014-ben. Pontosan akkor, 25 esztendő telt el, hogy A Csodálatos Pókember nyitószáma az újságárusokhoz került – ezt a dátumot tehát nem hagyhatta figyelmen kívül a kiadó. Ennek örömére egy különleges képregénnyel lepték meg a rajongókat, mely, mint a Peter Parker Pókember, ez is inkább a régi, kicsit keményvonalasabb fanoknak szólt, akik még a ’80-as, ’90-es években kapcsolódtak be, vagy akik jobban leragadtak ennél a klasszikus időszaknál, mint a jelenkor (legalábbis a magyar kiadás szempontjából) baklövéseinél. Annyi különbséggel, hogy az ünnepre A Hihetetlen Pókember különszámában került sor. Ennek ellenére, több mint valószínű, a keménymag fogja igazán értékelni, ugyanis a kiadvány igazi nosztalgiabomba, amely lenyűgöző erővel robban az olvasó képébe - egyben visszavezeti egy egyszerűbb, szívmelengetőbb, és vidámabb korba, melynek báját valóban csak az ős-fanok képesek teljesen mértékben megérteni, és befogadni.



A képregény három történetet tartalmaz, evidens módon az egyik pontosan a legeslegelső Pókember-sztori, az Amazing Fantasy 15. száma,mely egy legenda elindítója, és egyben meghatározó darabja a műfajnak. Itt mutatkozott be először Peter Parker, aki egy radioaktív pók csípése után szuperképességet szerzett, majd úgy döntött, kamatoztatja ezt a hírnév, és a meggazdagodás reményében. A többit már mindenki ismeri: hősünk elengedett egy bűnözőt, önző okokból, mely végül nagybátyja meggyilkolásához vezetett. Pókember életét örökre megváltoztatta ez a tragikus esemény, ezután megfogadta, hogy a bűnüldözőnek áll, segít az embereken, és hősködésre adja a fejét. Magyarul mindezidáig kimaradt a történet (a sorozat első számában flashback-ek formájában ismertették meg az olvasóval a kezdeti időket), nagyon frappáns, tiszteletreméltó ötlet, hogy az évforduló alkalmából ki lett adva itthon is a sztori. Mégiscsak az egyik leghíresebb szuperhős eredet történetről beszélünk. A következő lényegében egy hiánypótló alkotás (nem mintha jelen cikk nem kizárólag az ilyen kiadványokról szólna), ami még A Csodálatos Pókember első számában jelent meg, de csak félig adták ki. annak idején egy képregény „másfél” történetet tartalmazott 36 oldalon, de Pókember, és Rakéta Robi (ó azok a nosztalgikus névfordítások…) harcának a másik fele nem került közlésre. Mindezidáig: a kiadványban az olvasók végre megkapják teljes pompájában a sztorit. Ezzel, mint a legtöbb ilyen vonatkozású művel, szintén a veteránok járnak a legjobban. A két klasszikus egy különleges kiadvány követi, amely Dan Slott tollából származik, és lényegében, bár nem rég jelent meg, koncepciója mégis konkrétan a múltba téved vissza. Azokba az évekbe, mikor Gwen Stacy nemrég halt meg, pókember lelkét pedig ön-gyötrés, és bűntudat marta, amikor még a pók-mobillal furikázott, és Fáklyával keveredtek közös kalandokba. A múltidézés nagyon jól sikerül, és összességében mag a képregény is eléri a célját: méltó ünnepe a falmászó hazai pályafutásának kezdetéhez.



És ha már a klasszikusokról van szó: a Peter Parker Pókember című sorozat alapból régebbi történeteket jelentet meg (melyek anno a hazai kiadásból kimaradtak), de különszámok formájában egy kicsit korábbra is visszakanyarodik a Kingpin. Nevezetesen a lázadó ’60-as évekbe, mikor még épp csak elindult a széria, Pókember alighogy elkezdte a szuperhős-karrierjét, bontogatta a szárnyait, ahogy maga az Amazing Spider-Man sorsa is kétséges volt még. Nem lehetett tudni meddig húzza, és hosszútávon beválik e, de határán volt már a kitörő sikernek. Éppen ezért, ködösebbek voltak a történetek is: Pókember könnyen meghalhatott, legalábbis az olvasók számára bizonytalan volt, hogy egy-egy szám végén győz-e, vagy esetleg valamelyik ellenfele végleg elgyepálja (volt már rég egyébként is precedens, hogy ép egy csatából nem ő került ki győztesként), ezzel véget vetve a sorozatnak – ha rosszul mentek volna az eladások, minden bizonnyal valami ilyesféle megoldást találtak volna ki. Azonban végül nem így lett, és ez a korszak meghatározó darabként vonult be a Pókember-képregények történelmébe. Egyrészt, mert ilyenkor még az eredeti alkotó, a híres Stan Lee tartózkodott az írói fedélzeten, másrészt pedig a rajzoló John Romita volt, aki eredetileg csak ideiglenesen vette át a feladatot Steve Ditko-tól, alkotásai olyan nagyszerűek lettek, hogy végül több mint 100 számig maradt is. Ez az időszak annyira jelentős volt, hogy a legtöbb rajongó legszívesebben erre a korra emlékszik vissza, amikor megszülettek mindazok a mellékszereplők, akik később többé-kevésbé fontos szerepet töltöttek be a karakter életében. Pókemberre itt ragasztották rá a „leghihetőbb hős” megnevezést, mivel ahelyett, hogy mindig jó egészségben lévő erőemberként kapná el a bűnözőket, olyan teljesen hétköznapi gondjai vannak, mint például a megfázás, izomhúzódás, láz, pénzhiány, May néni gyógyszereinek finanszírozása, vagy az örök probléma, azaz a csaj-gondok. Sokkal életszerűbb tehát az egész, aminek köszönhetően az olvasó sokkal könnyebben beleképzeli magát a főszereplő helyébe – ez mindigis a Pókember-képregények sajátossága volt.



A két különszámban 5-5, azaz összesen 10 történet kapott helyet. Megjelenik a Zöld Manó, aki fényt derít Pókember titkára, miközben róla is lekerül a maszk; Rínó most tűnik fel először, ahogy a Rengető is, felbukkan újra a félkarú tudósból átalakult Gyík, Kraven a vadász, Keselyű) egy új formában), és még számos kisebb-nagyobb karakter, akit már a fiatal olvasók is nagyon jól ismerhetnek. Persze, mint minden ilyen dologgal, csak egy nagy probléma van: a mai olvasó számára szinte befogadhatatlan. Ugyan maguk a történetek nem is annyira gyerekesek, sőt, a korszak lenyomata (vietnámi háború, szexuális forradalom) egész erősen ott van a képregénylapokon, a stílus messze van még attól a komolyságtól, ami a mai megjelenésekre jellemző. Így hát a naiv ’60-as évek báját nem árt tolerálni, ahogy a lapokat is a retro megértő fejbólintásával kell forgatni. Kell egy bizonyos rálátás, és befogadó-képesség ehhez, azonban a fanatikusok biztosan zabálni fogják, ez garantálható. A kiadvány tökéletes időutazás egy másfajta korba, ahol a képregények még sokkal rajzfilmszerűbb hatást keltettek, a történetre sokkalta jellemzőbb volt a humor, és a kiszólások az olvasó felé, a klasszikus gondolat-buborékok, valamint a rengeteg szöveg – szinte minden képkockában van legalább két mondat, ami biztosít minket arról, hogy nem végzünk vele egyhamar. Mindhárom képregény hiánypótlás a javából. A régivágású, keményvonalas rajongóknak igazi csemege, sőt mi több, egyenesen kötelező olvasmány. Peter Parker korai kalandjaira elég baj, hogy ennyit kellett várni, de a lényeg, hogy megkaptuk. A Kingpin tudja, hogyan nyűgözze le a rajongókat, és a szuperhősképregényre éhezőket. John Romita rajzainak köszönhetően is örökzöld, meghatározó korszak volt ez, hiszen Ditko kissé groteszk ábrázolásmódjával ellentétben Romita már sokkal élethűbben ábrázolta Peter-t, mely a késős rajzolóknak is tökéletes kiindulópont lett, valamint a női alakok, mint Gwen, és Mary Jane is elnyerték örökérvényű formájukat. és ha minden jól megy, különszám formájában idén megint folytatódik a falmászó régi kalandjainak közlése.

A Hihetetlen Pókember Különszám (2014)
Amazing Fantasy #15 (1962)
The Amazing Spider-Man #182-183 (1978)
Spider-Man/Human Torch #3 (2005)

Peter Parker Pókember Különszám: Lee-Romita Pókember #1 (2014)
The Amazing Spider-Man #39-43 (1966)

Peter Parker Pókember Különszám: Lee-Romita Pókember #2 (2015)
The Amazing Spider-Man #44-46, #48-49 (1967)
DVD / Blu-ray filmek olcsón
Kritikák
Űrdongó
A Transformers-film, amire vártál - majdnem.
Alita: A harc angyala
A CGI-szem a lélek tükre.
Friss kritikák
A törvény nevében: Harmadik évad (True Detective: Season Three)
Fény vs. sötétség: Harmadik menet.
Bosszúállók: Végjáték (Avengers: Endgame)
Egy korszak vége.
Neverland elhagyása (Leaving Neverland)
Hullagyalázás lvl végtelen.
Kedvencek temetője (Pet Sematary)
Néha jobb, ha a megfilmesíthetetlen regény megfilmesítetlen marad.
Shazam!
Az igazi Marvel Kapitány!