Geekz, képregény
Klasszikus Pókember
Geekz, képregény
Retro Pók.
Pókember az egyik olyan szuperhős a kevesek közül, akinek hazai pályafutása is hosszú múltra tekint vissza – és szerencsére ez a siker a mai napig töretlennek mondható. 1989-től szórakoztatja a nagydumás hálószövő a közönséget, a rajongók legnagyobb örömére, akik mindig tettek róla, hogy kedvencük ne merüljön feledésbe, és pozícióját immár 27 éve hibátlanul őrzi. Nincs hát messze a harmadik x, és igazából bizton állíthatjuk, a falmászó szuperhős még jóideig fogja képviseltetni magát a hazai közönségnek. Bebetonozott szereplője lett az itthoni képregénykiadásnak, és szuperhős-kultúrának. Kitűnő bizonyíték erre a kéthavonta megjelenő sorozata, és a szintén évi 6 részt számláló limitált kiadvány, emellett pedig a különszámok, melyeknek borítóin szintén Pókember neve tetszeleg. A Kingpin illő módon ünnepelte Pókember első hazai sorozatának évfordulóját, még 2014-ben. Pontosan akkor, 25 esztendő telt el, hogy A Csodálatos Pókember nyitószáma az újságárusokhoz került – ezt a dátumot tehát nem hagyhatta figyelmen kívül a kiadó. Ennek örömére egy különleges képregénnyel lepték meg a rajongókat, mely, mint a Peter Parker Pókember, ez is inkább a régi, kicsit keményvonalasabb fanoknak szólt, akik még a ’80-as, ’90-es években kapcsolódtak be, vagy akik jobban leragadtak ennél a klasszikus időszaknál, mint a jelenkor (legalábbis a magyar kiadás szempontjából) baklövéseinél. Annyi különbséggel, hogy az ünnepre A Hihetetlen Pókember különszámában került sor. Ennek ellenére, több mint valószínű, a keménymag fogja igazán értékelni, ugyanis a kiadvány igazi nosztalgiabomba, amely lenyűgöző erővel robban az olvasó képébe - egyben visszavezeti egy egyszerűbb, szívmelengetőbb, és vidámabb korba, melynek báját valóban csak az ős-fanok képesek teljesen mértékben megérteni, és befogadni.



A képregény három történetet tartalmaz, evidens módon az egyik pontosan a legeslegelső Pókember-sztori, az Amazing Fantasy 15. száma,mely egy legenda elindítója, és egyben meghatározó darabja a műfajnak. Itt mutatkozott be először Peter Parker, aki egy radioaktív pók csípése után szuperképességet szerzett, majd úgy döntött, kamatoztatja ezt a hírnév, és a meggazdagodás reményében. A többit már mindenki ismeri: hősünk elengedett egy bűnözőt, önző okokból, mely végül nagybátyja meggyilkolásához vezetett. Pókember életét örökre megváltoztatta ez a tragikus esemény, ezután megfogadta, hogy a bűnüldözőnek áll, segít az embereken, és hősködésre adja a fejét. Magyarul mindezidáig kimaradt a történet (a sorozat első számában flashback-ek formájában ismertették meg az olvasóval a kezdeti időket), nagyon frappáns, tiszteletreméltó ötlet, hogy az évforduló alkalmából ki lett adva itthon is a sztori. Mégiscsak az egyik leghíresebb szuperhős eredet történetről beszélünk. A következő lényegében egy hiánypótló alkotás (nem mintha jelen cikk nem kizárólag az ilyen kiadványokról szólna), ami még A Csodálatos Pókember első számában jelent meg, de csak félig adták ki. annak idején egy képregény „másfél” történetet tartalmazott 36 oldalon, de Pókember, és Rakéta Robi (ó azok a nosztalgikus névfordítások…) harcának a másik fele nem került közlésre. Mindezidáig: a kiadványban az olvasók végre megkapják teljes pompájában a sztorit. Ezzel, mint a legtöbb ilyen vonatkozású művel, szintén a veteránok járnak a legjobban. A két klasszikus egy különleges kiadvány követi, amely Dan Slott tollából származik, és lényegében, bár nem rég jelent meg, koncepciója mégis konkrétan a múltba téved vissza. Azokba az évekbe, mikor Gwen Stacy nemrég halt meg, pókember lelkét pedig ön-gyötrés, és bűntudat marta, amikor még a pók-mobillal furikázott, és Fáklyával keveredtek közös kalandokba. A múltidézés nagyon jól sikerül, és összességében mag a képregény is eléri a célját: méltó ünnepe a falmászó hazai pályafutásának kezdetéhez.



És ha már a klasszikusokról van szó: a Peter Parker Pókember című sorozat alapból régebbi történeteket jelentet meg (melyek anno a hazai kiadásból kimaradtak), de különszámok formájában egy kicsit korábbra is visszakanyarodik a Kingpin. Nevezetesen a lázadó ’60-as évekbe, mikor még épp csak elindult a széria, Pókember alighogy elkezdte a szuperhős-karrierjét, bontogatta a szárnyait, ahogy maga az Amazing Spider-Man sorsa is kétséges volt még. Nem lehetett tudni meddig húzza, és hosszútávon beválik e, de határán volt már a kitörő sikernek. Éppen ezért, ködösebbek voltak a történetek is: Pókember könnyen meghalhatott, legalábbis az olvasók számára bizonytalan volt, hogy egy-egy szám végén győz-e, vagy esetleg valamelyik ellenfele végleg elgyepálja (volt már rég egyébként is precedens, hogy ép egy csatából nem ő került ki győztesként), ezzel véget vetve a sorozatnak – ha rosszul mentek volna az eladások, minden bizonnyal valami ilyesféle megoldást találtak volna ki. Azonban végül nem így lett, és ez a korszak meghatározó darabként vonult be a Pókember-képregények történelmébe. Egyrészt, mert ilyenkor még az eredeti alkotó, a híres Stan Lee tartózkodott az írói fedélzeten, másrészt pedig a rajzoló John Romita volt, aki eredetileg csak ideiglenesen vette át a feladatot Steve Ditko-tól, alkotásai olyan nagyszerűek lettek, hogy végül több mint 100 számig maradt is. Ez az időszak annyira jelentős volt, hogy a legtöbb rajongó legszívesebben erre a korra emlékszik vissza, amikor megszülettek mindazok a mellékszereplők, akik később többé-kevésbé fontos szerepet töltöttek be a karakter életében. Pókemberre itt ragasztották rá a „leghihetőbb hős” megnevezést, mivel ahelyett, hogy mindig jó egészségben lévő erőemberként kapná el a bűnözőket, olyan teljesen hétköznapi gondjai vannak, mint például a megfázás, izomhúzódás, láz, pénzhiány, May néni gyógyszereinek finanszírozása, vagy az örök probléma, azaz a csaj-gondok. Sokkal életszerűbb tehát az egész, aminek köszönhetően az olvasó sokkal könnyebben beleképzeli magát a főszereplő helyébe – ez mindigis a Pókember-képregények sajátossága volt.



A két különszámban 5-5, azaz összesen 10 történet kapott helyet. Megjelenik a Zöld Manó, aki fényt derít Pókember titkára, miközben róla is lekerül a maszk; Rínó most tűnik fel először, ahogy a Rengető is, felbukkan újra a félkarú tudósból átalakult Gyík, Kraven a vadász, Keselyű) egy új formában), és még számos kisebb-nagyobb karakter, akit már a fiatal olvasók is nagyon jól ismerhetnek. Persze, mint minden ilyen dologgal, csak egy nagy probléma van: a mai olvasó számára szinte befogadhatatlan. Ugyan maguk a történetek nem is annyira gyerekesek, sőt, a korszak lenyomata (vietnámi háború, szexuális forradalom) egész erősen ott van a képregénylapokon, a stílus messze van még attól a komolyságtól, ami a mai megjelenésekre jellemző. Így hát a naiv ’60-as évek báját nem árt tolerálni, ahogy a lapokat is a retro megértő fejbólintásával kell forgatni. Kell egy bizonyos rálátás, és befogadó-képesség ehhez, azonban a fanatikusok biztosan zabálni fogják, ez garantálható. A kiadvány tökéletes időutazás egy másfajta korba, ahol a képregények még sokkal rajzfilmszerűbb hatást keltettek, a történetre sokkalta jellemzőbb volt a humor, és a kiszólások az olvasó felé, a klasszikus gondolat-buborékok, valamint a rengeteg szöveg – szinte minden képkockában van legalább két mondat, ami biztosít minket arról, hogy nem végzünk vele egyhamar. Mindhárom képregény hiánypótlás a javából. A régivágású, keményvonalas rajongóknak igazi csemege, sőt mi több, egyenesen kötelező olvasmány. Peter Parker korai kalandjaira elég baj, hogy ennyit kellett várni, de a lényeg, hogy megkaptuk. A Kingpin tudja, hogyan nyűgözze le a rajongókat, és a szuperhősképregényre éhezőket. John Romita rajzainak köszönhetően is örökzöld, meghatározó korszak volt ez, hiszen Ditko kissé groteszk ábrázolásmódjával ellentétben Romita már sokkal élethűbben ábrázolta Peter-t, mely a késős rajzolóknak is tökéletes kiindulópont lett, valamint a női alakok, mint Gwen, és Mary Jane is elnyerték örökérvényű formájukat. és ha minden jól megy, különszám formájában idén megint folytatódik a falmászó régi kalandjainak közlése.

A Hihetetlen Pókember Különszám (2014)
Amazing Fantasy #15 (1962)
The Amazing Spider-Man #182-183 (1978)
Spider-Man/Human Torch #3 (2005)

Peter Parker Pókember Különszám: Lee-Romita Pókember #1 (2014)
The Amazing Spider-Man #39-43 (1966)

Peter Parker Pókember Különszám: Lee-Romita Pókember #2 (2015)
The Amazing Spider-Man #44-46, #48-49 (1967)
Kritikák
Volt egyszer egy... Hollywood
Hollywoodi (rém)álom.
Halálos iramban: Hobbs & Shaw
A macsó kopasz bácsik visszatértek.
Akciók / kedvezményes ajánlatok
Friss kritikák
A platform (El hoyo)
A vertikális kapitalizmus elembertelenítő hatásai.
Tyler Rake: A kimenekítés (Extraction)
Thor végre megtalálta Noobmastert.
Bloodshot
Vérgagyi Vérlövés? Majdnem.
Úriemberek (The Gentlemen)
Az igazi gengszterek tényleg öltönyt viselnek.
Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csudasztikus felszabadulása) (Birds of Prey (and the Fantabulous Emancipation of One Harley Quinn))
Erős Nők, Akiknek Nincs Szükségük Férfiakra!