Ahogy közeledünk a Marvel képregények egyik legnagyobb, és legfontosabb giga-eseményéhez, az ember egyre izgatottabban viseltetik a közelgő
történések miatt. A több évig, aprólékosan, okosan, és nem utolsósorban
rejtélyes felvezetett Titkos inváziót a képregényrajongók
legtöbbje epekedve várta, hiszen itt fog kiderülni minden, választ
kapunk a régóta levegőben lógó kérdésekre, végre értelmet nyer az összes
kisebb-nagyobb titok, ezen kívül pedig a hősök egy minden eddiginél
nagyobb fenyegetéssel néznek szembe az alakváltó képességüket tökélyre
fejlesztő skrull-ok képében. Hosszú út vezetett idáig, amit a Beszivárgás
című sztori csak még jobban elnyújtott. Az egész esemény kiagyalója,
Brian Michael Bendis ugyanis tovább húzta az olvasók előtt a
mézesmadzagot, nem tért rá rögtön a lényegre, hanem, mintegy
felvezetésként, prológusként berakott még egy hat részes történetet. A Beszivárgás létrejöttének mondjuk több oka is volt, ezek közül az egyik legfontosabb, hogy pont akkoriban futott a World War Hulk
című crossover is, így minden bizonnyal a Marvel sem akart egyszerre
két ilyen nagy vasat a tűzben tartani. Másrészt Bendis mindigis erről
volt híres, addig húzza ameddig lehet, a végletekig képes fokozni a
rajongók adrenalinszintjét, feszíteni az idegszálaikat, ez a Beszivárgás
esetében is sikerült. Ugyanakkor kissé érezni rajta, hogy csak arra
szolgált, hogy két esemény között is legyen valami, azaz
rétestészta-szerűen nyújtják a cselekményt. Ettől függetlenül persze
hozza a szokásos színvonalat, amit eddig is megszokhattunk az Új Bosszú
Angyalaitól.
A Beszivárgás értelemszerűen a Forradalom folytatásaként tetszeleg: a Polgárháború két oldalra szakította a szuperhősöket. Vasember, aki a regisztrációs törvény mellett áll, csapatával a Titkos Angyalokra (Dr. Strange, Luke Cage, Pókember, Vasököl, Sólyomszem, Rozsomák, Ronin, és Jessica Jones) vadászik, akik egy Japánban tett körút után váratlan, és egyben hátborzongató felfedezésre jutnak. Miután a Kéz nevű bűnszervezet vezetője, Elektra meghalt, kiderül, hogy valójában alakváltó skrull volt, és ezt eddig egyikőjük sem tudta, még Rozsomák sem volt képes kiszagolnia sosem tévedő szimatával. A hősök között bizalmatlanság alakul ki, ugyanis fogalmuk sincs, hogy közülük ki skrull, és ki nem, ami csak még jobban szétzilálja az amúgyis széteső csapatot, és tovább mérgezi a légkört. Póknő úgy dönt, elviszi a skrull-holttestet Tony Stark-hoz, és átáll hozzájuk, azonban nem ez az egyetlen gond, ami miatt aggódniuk kell. Szuperbűnözők egy csoportja fog össze, akik a hősök közt kialakult ellentéteket kihasználva akarnak lecsapni rájuk. Bendis-nek már az előző kötetben sikerült elkapnia a bizalmatlan, paranoid hangulatot, ami a Beszivárgást is végig uralja. Csuklya képében azonban új ellenfél jelent meg, aki nagy erők ura, és sikerül összefognia a rengeteg gonosztevőt is. Többek közt azzal, hogy képes odacsapni a hősöknek, és nem válogat a brutális, véres eszközökben. Emellett a Bosszú Angyalainak nemcsak vele, hanem saját maguk kételkedésével is meg kell küzdenie, hiszen nem tudják biztosan, hogy ki ember, és ki nem a csapatban…
A Beszivárgás tehát nem sokkal visz közelebb a kérdések megválaszolásához, a Titkos invázióhoz sem nagyon, inkább amolyan töltelék sztoriként funkcionál a nagy esemény előtt. Ennél fogva legélvezetesebb, egyben legjobb pontja a rengeteg látványos csatajelenet, melyhez remekül illeszkedik Leinil Yu rajzstílusa, aki már a Forradalomban is megjelenítette a hősöket, csalódást persze itt sem okoz. Az hogy a kötet végeredményben élvezetes, és nem egy sótlan valami, az nagyrészt az ő érdeme. Lényegében ugyanazzal a szálkás vonalvezetéssel, vastag kontúrokkal, és kissé eltúlzott anatómiájú szereplőkkel találkozhatunk, mint az előző kötetben, kivéve, hogy a színek kevésbé rikítóak, leginkább a barna, sárga, szürke, és vörös (melynek köszönhetően a közeli képeken olyanok a karakterek, mintha a szemük be lenne vérezve) árnyalatok uralkodnak. Persze a sajátos dinamika még mindig megvan. Ezen kívül még Carlo Pagulagan is képviselteti magát, aki a kötetben található Annual-t rajzolta, igazából ő is elvégzi a maga dolgát, a kontraszt a két művész között ezúttal nem olyan szembetűnő, mint amire korábban már volt nem egy példa. Sőt, nem is nagyon vesszük észre, a váltást. Szerencsére a sűrű csatajelenetek mellett több idő jutott a karakterekre is, Bendis inkább Dr. Starnge, és a Luke Cage-Jessica Jones páros családi életével foglalkozik, utóbbiak segítségével mutatja be, és érzékelteti még jobban a paranoid légkör súlyát. Amikor kezdetét veszi a bizonytalanság, a kétkedés, és már egymásban sem képesek teljes mértékben megbízni. És ez barátokat, sőt családtagokat is képes elhidegíteni egymástól. Talán jobban is, mint azt a szuperhumán regisztrációs törvény tette.
A Beszivárgás élvezetes olvasmány, még annak ellenére is, hogy bizony aligha nyújt többet, mint az átlagos tölteléksztorik legtöbbje. Rajzai miatt azonban érdemes időt pazarolni rá, élvezetes pillanatai közé tartozik az is, amikor egy másik sztorira tesznek utalást, és az adott eseményt, mely már megjelent a Mighty Avengers-ben, magyarul a Marvel+ sorozat lapjain, más szemszögből mutatnak be. Az még fontosabb, hogy a kötet a legeslegutolsó felvonás a Titkos invázió előtt, és innen már tényleg csak egy kis lépés van a hatalmas eseményig.
Az Új Bosszú Angyalai: Beszivárgás (2013)
The New Avengers #33-37 (2007)
The New Avengers Annual #2 (2008)
A Beszivárgás értelemszerűen a Forradalom folytatásaként tetszeleg: a Polgárháború két oldalra szakította a szuperhősöket. Vasember, aki a regisztrációs törvény mellett áll, csapatával a Titkos Angyalokra (Dr. Strange, Luke Cage, Pókember, Vasököl, Sólyomszem, Rozsomák, Ronin, és Jessica Jones) vadászik, akik egy Japánban tett körút után váratlan, és egyben hátborzongató felfedezésre jutnak. Miután a Kéz nevű bűnszervezet vezetője, Elektra meghalt, kiderül, hogy valójában alakváltó skrull volt, és ezt eddig egyikőjük sem tudta, még Rozsomák sem volt képes kiszagolnia sosem tévedő szimatával. A hősök között bizalmatlanság alakul ki, ugyanis fogalmuk sincs, hogy közülük ki skrull, és ki nem, ami csak még jobban szétzilálja az amúgyis széteső csapatot, és tovább mérgezi a légkört. Póknő úgy dönt, elviszi a skrull-holttestet Tony Stark-hoz, és átáll hozzájuk, azonban nem ez az egyetlen gond, ami miatt aggódniuk kell. Szuperbűnözők egy csoportja fog össze, akik a hősök közt kialakult ellentéteket kihasználva akarnak lecsapni rájuk. Bendis-nek már az előző kötetben sikerült elkapnia a bizalmatlan, paranoid hangulatot, ami a Beszivárgást is végig uralja. Csuklya képében azonban új ellenfél jelent meg, aki nagy erők ura, és sikerül összefognia a rengeteg gonosztevőt is. Többek közt azzal, hogy képes odacsapni a hősöknek, és nem válogat a brutális, véres eszközökben. Emellett a Bosszú Angyalainak nemcsak vele, hanem saját maguk kételkedésével is meg kell küzdenie, hiszen nem tudják biztosan, hogy ki ember, és ki nem a csapatban…
A Beszivárgás tehát nem sokkal visz közelebb a kérdések megválaszolásához, a Titkos invázióhoz sem nagyon, inkább amolyan töltelék sztoriként funkcionál a nagy esemény előtt. Ennél fogva legélvezetesebb, egyben legjobb pontja a rengeteg látványos csatajelenet, melyhez remekül illeszkedik Leinil Yu rajzstílusa, aki már a Forradalomban is megjelenítette a hősöket, csalódást persze itt sem okoz. Az hogy a kötet végeredményben élvezetes, és nem egy sótlan valami, az nagyrészt az ő érdeme. Lényegében ugyanazzal a szálkás vonalvezetéssel, vastag kontúrokkal, és kissé eltúlzott anatómiájú szereplőkkel találkozhatunk, mint az előző kötetben, kivéve, hogy a színek kevésbé rikítóak, leginkább a barna, sárga, szürke, és vörös (melynek köszönhetően a közeli képeken olyanok a karakterek, mintha a szemük be lenne vérezve) árnyalatok uralkodnak. Persze a sajátos dinamika még mindig megvan. Ezen kívül még Carlo Pagulagan is képviselteti magát, aki a kötetben található Annual-t rajzolta, igazából ő is elvégzi a maga dolgát, a kontraszt a két művész között ezúttal nem olyan szembetűnő, mint amire korábban már volt nem egy példa. Sőt, nem is nagyon vesszük észre, a váltást. Szerencsére a sűrű csatajelenetek mellett több idő jutott a karakterekre is, Bendis inkább Dr. Starnge, és a Luke Cage-Jessica Jones páros családi életével foglalkozik, utóbbiak segítségével mutatja be, és érzékelteti még jobban a paranoid légkör súlyát. Amikor kezdetét veszi a bizonytalanság, a kétkedés, és már egymásban sem képesek teljes mértékben megbízni. És ez barátokat, sőt családtagokat is képes elhidegíteni egymástól. Talán jobban is, mint azt a szuperhumán regisztrációs törvény tette.
A Beszivárgás élvezetes olvasmány, még annak ellenére is, hogy bizony aligha nyújt többet, mint az átlagos tölteléksztorik legtöbbje. Rajzai miatt azonban érdemes időt pazarolni rá, élvezetes pillanatai közé tartozik az is, amikor egy másik sztorira tesznek utalást, és az adott eseményt, mely már megjelent a Mighty Avengers-ben, magyarul a Marvel+ sorozat lapjain, más szemszögből mutatnak be. Az még fontosabb, hogy a kötet a legeslegutolsó felvonás a Titkos invázió előtt, és innen már tényleg csak egy kis lépés van a hatalmas eseményig.
Az Új Bosszú Angyalai: Beszivárgás (2013)
The New Avengers #33-37 (2007)
The New Avengers Annual #2 (2008)
