Az emberiségnek alighanem befellegzett. A skrull faj hosszú évtizedekig, aprólékosan, és okosan kigondolt terve az utolsó fázisba lépett.
Alakváltó képességüket tökélyre fejlesztve szép lassan beszivárogtak
titokban az emberek, hősök, és titkos ügynökök közé, tervük pedig
kíméletlen bosszút állni a Föld népén, végül igába hajtani az egész
bolygót. Miután az évekre visszanyúló események manipulálása, és a
hősöket meggyengítő tragédiák egész sora akaratuk szerint alakult,
megkezdik az emberiség ellen a mindent elpusztító, totális inváziót. Pár
óra leforgása alatt lebénítják a SHIELD, és a HAMMER védelmi
rendszerét, térdre kényszerítik a különböző szuperhőscsapatokat, és
tehetetlenné teszik a világ összes Stark intézményét, mely a
közbiztonságért felel. Régóta erre készülnek, és mindenféle nehézség
nélkül sikerül végigvinni a tervüket, a szuperhősök eddig sosem kaptak
még ekkora pofont. Ezúttal egy olyan ellenség ellen kell harcolniuk,
akik kis híján láthatatlanok, bármelyik ember alakját képesek felvenni,
anélkül, hogy ezt észre tudnák venni. A Föld minden eddiginél közelebb
kerül a végső pusztuláshoz, ezért a legyőzött, megtépázott hősöknek
félre kell tenniük az ellentétjeiket, hogy összefoghassanak a skrullok
ellen, és közös erővel mentsék meg magukat, és az egész emberiséget.
Nem túlzás azt mondani, hogy a Titkos invázió képében megkapjuk az utóbbi idők egyik legokosabban átgondolt, legzseniálisabban megszerkesztett képregényét. Brian Michael Bendis, a Marvel kiadó arany tojást tojó tyúkja 2004 óta készíti elő ezt a nagyszabású eseményt, melyet ráadásul teljes egészében ő maga írt. Ennek köszönhetően még a képregény műfajához képest is hihetetlen reklámkampány vette kezdetét, nagyobb, mint eddig valaha is a Marvel-nél. Szokás szerint megígértek mindent, amit ilyenkor szoktak, gigantikus változásokat, álleejtő fordulatokat, meg egyéb fűt-fát, melyek után már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt volt, és annak ellenére, hogy legtöbb esetben csak üres marketing szövegről van szó, itt kivételesen tényleg be is váltották őket. A sztorinak hihetetlenül epikus hangvétele van, Bendis pedig a tökénél ragadja meg ezt a hatalmas monstrumot, a végeredményt pedig csupán csak olyan közhelyes, ámde végletekig igaz jelzőkkel lehet illetni, mint nagyléptékű, gigantikus, és grandiózus. Nemcsak a hősökre koncentrál, hanem a kevésbé lényegesebb, mégis a történet szempontjából fontos dolgokat is igyekszik bemutatni. A civileket, akik között még jobban eluralkodik a pánik, de vannak, akik megszállottak, akik bedőlnek a skrullok szavainak, akik azt mondják, nem gyilkolni, és hódítani jöttek, hanem, hogy megmentsék az embereket önmaguktól. A fő sorozat 8 részén kívül még számos sztori íródott, mely az invázió kiegészítéseként szolgál, egyben ezen háttértörténeteknek köszönhetően magát a fő-szériát is csak még jobban elmélyíti. Ezen kívül egy részét magyarul a két Bosszú Angyalai kötetben is olvashatjuk.
A Titkos invázió, és Az invázió vége című kötetek mind az invázió egy-egy specifikus részére koncentrál, a személyes dráma sokkal nagyobb előtérbe kerül, és egy kis időre ez a gigantikus esemény is kezelhető méretűre zsugorodik. A karakterek közelebb kerülnek hozzánk, az olvasó pedig valóban átérzi az invázió emberi oldalát. Bár a főtörténet feszes váza nem engedi meg annyira a nagyobb kitekintéseket, talán még a Polgárháború sem rendelkezett ennyire drámai hangvétellel. Nemcsak a szereplős személyes fizikai, és lelki harca miatt, hanem mert ezúttal a legyőzendő ellenfél egyrészt nem saját fajunkból kerül ki, másrészt lehetetlen beazonosítani ki a skrull, és ki nem, de már minden fontos szervbe beszivárogtak, mint ahogy a hősök közé is. Így nehéz eldönteni valójában ki a barát, és ki az ellenség (nehezebb, mint a Polgárháborúban bármikor), így nem is igazán tudják, hogyan kellene harcolni ellenük. A tét tehát sosem volt még ilyen nagy a Marvel univerzumban, ezt Bendis minden egyes oldaton érezteti az olvasóval, sőt, a gonoszok sem súlytalan papírfigurák, akik csak úgy ott vannak a történetben, és motivációjuk gyenge lábakon áll, pont ellenkezőleg. A Titkos invázióban a skrull nép büszkeséggel, méltósággal, elszántsággal, hűséggel, és hazaszeretettel lett felruházva, végre annyi év után kiléptek a sematikus, tucat ellenfelek soraiból, mostmár valóban egy olyan idegen faj lettek, akikről elhisszük, könnyen okozhatják az emberiség pusztulását, és teljesen átrendezhetik kegyetlen, kíméletlen, és bosszúszomjas indíttatásaikkal a képzeletbeli sakktáblát.
Persze a szuperhősök sem hagyják magukat közben. Van valami felemelő, és magasztos abban, hogy a szétszakadt, ellenségeskedő hősök végül összefognak a közös ellenfél ellen, és újra egy csapatként tudnak működni. Nincs az a Marvel rajongó, akinek ne dobbanna meg a szíve akkor, amikor a Bosszú Angyalai, a Fantasztikus Négyes, más szuperhősök, és még a szupergonoszok is egy emberként ugranak neki a skrullok torkának, egy „Angyalok, gyülekező!” csatakiáltás után. Pontosan az ilyen pillanatok miatt jó rajongónak lenni, A karakterek szinte lejönnek a képregénykockákról, mi is ott vagyunk velük, aggódunk értük, miközben egész oldalas képeken harcolnak a gonoszok ellen, vált-vállvetve, elszántan, és az utolsó lélegzetükig. Színtiszta katarzis az egész, összefoglalja mindazt, ami jó ezekben a mainstream-képregényekben. Olyan pillanatok ezek, olyan képek, amik beleégnek az olvasók agyába, emlékük még hosszú évekig fennmarad, ami a Marvel-t illeti, ők egy újabb klasszikus tudhatnak maguk mögött, mely történetnek, ha nem is minden panelje, de jó része híres marad az utókor számára is. Mindezt Leinil Yu rajzaival, akinek stílusa nem mindenkinek jön be, néha összecsapott műveket produkál, itt azonban szó sincs ilyesmiről, emberünk teljesen összeszedte magát, és vitathatatlanul a maximumot nyújtja, nemcsak önmagához képest. Látszik, hogy ő is átérezte ennek az eseménynek a gigantikus jelentőségét, így hát rendesen odatette magát, végtelenül aprólékos, és részletes képregényt kapunk, mely 8 részen keresztül remek színvonalat mutat, nem lehet rá haragudni, sem története, sem külalakja miatt.
A Titkos invázió minden ponton kielégíti a minőségre éhező Marvel rajongók igényeit. Nagy ívű, epikus, drámai, és még sok minden más is, rengeteg karaktert mozgat, de mégsem túlzsúfolt. Az univerzum szempontjából pedig a képregények legfontosabb eseménye, hiszen kapunk egy olyan győzelmet, mely végeredményben egy bonyolult, és keserű vereséghez vezet. Ami után ismét komoly történések, és fordulatok következnek, melyek csak még jobban felrázzák a Marvel világát. De az már egy másik történet. A Titkos invázió azonban fontos képregény, mely kötelező mivolta miatt kihagyhatatlan a rajongók számára.
Titkos invázió: A támadás (2014)
Secret Invasion #1-4 (2008)
The Mighty Avengers #15 (2008)
Az Új Bosszú Angyalai: Titkos invázió (2014)
The New Avengers #38-41, #43 (2008)
Titkos invázió: Végjáték (2014)
Secret Invasion #5-8 (2008-2009)
The Mighty Avengers #16 (2008)
Az Új Bosszú Angyalai: Az invázió vége (2015)
The New Avengers #42, #44-47 (2008-2009)
Nem túlzás azt mondani, hogy a Titkos invázió képében megkapjuk az utóbbi idők egyik legokosabban átgondolt, legzseniálisabban megszerkesztett képregényét. Brian Michael Bendis, a Marvel kiadó arany tojást tojó tyúkja 2004 óta készíti elő ezt a nagyszabású eseményt, melyet ráadásul teljes egészében ő maga írt. Ennek köszönhetően még a képregény műfajához képest is hihetetlen reklámkampány vette kezdetét, nagyobb, mint eddig valaha is a Marvel-nél. Szokás szerint megígértek mindent, amit ilyenkor szoktak, gigantikus változásokat, álleejtő fordulatokat, meg egyéb fűt-fát, melyek után már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt volt, és annak ellenére, hogy legtöbb esetben csak üres marketing szövegről van szó, itt kivételesen tényleg be is váltották őket. A sztorinak hihetetlenül epikus hangvétele van, Bendis pedig a tökénél ragadja meg ezt a hatalmas monstrumot, a végeredményt pedig csupán csak olyan közhelyes, ámde végletekig igaz jelzőkkel lehet illetni, mint nagyléptékű, gigantikus, és grandiózus. Nemcsak a hősökre koncentrál, hanem a kevésbé lényegesebb, mégis a történet szempontjából fontos dolgokat is igyekszik bemutatni. A civileket, akik között még jobban eluralkodik a pánik, de vannak, akik megszállottak, akik bedőlnek a skrullok szavainak, akik azt mondják, nem gyilkolni, és hódítani jöttek, hanem, hogy megmentsék az embereket önmaguktól. A fő sorozat 8 részén kívül még számos sztori íródott, mely az invázió kiegészítéseként szolgál, egyben ezen háttértörténeteknek köszönhetően magát a fő-szériát is csak még jobban elmélyíti. Ezen kívül egy részét magyarul a két Bosszú Angyalai kötetben is olvashatjuk.
A Titkos invázió, és Az invázió vége című kötetek mind az invázió egy-egy specifikus részére koncentrál, a személyes dráma sokkal nagyobb előtérbe kerül, és egy kis időre ez a gigantikus esemény is kezelhető méretűre zsugorodik. A karakterek közelebb kerülnek hozzánk, az olvasó pedig valóban átérzi az invázió emberi oldalát. Bár a főtörténet feszes váza nem engedi meg annyira a nagyobb kitekintéseket, talán még a Polgárháború sem rendelkezett ennyire drámai hangvétellel. Nemcsak a szereplős személyes fizikai, és lelki harca miatt, hanem mert ezúttal a legyőzendő ellenfél egyrészt nem saját fajunkból kerül ki, másrészt lehetetlen beazonosítani ki a skrull, és ki nem, de már minden fontos szervbe beszivárogtak, mint ahogy a hősök közé is. Így nehéz eldönteni valójában ki a barát, és ki az ellenség (nehezebb, mint a Polgárháborúban bármikor), így nem is igazán tudják, hogyan kellene harcolni ellenük. A tét tehát sosem volt még ilyen nagy a Marvel univerzumban, ezt Bendis minden egyes oldaton érezteti az olvasóval, sőt, a gonoszok sem súlytalan papírfigurák, akik csak úgy ott vannak a történetben, és motivációjuk gyenge lábakon áll, pont ellenkezőleg. A Titkos invázióban a skrull nép büszkeséggel, méltósággal, elszántsággal, hűséggel, és hazaszeretettel lett felruházva, végre annyi év után kiléptek a sematikus, tucat ellenfelek soraiból, mostmár valóban egy olyan idegen faj lettek, akikről elhisszük, könnyen okozhatják az emberiség pusztulását, és teljesen átrendezhetik kegyetlen, kíméletlen, és bosszúszomjas indíttatásaikkal a képzeletbeli sakktáblát.
Persze a szuperhősök sem hagyják magukat közben. Van valami felemelő, és magasztos abban, hogy a szétszakadt, ellenségeskedő hősök végül összefognak a közös ellenfél ellen, és újra egy csapatként tudnak működni. Nincs az a Marvel rajongó, akinek ne dobbanna meg a szíve akkor, amikor a Bosszú Angyalai, a Fantasztikus Négyes, más szuperhősök, és még a szupergonoszok is egy emberként ugranak neki a skrullok torkának, egy „Angyalok, gyülekező!” csatakiáltás után. Pontosan az ilyen pillanatok miatt jó rajongónak lenni, A karakterek szinte lejönnek a képregénykockákról, mi is ott vagyunk velük, aggódunk értük, miközben egész oldalas képeken harcolnak a gonoszok ellen, vált-vállvetve, elszántan, és az utolsó lélegzetükig. Színtiszta katarzis az egész, összefoglalja mindazt, ami jó ezekben a mainstream-képregényekben. Olyan pillanatok ezek, olyan képek, amik beleégnek az olvasók agyába, emlékük még hosszú évekig fennmarad, ami a Marvel-t illeti, ők egy újabb klasszikus tudhatnak maguk mögött, mely történetnek, ha nem is minden panelje, de jó része híres marad az utókor számára is. Mindezt Leinil Yu rajzaival, akinek stílusa nem mindenkinek jön be, néha összecsapott műveket produkál, itt azonban szó sincs ilyesmiről, emberünk teljesen összeszedte magát, és vitathatatlanul a maximumot nyújtja, nemcsak önmagához képest. Látszik, hogy ő is átérezte ennek az eseménynek a gigantikus jelentőségét, így hát rendesen odatette magát, végtelenül aprólékos, és részletes képregényt kapunk, mely 8 részen keresztül remek színvonalat mutat, nem lehet rá haragudni, sem története, sem külalakja miatt.
A Titkos invázió minden ponton kielégíti a minőségre éhező Marvel rajongók igényeit. Nagy ívű, epikus, drámai, és még sok minden más is, rengeteg karaktert mozgat, de mégsem túlzsúfolt. Az univerzum szempontjából pedig a képregények legfontosabb eseménye, hiszen kapunk egy olyan győzelmet, mely végeredményben egy bonyolult, és keserű vereséghez vezet. Ami után ismét komoly történések, és fordulatok következnek, melyek csak még jobban felrázzák a Marvel világát. De az már egy másik történet. A Titkos invázió azonban fontos képregény, mely kötelező mivolta miatt kihagyhatatlan a rajongók számára.
Titkos invázió: A támadás (2014)
Secret Invasion #1-4 (2008)
The Mighty Avengers #15 (2008)
Az Új Bosszú Angyalai: Titkos invázió (2014)
The New Avengers #38-41, #43 (2008)
Titkos invázió: Végjáték (2014)
Secret Invasion #5-8 (2008-2009)
The Mighty Avengers #16 (2008)
Az Új Bosszú Angyalai: Az invázió vége (2015)
The New Avengers #42, #44-47 (2008-2009)
