Képzeljük el, mi történne akkor, ha egyik napról a másikra kiderülne, többé nem az emberi faj a leghatalmasabb lény a Földön. Többé nem
tehetnénk meg mindent, el kellene fogadnunk, hogy lenne még egy nálunk
is fejlettebb faj, és hogy vannak olyan felettünk állóak, akiket nem
tudunk megfékezni. És ami még rosszabb, mármint azon kívül, hogy ezeknek
köszönhetően önbecsülésünkön, és énképünkön is komoly csorba eshet,
hogy nem tudjuk pontosan kik ezek a lények, és hogy mit akarnak. Csak
abban vagyunk biztosak, hogyha akarnák, akkor egy suhintással
elpusztíthatnának minket, és az irányítást, annak legkisebb illúziójával
együtt is kivették a kezünkből. Gondoljunk bele, mivel járna mindez.
Kurt Busiek, és Alex Ross tehetséges tolmácsolásában remek prezentációt
kaphatunk abból, hogy az úgynevezett „csodalények” megjelenése miként
hatott a hétköznapi emberekre, akik nagyon jól tudták, a 20. századdal
beköszöntött egy új korszak, melyben minden megváltozik, és semmi sem
lesz már ugyanolyan, mint az előtt. A két nagyszerű alkotó a Marvels
című munkájában mutatta be közös erővel a Marvel univerzum történetének
négy fontos, és mindenki által jól ismert eseményét, egy fotóriporter
szemszögéből. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez előtt, és ez után is
születtek olyan művek, melyek a hétköznapi ember szemein keresztül
követték nyomon az isteni képességekkel felruházott szuperhősök
ténykedéseit, sőt, némelyikük talán még jobb is volt, mint Busiek-é, de
az biztos, hogy ilyen részletesen még egyetlen egy képregény sem merült
el ebben a témában.
A Kingpin kiadó jóvoltából most végre magyarul is élvezhetjük a 4 részes minisorozatot, amely 1994-es megjelenése óta méltán, és megérdemelten került a klasszikus képregények halhatatlan panteonjába. Busiek a történetben megjeleníti az érzelmek teljes skáláját, amiket a felbukkanó szuperhősök, és egyéb istenszerű lények váltottak ki az emberekről, a tehetetlen dühtől kezdve a lelkes ünneplésig, a Csodák kora realisztikusan festi le, hogyan reagáltak az átlagos emberek a különböző, addig megszokott életüket felforgató eseményekre, a gyűlölettel teli haragtól az irigységgel vegyült szánalomig. New York lakóiban egyszerre uralkodik a félelem, a kétség, a tudatlanság, és a tehetetlenség is, ámulva, egybe rettegve figyelik a lények csatáit. És voltaképp ilyenkor tudatosul bennük, hogy a sorsuk immáron nem a saját kezükben van, hanem olyan szuperhősökéiben, akiknek világát nem értik, és nem is érthetik, ahogy azok motivációit sem. Ez a kettősség uralja a sztorit, miközben a Marvel világ klasszikus eseményeit láthatjuk újra megelevenedni, végig a kisember gondolataiba, érzelmeibe pillanthatva bele. Felváltva éreznek hálát, és szorongást, előbbit azért, mert a hősök mindig segítenek, ha szükség van rájuk, utóbbit pedig azért, mert egyben kiszolgáltatottak is, ha felnéznek az égre, már nem csak madarakat, és felhőket, de náluknál sokkal erősebb, és különlegesebb lényeket láthatnak. Gyakorlatilag a minisorozatban az amerikai álom, és az amerikai férfi ideál bukásának lehetünk szemtanúi.
A sztori főhőse Phil Sheldon fotóriporter, aki testközelből éli át a Marvel képregények összes meghatározó történését, 1939-től, a Második világháború kezdetétől, Fáklya, Namor, és Amerika Kapitány megjelenésétől kezdve, az 1960-as éveken, a mutáns-őrületen, az X-Men csapat feltűnésén át, egészen 1974-ig, Galactus Föld elleni támadásáig, és Gwen Stacy haláláig bezárólag. Ahogy a legtöbbeket, úgy Sheldon-t is egyszerre elbűvöli, és taszítja a természetfeletti képességekkel bíró lények jelenléte, megpróbál értelmet adni az egésznek, és önmagában, valamint családjában keresni a különböző válaszokat. Közben a Csodák kora egybe sűríti mindazt, ami meghatározza a különböző Marvel képregényeket, a második világégés viszonylagos érdektelenségét amerikai oldalról, majd az eufóriát Amerika Kapitány, majd később a Bosszúállók, és a Fantasztikus Négyes megjelenésekor, vagy a Pókembert övező gyűlöletkampányt, később pedig a rasszizmust is, amit Busiek mesteri módon illeszt be, és használ a történetben. A mutánsok felbukkanásával a közvélemény totálisan a szuperlények ellen fordul, az addig kialakult bizalom, és szeretet egy csapásra gyűlöletbe fordul, tüntetésekkel, utcai lázongásokkal, és szívszorító drámával, szomorú emberi sorsokkal. És Busiek a különböző katasztrófákat is nagyszerűen kapja el, hatásosan mutatja be azt a fajta kiszolgáltatottságot, amit a több millió ember érez, mikor Galactus az egész bolygót fel akarja emészteni. Voltaképp a Csodák kora egyszerű emberekről szól, akik igyekeznek normális, rendes életet élni, egy olyan világban, ahol a szuperhősök, mutánsok, és idegenek teljesen megszokott jelenségek.
A látványról a kultikus rajzoló, Alex Ross gondoskodik, aki ezúttal nem hagyományos eszközökkel készítette el a képregényt, hanem festve. A körülbelül 200 oldalas mű pont ettől kapott különös realitásérzéket is, az oldalak már-már fényképszerűek, és ízig-vérig egyénis a perspektívája, művészileg sokkal jobb, több a tradicionálisan megrajzolt képregényeknél. Teljesen hiteles, és átérezhető az egész. A Csodák kora olyan mű, amelyet minden magára valamit is adó képregényrajongónak el kell olvasnia. Összefoglalja mindazt, ami nagyszerű ezekben a mainstream képregényekben, és hogy miért is szeretjük őket annyira: a szuperhős történetek menekülést kínálnak a valóság, és a szürke hétköznapok elől, egy csodálatos, és lenyűgöző világba, ahol hihetetlen dolgok történnek. Azonosulunk ezekkel az emberekkel, akik sokszor isteni hatalommal bírnak. A Csodák kora pontosan ezt az érzetet kelti magából, minden egyes oldalával, képével, és mondatával. Egyenesen kötelező alkotás.
Marvel+ Különszám: Csodák kora #1-2 (2016)
Marvels #1-4 (1994)
A Kingpin kiadó jóvoltából most végre magyarul is élvezhetjük a 4 részes minisorozatot, amely 1994-es megjelenése óta méltán, és megérdemelten került a klasszikus képregények halhatatlan panteonjába. Busiek a történetben megjeleníti az érzelmek teljes skáláját, amiket a felbukkanó szuperhősök, és egyéb istenszerű lények váltottak ki az emberekről, a tehetetlen dühtől kezdve a lelkes ünneplésig, a Csodák kora realisztikusan festi le, hogyan reagáltak az átlagos emberek a különböző, addig megszokott életüket felforgató eseményekre, a gyűlölettel teli haragtól az irigységgel vegyült szánalomig. New York lakóiban egyszerre uralkodik a félelem, a kétség, a tudatlanság, és a tehetetlenség is, ámulva, egybe rettegve figyelik a lények csatáit. És voltaképp ilyenkor tudatosul bennük, hogy a sorsuk immáron nem a saját kezükben van, hanem olyan szuperhősökéiben, akiknek világát nem értik, és nem is érthetik, ahogy azok motivációit sem. Ez a kettősség uralja a sztorit, miközben a Marvel világ klasszikus eseményeit láthatjuk újra megelevenedni, végig a kisember gondolataiba, érzelmeibe pillanthatva bele. Felváltva éreznek hálát, és szorongást, előbbit azért, mert a hősök mindig segítenek, ha szükség van rájuk, utóbbit pedig azért, mert egyben kiszolgáltatottak is, ha felnéznek az égre, már nem csak madarakat, és felhőket, de náluknál sokkal erősebb, és különlegesebb lényeket láthatnak. Gyakorlatilag a minisorozatban az amerikai álom, és az amerikai férfi ideál bukásának lehetünk szemtanúi.
A sztori főhőse Phil Sheldon fotóriporter, aki testközelből éli át a Marvel képregények összes meghatározó történését, 1939-től, a Második világháború kezdetétől, Fáklya, Namor, és Amerika Kapitány megjelenésétől kezdve, az 1960-as éveken, a mutáns-őrületen, az X-Men csapat feltűnésén át, egészen 1974-ig, Galactus Föld elleni támadásáig, és Gwen Stacy haláláig bezárólag. Ahogy a legtöbbeket, úgy Sheldon-t is egyszerre elbűvöli, és taszítja a természetfeletti képességekkel bíró lények jelenléte, megpróbál értelmet adni az egésznek, és önmagában, valamint családjában keresni a különböző válaszokat. Közben a Csodák kora egybe sűríti mindazt, ami meghatározza a különböző Marvel képregényeket, a második világégés viszonylagos érdektelenségét amerikai oldalról, majd az eufóriát Amerika Kapitány, majd később a Bosszúállók, és a Fantasztikus Négyes megjelenésekor, vagy a Pókembert övező gyűlöletkampányt, később pedig a rasszizmust is, amit Busiek mesteri módon illeszt be, és használ a történetben. A mutánsok felbukkanásával a közvélemény totálisan a szuperlények ellen fordul, az addig kialakult bizalom, és szeretet egy csapásra gyűlöletbe fordul, tüntetésekkel, utcai lázongásokkal, és szívszorító drámával, szomorú emberi sorsokkal. És Busiek a különböző katasztrófákat is nagyszerűen kapja el, hatásosan mutatja be azt a fajta kiszolgáltatottságot, amit a több millió ember érez, mikor Galactus az egész bolygót fel akarja emészteni. Voltaképp a Csodák kora egyszerű emberekről szól, akik igyekeznek normális, rendes életet élni, egy olyan világban, ahol a szuperhősök, mutánsok, és idegenek teljesen megszokott jelenségek.
A látványról a kultikus rajzoló, Alex Ross gondoskodik, aki ezúttal nem hagyományos eszközökkel készítette el a képregényt, hanem festve. A körülbelül 200 oldalas mű pont ettől kapott különös realitásérzéket is, az oldalak már-már fényképszerűek, és ízig-vérig egyénis a perspektívája, művészileg sokkal jobb, több a tradicionálisan megrajzolt képregényeknél. Teljesen hiteles, és átérezhető az egész. A Csodák kora olyan mű, amelyet minden magára valamit is adó képregényrajongónak el kell olvasnia. Összefoglalja mindazt, ami nagyszerű ezekben a mainstream képregényekben, és hogy miért is szeretjük őket annyira: a szuperhős történetek menekülést kínálnak a valóság, és a szürke hétköznapok elől, egy csodálatos, és lenyűgöző világba, ahol hihetetlen dolgok történnek. Azonosulunk ezekkel az emberekkel, akik sokszor isteni hatalommal bírnak. A Csodák kora pontosan ezt az érzetet kelti magából, minden egyes oldalával, képével, és mondatával. Egyenesen kötelező alkotás.
Marvel+ Különszám: Csodák kora #1-2 (2016)
Marvels #1-4 (1994)
