Batmant, minden idők egyik legnépszerűbb szuperhősét, a képregények éjfekete Sötét Lovagját csaknem 80 éves pályafutása alatt számtalan alkotó
vette már kezelésbe, így több ezerféleképp írták már a karakterét, ám a
legkiválóbb történeteinek túlnyomó része abból az időszakból került ki, amikor
a Denevér még nem az a rideg, paranoiás és technokrata alak volt, inkább egy
pályája elején járó, kissé tapasztalatlan, egyúttal naiv, szárnyait bontogató
igazságosztó, aki telve reménnyel indul neki a Gotham-i éjszakába, hogy
megtisztítsa azt a bűnözés mocskától. A ’80-as évek végén Frank Miller és
társai új mederbe terelték a figurát (The Dark Knight Returns és Az
első év, de jelenleg az utóbbi mű a fontosabb), a sötétebb, földhözragadtabb megközelítés, a karakter borongós
eredettörténetével (és az akkoriban bemutatott nagy sikerű mozifilmmel) együtt
pedig ráébresztette a DC kiadót, hogy mekkora aranybánya rejlik Batman korai
éveinek bemutatása mögött. A fejesek arcukon érezték a változás hideg szeleit, így
ennek megfelelően olyan képregénysorozatok jöttek, mint például a mára-már
szinte kultikussá vált Legends of the Dark Knight és a Haunted
Knight című, három one shot-ot tartalmazó alkotás, melyből végül minden
idők egyik legjobb Batman története, a Hosszú Halloween is kinőtt.
A Hosszú Halloween voltaképp Frank Miller Az első évének tematikai folytatása (azért nem közvetlen, mert a két sztori közt kronológiailag ott van például A nevető ember), mely továbbviszi a megkezdett koncepciót, miszerint Bruce Wayne, aki nemrég tért csak vissza huzamosabb kitérője után szülővárosába, éjszakánként denevérjelmezt ölt magára, és Batmanként kapja el a gonosztevőket, akik rossz fát tettek a tűzre. Még viszonylag zöldfülű bűnüldözőként néz szembe Gotham legrosszabb rosszarcúival, főként a Falcone családdal, akik befolyásukat már az egész városra kiterjesztették, a maffia családfője, Carmine Falcone pedig gyakorlatilag egyeduralkodóként dönt élet és halál felett. Nemsokára azonban egy új játékos tűnik fel a sakktáblán, aki Holiday (Ünnep) néven fut, és minden egyes ünnepnapon meggyilkolja a Falcone család valamelyik prominens tagját. A titokzatos emberölések egyaránt felkavarják a gengszterek, a törvény embereinek, és a Gotham-be rohamosan beszivárgó szuperbűnözőknek a világát is, akik mind-mind máshogy reagálnak Holiday ténykedéseire: a maffia vérdíj kitűzésével próbálja megoldani a helyzetet, és különleges képességekkel rendelkező rosszfiúkkal-lányokkal szövetkezik össze, utóbbiak a pénz miatt szállnak be a játékba, vagy épp azért, mert komoly konkurenciát látnak az árnyékként lecsapó sorozatgyilkosra.
Közben a jó oldal képviselői is a maguk módján akarnak véget vetni az egyre nagyobb teret nyerő káosznak. Batman, Gordon felügyelő és Harvey Dent kerületi ügyész összefog, ám ezen triumvirátus szövetsége érzékeny, düledező alapokon nyugszik. A Hosszú Halloween egyszerre meséli el ennek a kényes bizalomnak a felbomlását, és egyszerre mutatja be, ahogy Dent-ből előbb határokat átlépő önbíráskodó, majd elvetemült Kétarc válik, ezt a visszafordíthatatlan átlényegülést pedig egy olyan, tökéletes panelkezeléssel működő oldal mutatja be, amiért már önmagában megéri beszerezni ezt a képregényt. A felső részen Dent-tel, aki épp Sal Maroni-t faggatja a tárgyalóteremben, és miközben a bűnöző savat önt, a lap alsó részét már Carmine Falcone tölti be, és az ő hatalmas, égő gyertyákkal teli születésnapi tortája, melyet a maffiavezér azzal egy időben fúj el, amikor Dent arcától már csak centiméterekre van a maró sav, amely aztán a megbomlott elméjű, skizofrén jegyeket mutató Kétarccá változtatja az elszánt, igazságért küzdő ügyészt. Szimplán tökéletes pillanat ez a maga egyszerűségével és különleges ábrázolásmódjával, az ilyen emlékezetes, felejthetetlen jelenetek miatt nagyszerű a Hosszú Halloween.
Jeph Loeb tartalmas karrierje során nemegyszer nyúlt már mellé, de ha igazán formában van, akkor olyan történeteket ír, mint például a Hosszú Halloween, vagy a folytatása, a szintén zseniális Dark Victory, mindkét művet gyakori alkotótársával, Tim Sale-el jegyzi, aki sematizált, akár még elnagyoltnak is könnyen nevezhető rajzaival hibátlanul szállítja a többek közt a Sin City képregényeket is mímelő hamisítatlan noir hangulatot. Bámulatos, ahogy Batman sokszor beleolvad a fekete, árnyékos háttérbe, és Sale csupán néhány vonással képes úgy ábrázolni a karakter jellegzetességeit, hogy az bármikor tökéletesen felismerhető legyen. A határozott kontúrok, és Sale további egyedi stílusjegyei egy olyan feelinget, hangulatvilágot teremtenek, ami tökéletesen elkülönül a mainstream képregények hagyományaitól, hozzájárulva ahhoz, hogy a mű örökzöld instant klasszikusként tündökölhessen a műfaj nagyjai között. Loeb és Sale párosa ennek megfelelően realisztikusabb és földhözragadtabb mederbe tereli a történetet, miközben Batman néhány emblematikus főellenfeleit is felsorakoztatja, azonban mégsem a velük való harcra tereli a hangsúlyt, inkább Gotham maffiózói kapják a nagyobb fókuszt, akik a gyorsan változó idők viharában kénytelenek alkalmazkodni egy új bűnözői réteghez, persze sikertelenül.
A Hosszú Halloween többek közt annak a története is, ahogy ezeket a klasszikus értelemben vett, régi értékrendekhez szokott, már-már túlromanticizált gengsztereket felváltják a mindenféle színes jelmezben pózoló, sokszor természetfeletti képességekkel rendelkező csodabogarak, akik mind-mind lángtengerré akarják változtatni a várost, sokkal brutálisabb és maradandóbb módszerekkel, mint elődeik valaha tették. Innen pedig egyenes út vezet a maffiacsaládok elkerülhetetlen bukásáig, a régi rendszer felbomlásáig, így teret adva valami sokkal szörnyűbbnek és veszélyesebbnek. Nem nehéz párhuzamot vonni A keresztapa és A sebhelyesarcú című filmekkel, melyeket, ha egymás mellé teszünk, remekül képet adnak arról, hogy az olyan vezéralakokat, mint Vito Corleone-t (az sem véletlen, hogy Carmine Falcone szakasztott úgy néz ki, mint ő) és Tony Montana-t hogyan váltja fel egy új gengszter-generáció, mely már teljesen más viselkedési normák és hagyományok szerint működik, mint múltbeli megfelelője. Csak amíg A sebhelyesarcúban a változást a sem istent, sem embert nem ismerő dél-amerikai drogkartellek hozták el, addig a Hosszú Halloweenben az olyan pszichopata bűnözők teszik meg ugyanezt, mint Méregcsók, Madárijesztő, Őrült Kalapos, vagy Joker. Az alkotás egyszerre szeretne sötét detektívtörténet, erkölcsi tanmese, és noir-elemekkel tűzdelt szuperhősös sztori is lenni, tehát eléggé sokat markol, azonban a végeredmény minden tekintetben kiemelkedő.
Amiért szó érhetné a ház elejét (a Hosszú Halloween klasszikus, de mégsem hibátlan), az a történet végére csaknem széteső krimi-szál, azaz Holiday kiléte, amit Loeb szinte már feleslegesen túlbonyolított. Nemcsak, hogy a valódi gyilkos személye sem mindig tisztázott, de az író mindezt egy triplacsavarral próbálja megoldani, így teljesen a feje tetejére állítva az egész sztorira rátelepedett erős rejtélyt. A lassan kibontakozó cselekmény után inkább egy letisztultabb, nem annyira nagy volumenű lezárás lett volna indokolt, ám ez a kis probléma teljesen eltörpül a Hosszú Halloween tömérdek bravúrja mellett. A 13 részes sztori remek szerkezettel (az egész cirka 1 év alatt játszódik, és minden egyes fejezet egy ünnepnap), nagyszerű hangulattal, izgalmas karakterekkel és egy sor emlékezetes jelenettel ragadja meg az igazi, esszenciális Batman képregény lényegét, melynek méltán ott a helye a legnagyobb klasszikusok között.
DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény #17-18 – Batman: Hosszú Halloween 1-2. rész (2017)
Batman: The Long Halloween #1-13 (1996-1997)
A Hosszú Halloween voltaképp Frank Miller Az első évének tematikai folytatása (azért nem közvetlen, mert a két sztori közt kronológiailag ott van például A nevető ember), mely továbbviszi a megkezdett koncepciót, miszerint Bruce Wayne, aki nemrég tért csak vissza huzamosabb kitérője után szülővárosába, éjszakánként denevérjelmezt ölt magára, és Batmanként kapja el a gonosztevőket, akik rossz fát tettek a tűzre. Még viszonylag zöldfülű bűnüldözőként néz szembe Gotham legrosszabb rosszarcúival, főként a Falcone családdal, akik befolyásukat már az egész városra kiterjesztették, a maffia családfője, Carmine Falcone pedig gyakorlatilag egyeduralkodóként dönt élet és halál felett. Nemsokára azonban egy új játékos tűnik fel a sakktáblán, aki Holiday (Ünnep) néven fut, és minden egyes ünnepnapon meggyilkolja a Falcone család valamelyik prominens tagját. A titokzatos emberölések egyaránt felkavarják a gengszterek, a törvény embereinek, és a Gotham-be rohamosan beszivárgó szuperbűnözőknek a világát is, akik mind-mind máshogy reagálnak Holiday ténykedéseire: a maffia vérdíj kitűzésével próbálja megoldani a helyzetet, és különleges képességekkel rendelkező rosszfiúkkal-lányokkal szövetkezik össze, utóbbiak a pénz miatt szállnak be a játékba, vagy épp azért, mert komoly konkurenciát látnak az árnyékként lecsapó sorozatgyilkosra.
Közben a jó oldal képviselői is a maguk módján akarnak véget vetni az egyre nagyobb teret nyerő káosznak. Batman, Gordon felügyelő és Harvey Dent kerületi ügyész összefog, ám ezen triumvirátus szövetsége érzékeny, düledező alapokon nyugszik. A Hosszú Halloween egyszerre meséli el ennek a kényes bizalomnak a felbomlását, és egyszerre mutatja be, ahogy Dent-ből előbb határokat átlépő önbíráskodó, majd elvetemült Kétarc válik, ezt a visszafordíthatatlan átlényegülést pedig egy olyan, tökéletes panelkezeléssel működő oldal mutatja be, amiért már önmagában megéri beszerezni ezt a képregényt. A felső részen Dent-tel, aki épp Sal Maroni-t faggatja a tárgyalóteremben, és miközben a bűnöző savat önt, a lap alsó részét már Carmine Falcone tölti be, és az ő hatalmas, égő gyertyákkal teli születésnapi tortája, melyet a maffiavezér azzal egy időben fúj el, amikor Dent arcától már csak centiméterekre van a maró sav, amely aztán a megbomlott elméjű, skizofrén jegyeket mutató Kétarccá változtatja az elszánt, igazságért küzdő ügyészt. Szimplán tökéletes pillanat ez a maga egyszerűségével és különleges ábrázolásmódjával, az ilyen emlékezetes, felejthetetlen jelenetek miatt nagyszerű a Hosszú Halloween.
Jeph Loeb tartalmas karrierje során nemegyszer nyúlt már mellé, de ha igazán formában van, akkor olyan történeteket ír, mint például a Hosszú Halloween, vagy a folytatása, a szintén zseniális Dark Victory, mindkét művet gyakori alkotótársával, Tim Sale-el jegyzi, aki sematizált, akár még elnagyoltnak is könnyen nevezhető rajzaival hibátlanul szállítja a többek közt a Sin City képregényeket is mímelő hamisítatlan noir hangulatot. Bámulatos, ahogy Batman sokszor beleolvad a fekete, árnyékos háttérbe, és Sale csupán néhány vonással képes úgy ábrázolni a karakter jellegzetességeit, hogy az bármikor tökéletesen felismerhető legyen. A határozott kontúrok, és Sale további egyedi stílusjegyei egy olyan feelinget, hangulatvilágot teremtenek, ami tökéletesen elkülönül a mainstream képregények hagyományaitól, hozzájárulva ahhoz, hogy a mű örökzöld instant klasszikusként tündökölhessen a műfaj nagyjai között. Loeb és Sale párosa ennek megfelelően realisztikusabb és földhözragadtabb mederbe tereli a történetet, miközben Batman néhány emblematikus főellenfeleit is felsorakoztatja, azonban mégsem a velük való harcra tereli a hangsúlyt, inkább Gotham maffiózói kapják a nagyobb fókuszt, akik a gyorsan változó idők viharában kénytelenek alkalmazkodni egy új bűnözői réteghez, persze sikertelenül.
A Hosszú Halloween többek közt annak a története is, ahogy ezeket a klasszikus értelemben vett, régi értékrendekhez szokott, már-már túlromanticizált gengsztereket felváltják a mindenféle színes jelmezben pózoló, sokszor természetfeletti képességekkel rendelkező csodabogarak, akik mind-mind lángtengerré akarják változtatni a várost, sokkal brutálisabb és maradandóbb módszerekkel, mint elődeik valaha tették. Innen pedig egyenes út vezet a maffiacsaládok elkerülhetetlen bukásáig, a régi rendszer felbomlásáig, így teret adva valami sokkal szörnyűbbnek és veszélyesebbnek. Nem nehéz párhuzamot vonni A keresztapa és A sebhelyesarcú című filmekkel, melyeket, ha egymás mellé teszünk, remekül képet adnak arról, hogy az olyan vezéralakokat, mint Vito Corleone-t (az sem véletlen, hogy Carmine Falcone szakasztott úgy néz ki, mint ő) és Tony Montana-t hogyan váltja fel egy új gengszter-generáció, mely már teljesen más viselkedési normák és hagyományok szerint működik, mint múltbeli megfelelője. Csak amíg A sebhelyesarcúban a változást a sem istent, sem embert nem ismerő dél-amerikai drogkartellek hozták el, addig a Hosszú Halloweenben az olyan pszichopata bűnözők teszik meg ugyanezt, mint Méregcsók, Madárijesztő, Őrült Kalapos, vagy Joker. Az alkotás egyszerre szeretne sötét detektívtörténet, erkölcsi tanmese, és noir-elemekkel tűzdelt szuperhősös sztori is lenni, tehát eléggé sokat markol, azonban a végeredmény minden tekintetben kiemelkedő.
Amiért szó érhetné a ház elejét (a Hosszú Halloween klasszikus, de mégsem hibátlan), az a történet végére csaknem széteső krimi-szál, azaz Holiday kiléte, amit Loeb szinte már feleslegesen túlbonyolított. Nemcsak, hogy a valódi gyilkos személye sem mindig tisztázott, de az író mindezt egy triplacsavarral próbálja megoldani, így teljesen a feje tetejére állítva az egész sztorira rátelepedett erős rejtélyt. A lassan kibontakozó cselekmény után inkább egy letisztultabb, nem annyira nagy volumenű lezárás lett volna indokolt, ám ez a kis probléma teljesen eltörpül a Hosszú Halloween tömérdek bravúrja mellett. A 13 részes sztori remek szerkezettel (az egész cirka 1 év alatt játszódik, és minden egyes fejezet egy ünnepnap), nagyszerű hangulattal, izgalmas karakterekkel és egy sor emlékezetes jelenettel ragadja meg az igazi, esszenciális Batman képregény lényegét, melynek méltán ott a helye a legnagyobb klasszikusok között.
DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény #17-18 – Batman: Hosszú Halloween 1-2. rész (2017)
Batman: The Long Halloween #1-13 (1996-1997)
