Geekz, képregény
Pókember: Újra feketében
Geekz, képregény
A bosszúra szomjazó pók.
A barátságos, és közkedvelt hálószövő alighanem legnépszerűbb alternatív kosztümje a fekete pókruha volt, melyet először a ’80-as évek közepén öltött magára hősünk. A Marvel univerzum legtöbb héroszát összerántó Titkos háború során elszakadt a maskarája, ezért egy gép segítségével újat készítettet magának, melyet a giga-esemény után is magával vitt, amikor visszatért a Földre. Annak idején A Csodálatos Pókember első sorozata pont ezt az időszakot kapta el, így a magyar olvasók is megismerkedhettek Pókember divatos, új külsejével, az viszont csak később derült ki, hogy maga a ruha egy élősködő szimbióta, mely nemcsak erősebbé, hanem sokkal kegyetlenebbé is tette főhősünket. Nagy hercehurca után végül sikerült megszabadulnia tőle (kiderült, hogy bár az idegen parazita nagy hatalommal bír, a hangokra mégis nagyon érzékeny), de Pókember még ezek után is feketében üldözte a bűnt (Felicia Hardy, azaz a Fekete Macska jóvoltából, aki varrt neki egyet), ám a szimbióta nem tűnt el örökre, sőt, új gazdatestet akart, és Eddie Brock, Peter fotós ex-kollégája megfelelő alanynak tűnt. Dühös volt, kegyvesztett, és gyűlölte Pókembert, őt okolta állása elvesztése miatt is. Így született meg a falmászó talán legnagyobb, legismertebb ellensége, Venom, aki az évek alatt jó sok borsot tört Pókember orra alá, de a Marvel kiadón belül is nagyon népszerű karakter lett, még saját képregénysorozatot is kapott, ahol az igencsak fura, bár nem karakteridegen antihős szerepben tetszelgett.



Ettől függetlenül a fekete gúnya az évek során nemegyszer feltűnt még ilyen-olyan formában, főleg ha sötétebb hangulatú, komolyabb sztorikról volt szó, és J. Michael Straczynski, az Amazing Spider-Man írója is erre építette fel Pókember Polgárháború utáni sztorivonalát. Az, hogy a világ megtudta, hogy Peter Parker bújt meg az álarc alatt, nem maradt következmények nélkül. Az Újra feketében borús, sötét tónust képvisel, amihez remekül illik a fekete pókruha újbóli felöltése.  Ez a Pókember már nem az a barátságos, és közkedvelt Pókember, akit eddig megismerhettünk. Üldözi az amerikai kormány, a rendőrség, halálos fenyegetésben éli mindennapjait, bujkálni kényszerül a családjával, miközben lelkileg is teljesen kikezdik az események. És amikor egy gyilkossági kísérlet során a merénylő nem őt, hanem May nénikéjét találja el, aki emiatt kórházba kerül, Peter számára mostmár végképp nem maradt helye a viccelődésnek. Mivel nagynénjén nem tud segíteni, a bűnözőkön vezeti le a felgyülemlett dühét, és mérhetetlen elkeseredettségét, mielőtt a tehetetlenség érzése az őrületbe kergetné. Pókember tisztázza is magában gyorsan, hogy ezúttal nem lesz könyörület, megbocsátás, vagy finomkodás, kegyetlenül megfizetnek azok, akik a merényletért felelősek. Ez a fajta megközelítése a karakternek cseppet sem új keletű, emlékezzünk csak vissza J.M. DeMatteis történeteire, aki nagyon mélyen foglalkozott Pókember, és ellenségei személyiségével, és minden addiginál gyomorszorító, és rémisztő mélységekbe vitte le a karaktert.  Az ilyen bonyolult lelki folyamatok ábrázolása Straczynski-nek is sikerül (bár DeMatteis-i magasságokba így sem emelkedik), Ron Garney rajzaival pedig igencsak hatásos az összkép.



Persze az ötrészes történetben vannak tátongó lyukak bőven, azonban nem lehet rá különösebben haragudni. Straczynski biztos kézzel vezeti a cselekményt, és jól kezeli Pókembert karakterét is, aki bár itt szótlan, és bosszúszomjas, becsületkódexéhez valamilyen szinten még mindig ragaszkodik – ezt jól mutatja a Vezér elleni bunyó a börtönben is, ám Peter viselkedése már egy komolyabb, és súlyosabb tettre enged következtetni saját szavai, és fenyegetései alapján. A fő sorozat mellett természetesen a többi Pókember-képregényre is kihatott a gúnyaváltás, azonban a Friendly Neighborhood Spider-Man-ben Peter David-et kevésbé érdekli Pókember élete, inkább azon van, hogy az általa megkezdett történetszálakat kivétel nélkül mind elvarrja. Valamennyire érthető is, hiszen az a sorozat akkoriban már a megszűnés szélén állt, és nemsokára el is kaszálta a kiadó. Ennek ellenére cselekmény szempontjából követi a legfőbb történetfonalat, bár Peter David olvasatában Pókember itt is inkább viccesebb figura az eseményektől függetlenül, depresszív hangulatnak csak nagyon kis nyoma van, de két komoly történet között jól tud esni, hogy az író kevésbé ragaszkodik a kontinuitáshoz. Inkább Peter ismerősei köré építi a sztorikat, Flash Thompson bújtatja, közben J Jonah Jameson-nal, és Betty Brant-el is rendezi a kapcsolatát, közben más régi szálakat is újra játékba hoz, és le is zárja őket.



Az Újra feketében mintegy kiegészítéseként jelent meg a Sensational Spider-Man különszáma, amelyben Matt Fraction író Peter, és Mary Jane kapcsolatát vizsgálja az átlagosnál mélyebben, a túlzott melodráma alkalmazása nélkül. A cselekmény három idősíkon át játszódik, két nézőpontból. A három közül az egyik csupán keretbe foglalja a történetet, a másik kettő jelen-visszaemlékezés formájában ad képet erről a mély, és összetett szerelmi kapcsolatról, ami nagyszerűen bemutatja azt, hogy amíg egy kívülálló annyit lát belőle, hogy Mary Jane rengeteget szenved, hatalmas áldozatokat hoz férje miatt, addig valójában egy őszinte, teljes szerelem az örvék, mely mellett még az ilyen kockázatok, és döntések is könnyen eltörpülnek. A múltban játszódó képkockák Peter, és Mary Jane közös pillanatait mutatják be – randizás, beszélgetések, egymással párhuzamos gondolatbuborékok, majd végül az első csók. Kettejük bimbózó kapcsolata egyszerre bájos, szívmelengető, és egyáltalán nem fullad giccsbe, vagy nem nyeli el a rózsaszín köd. A befejező, Leah című történet pedig a maga módján tökéletes, az „egyszerű, de nagyszerű” elvet követi. Különleges rajzstílusával már-már művészi magasságokba emelkedik, miközben alig néhány oldalból áll csupán. Pókember egyfajta kapaszkodó a sztoriban, egy hóban fagyoskodó kislány számára – végtelenül szomorú, mégis kedves sztori. Peter David bravúros megoldásokkal dobogtatja meg az ember szívét, úgy ahogy csakis ő képes rá.



A Hihetetlen Pókember #12-18 (2013-2014)
The Amazing Spider-Man #539-543 (2007)
The Friendly Neighborhood Spider-Man #17-22 (2007)
The Sensational Spider-Man Annual #1 (2007)
Kritikák
Tyler Rake: A kimenekítés
Thor végre megtalálta Noobmastert.
Úriemberek
Az igazi gengszterek tényleg öltönyt viselnek.
Friss kritikák
Mosolyogj (Smile)
Az idei év horror-termésének egyik legfényesebben ragyogó ékkövétől garantáltan arcodra fagy a mosoly.
Thor: Szerelem és mennydörgés (Thor: Love and Thunder)
Trash and Thunder.
Obi-Wan Kenobi
Ezt a Jedit keressük?
A Magnum ereje (Magnum Force)
Keménykezű önbíráskodóból a törvény embere.
Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness)
A Marvel Moziverzumban egy horrolegendának is terem babér.