Látva a filmet teljesen értetlenül állok azelőtt, hogy mi szükség volt az amúgy remek svéd eredetinek ennek a Hollywood-i remake-jére és miért Fincher rendezte ezt meg, amikor bárki megcsinálhatta volna helyette hasonló eredménnyel, hiszen ez a film egy tisztes iparos munka. A fényképezés szebb, de feleslegesen, mert a túlzottan szép, tökéletesre komponált és beállított képek miatt elveszik az eredeti film rideg képi világa, ami jelentős plusz feszültséget generált. Daniel Craig nem tűnik olyan jóságos, ártatlan figurának, mint Michael Nyqvist az eredetiben, és Rooney Mara-val (aki amúgy nem rossz) pont emiatt nem tud olyan szimpatikus párt alkotni, mint az eredeti svéd filmben Nyqvist és Noomi Rapace. Sok jelenet, amelytől az eredeti film nézése közben borsódzott a hátam (régi fényképek nézése), itt szinte semmilyen hatást nem váltott ki. A befejezés feleslegesen elnyújtott/hosszabb, mint az eredeti filmben volt. Ennek a remake-nek akkor lett volna létjogosultsága, ha Fincherék legalább vesznek annyi fáradságot, hogy átírják a sztorit, áthelyezve a cselekményt Amerikába, hogy legalább néhány szembetűnő változás is legyen. Trent Reznor zenéje sem működik a film alatt, jobb lett volna egy klasszikus score. Mindezt még tetézi egy James Bondos főcím, ami jól néz ki ugyan, de ehhez a sztorihoz nem illik. Összességében egy sokkal kevésbé sötét és durva filmet kapunk, mint a svéd eredeti, miközben nagyvonalakban ugyanaz történik, minimális különbségekkel a vásznon (azok viszont egyértelműen rontanaka a filmen). Így aki meg akar ezzel a történettel ismerkedni, annak mindenképpen inkább a svéd filmet ajánlom.
Tim Burton és Johnny Depp a címben jelzett személyek, de főleg legújabb közös filmjük, az Éjsötét árnyék, mely nemhogy megszorongatni nem tudta a Bosszúállókat, de még nyitását tekintve is átlagon alul teljesített.
Nos, nem Gothár Péter legendás filmje került a hazai mozis TOP 10-es lista élére, hanem az első két helyezett ugyanúgy szerepel (arányaiban persze lényegesen parányi formában), mint a tengerentúlon.
