A tartalomleírás alapján egy kicsit a Szépség és a szörnyeteg utánérzésnek gondolná az ember ezt a filmet, de a szörnybe ezúttal nem szeret bele senki, inkább csak megsajnálják. De még ez is meglepő kissé, hiszen egy baleset következtében háromméteresre növő közönséges bolháról van szó, aki azonban egyáltalán nem viselkedik bolhaként, miután megnő (értsd nem szívja ki senki vérét), hanem ehelyett érthetetlen módón inkább női hangon (!) dalra fakad. Manapság a zenei tehetségkutatókban ennél undorítóbb létformák is lehetőséghez jutnak, az 1900-as évek elejének árvíztől szenvedő Párizsában viszont érthető mód nem mindenki örül eme lény felbukkanásának. Ők lesznek a gonoszok, akik meg bárgyú vigyorral az arcukon védik a monsztert és csak egy jó kis közös kornyikálásra vágynak vele, azok meg a jók. Amellett, hogy a sztori, ahogy az a fent leírtakból is kiderül, meglehetősen abszurd, emellett még bántóan humortalan is, a dalbetétek pedig annyira rosszul vannak elhelyezve, hogy ha nem dühöng az ember, akkor kínjában röhög rajtuk. Néhány érdekes mellékszálat pedig (mozigépész szerelme, a korabeli filmek beemelése) sajnos egyáltalán nem aknáz ki a forgatókönyv. A figurák rendkívül sablonosak (egyedül a tolvaj tetszett, az nagyon elvetemült és vicces volt), a 3D látvány pedig az amerikai animációs csodákkal összehasonlítva közel sem elég meggyőző.
Tim Burton és Johnny Depp a címben jelzett személyek, de főleg legújabb közös filmjük, az Éjsötét árnyék, mely nemhogy megszorongatni nem tudta a Bosszúállókat, de még nyitását tekintve is átlagon alul teljesített.
Nos, nem Gothár Péter legendás filmje került a hazai mozis TOP 10-es lista élére, hanem az első két helyezett ugyanúgy szerepel (arányaiban persze lényegesen parányi formában), mint a tengerentúlon.
