2008-ban Steve McQueen bemutatkozó filmje, az Éhség az év egyik legmegrázóbb alkotása volt, mely a tragikus sorsú, bebörtönzött ír szabadságharcos, Bobby Sands tragédiába torkolló éhségsztrájkját keretként felhasználva elmélkedett az emberi szabadságról, szabadságvágyról a politika erőterében, illetve az elnyomás gépezetéről és pusztító mechanizmusairól.
Az Ómen óta tudjuk, hogy van olyan gyerek, aki tud igazán szemét lenni, mert csak. Itt egy újabb sztori, ami megmutatja mindezt a sátán nélkül, érdekes módon...
Az egész filmet belengi egy Tony Scott-epigon leplezetlen rajongása, amit az a tény is támogat, hogy jórészt majmolná a képi világot, ráadásul Denzel Washingtont, a rendező országos (kabala)cimboráját teszi meg ismét főszereplőnek. Kérdés, hogy ez mennyire jó a nézőnek?
Marilyn Monroe a huszadik század talán legnagyobb szexszimbóluma volt. Szőke bombázó, énekesnő, komika, aki kislányos ártatlansággal vegyesen sugározta magából a női őserőt, ám a hollywoodi csillogás és a közönség elvárásai bedarálták. Másfél óra Norma Jane-nel, avagy kallódó emberek a díszletben.
Manapság egyre gyakrabban dobálóznak a „dramedy” jelzővel, amellyel elég könnyen félre lehet vezetni a kedves nézőket. Legtöbben a sírva-nevetős vagy nevetve-sírós darabokra gondolnak, nos, az Utódok nem ilyen. Felesleges tőle térdcsapkodós poénokat várni, inkább a keserédes dráma a rá illő kifejezés.
Életrajzi filmekkel is Dunát lehetne rekeszteni. Így olykor-olykor bizony nagyon be tud találni egy-két ilyen darab, ha megfelelően van tálalva, és minden klappol...
Annyi vadászgépes film okozott csalódást a Top Gun óta, hogy jogos az óvatosság Gérard Pirès mozija kapcsán. Jogos, ám alaptalan: olyan szárnyalást kapunk, ráadásul Európából, ami tényleg referenciaértékű. Bárcsak a forgatókönyv is erős lett volna!
A címben szállítottam minden sziporkát, amit ezzel kapcsolatban ki tudtam préselni magamból a Star Wars legújabb, és ha úgy tetszik, legmodernebb változatának a nyitó darabjával kapcsolatban. De mit is várhatunk ettől a 3D-től?
Talán Steven Spielberg is olvasta Weöres Sándor csodaszép versét, hiszen regélő filmje felér egy himnusszal. Vagy talán megirigyelte Kincsem és Overdose dicsőségét, s egy igazán sorsokat formáló és egybekötő lóról akart mesélni. Egy a lényeg: a hosszú idő óta hiányolt mesélő szerencsére visszatért. Csúcsformában van.
Egy-egy rosszul végződött szerelmi kapcsolatot az ember szívesen kitörölne az agyából (volt is erről egy remek film…). Na de mi van akkor, ha egy baleset miatt egy jól működő házasság válik köddé az egyik fél fejében?
Hurrá! Végre a harmincas párok is elmehetnek moziba Valentin napon, anélkül, hogy erőltetettnek vagy idétlenül tinisnek éreznék magukat, no meg a filmet. Emmanuel Mouret mozija felér egy hatékony, mégis szórakoztató párterápiával.
A nagyszabású tolvaj/átverős moziknál nem túl sok szempontot kell figyelembe venni. Ilyen például az, hogy a főgonoszt utáljuk, a pozitív karaktert szimpatikusnak tartsuk, illetve hogy a hangulat a helyén legyen. Ha többet nem is, de ezt szállítja a Borotvaélen…
Azért akadnak nagyon jó művészjellegű filmek is, és bebizonyítják, hogy olyan nyelven is van élet, amit valószínűleg soha a büdös életben nem fogok érteni...
A vérfarkasok most újfent kimutatják a foguk fehérjét. Vagyis újra fellángol a vámpír-lycan viszály, ugyanakkor megspékelve egy kis emberiség gerjesztette, mindkét fajt érintő „etnikai” tisztogatással is. De persze visszatér a kékszemű amazon, és mindenki halomra lesz lőve. Szívás, mi?
Legendák éltetik a születés csodáját: van, ahol a gólya hozza a babát, másutt káposztából kel ki a kis jövevény. Gilles de Maistre közel tucatnyi világrajövetel intimitását örökítette meg – jégvilágtól a sivatagig, kultúrákon át. A hatás felemelő.
Az angolok mostanában nagyon rákaptak híres politikusaik és uralkodóik életének filmre vitelére, így nem meglepő, hogy Margaret Thatcherre is sor került.
Az aktuális premierek csak megszorongatni tudták a múlt heti két bemutatkozó filmet. A Védhetetlen és a Fogadom maradt az élen, igaz, helyet cseréltek egymással. Volt tehát küzdelem és bevétel rendesen.
A Fogadom és a Védhetetlen nem bírt a Lukács Gyuri-féle agyszülemények aranyeresen erőltetett előzményfilmjének 3D-be felkonvertált (ez mondjuk nem annyira látszik), rajongókat palira vevő, de természetesen csak őértük készült izéjével.
