Mariskára és erkölcseire nénikéje, Camilla vigyáz Füreden, ahova vándorszínészek érkeznek Shakespeare Vilmos Rómeó és Júliájával. A férfi címszereplőt maga Liliomfi alakítja, akibe mindkét fehérnép menthetetlenül beleszeret. Hősünk ugyan az ifjabb és szemrevalóbb teremtést választja, akit azonban gyámja, Szilvay Tódor professzor rokonának és örökösének, Szilvay Gyulának szán, hogy a családi vagyon megmaradjon. Bár a nézők számára már az első félórában kiderül, Liliomfi és Szilvay Gyula egy és ugyanaz, ennek ellenére bőven akadnak kacagtató helyzetek és helyzetkomikumok, lévén az ifjú szerelmesek azt tervezik, a vándorszínház következő állomáshelyén, Badacsonyban szöknek meg a világ elől, ahol a helyi kocsmáros lánya szintén szerelmes, ám nincstelen udvarlója helyett a gondviselő ott is egy tehetős partiban gondolkodik. Lilomfi segít ugyan, de nem sejti: ezzel saját boldog jövőjét sodorja veszélybe…



Makk Károly Cannes-ba jelölt filmje vérbeli Szigligeti Ede-komédia, melyben nemcsak az ötvenes évek nagyjai, mint Balázs Samu, Dajka Margit, Pécsi Sándor és Tompa Sándor, de az akkor még ifjú Darvas Iván, Krencsey Marianne, Ruttkai Éva, Garas Dezső és Soós Imre is parádéznak. Az 1800-as éveket megelevenítő filmben az 1950-es évek mozistílusa keveredik, s ad sajátos bájjal bíró filmélményt.



A KÉP:

Ne tévesszen meg senkit a fekete-fehér borítókép, színes, 4:3-as képarányú filmről van szó, melyet ha nem is teljesen, de alaposan megtisztítottak a kosztól és szennyeződéstől. A színek erőteljesek, igaz, egy-két piszok és sérülés jelzi a film korát, de a rajongók elégedettek lehetnek, nemcsak a filmmel, de annak zenés menüjével is.

A HANG:

A kétcsatornás hang a filmzene és a csendes részek alatt serceg, mint egy régi lemez, amihez némi alapzaj is társul, de a párbeszédek a kisebb rezonanciák ellenére jól érthetőek.

EXTRÁK:

Már az is csoda, ha egy bő félszáz éves magyar filmhez egy csipetnyi extra is akad, ám ezúttal meglepően sok ráadáscsemegét kínál a kiadó. A csemegék fő tétele, a 25 perces interjú összevissza csapong: Makk Károly rendező igyekszik megadni a témát, ám Krencsey Marianne főszereplőnő minduntalan elüti azt. A szedett-vedett beszélgetésből azért kihámozható, hogy Krencsey rendezőnek készült, de e debütálás meghatározta a sorsát, s máig sem érti, ha Makk Károlyt jelölték a Cannes-i Filmfesztiválra, miért őt küldték a filmmel együtt Franciaországba. A direktor jóval összeszedettebb, a szereplőválogatás nehézségei mellett a színészek játékéhségére, illetve a stábbulikra emlékezik szívesen, miközben egy-egy sztorit is megoszt. Arra viszont – furcsamód – csak egészen finom utalás történik, hogy a két művész ezen a forgatáson jött össze, sőt később össze is házasodtak, bár kapcsolatuk nem tartott örökké.
A félperces Filmhíradó-szösszenet rövid, de velős, a háromperces archív Makk-interjú a film születéséről mesél: kiderül, hogy Darvas Iván a színpadi változatban nem a címszereplőt, hanem Gyuri pincért formálta meg, s a rendező elmondja, a politikai változások mennyire segítették a munkáját, arról nem beszélve, hogy a kor ifjú és befutott sztárjai mind a rendelkezésére álltak. Mindezeken túl filmográfiák (Makk Károly, Darvas Iván, Krencsey Marianne, Dajka Margit, Balázs Samu, Ruttkai Éva, Soós Imre), Krencsey-emlékiratok, Makk Károly életrajza, pályafutása és egy, a rendezőről szóló, angol nyelvű Times-cikk olvasható még a képernyőn, illetve egy könyv- és négy filmajánló (Mese a 12 találatról, Fűre lépni szabad, Egy erkölcsös éjszaka) kapott helyet a rendezőről/rendezőtől.

DVD: 9
Kép: 9
Hang: 9
Extrák: 8