Nemzetközi szálloda helyett az ENSZ-megfigyelők támogatását élvező egyházi vezetésű műszaki szakiskola nyújt védelmet az államcsínnyel induló mészárlás elől odamenekülő tusziknak, akikre a hutu törzs tagjai vadásznak. Na bumm. Mitől volna különb Michael Caton-Jones mozija a szintén valós eseményeken alapuló Hotel Ruandától? (Pláne, hogy a skót direktor filmográfiájában olyan művek szerepelnek, mint az Elemi ösztön 2. vagy Az igazság órája.) Mindkét alkotás az „embernek maradni az embertelenség közepén” elv mellett teszi le a voksát, szót emel a világpolitikai erők álszent viselkedése ellen, s valódi, a néző által is átélhető drámaként mutatja be a mintegy 800 ezer emberéletet követelő eszelős pusztítás poklát.



Nos, csak apró plusz, hogy e filmet az eredeti helyszíneken forgatták, s a stáb tagjai közül többeket is személyesen érintett az 1994-es borzalom. A valódi különbség ennél jóval sokrétűbb, kezdve azzal, hogy A kutyákat lelövik, ugye? középpontjában a lázadó és ártatlan feketék között négy FEHÉR áll. A bőrszín kérdése ugyanis ezúttal kardinális. Ezt jól érzékelteti a filmbeli tévés monológja, mely szerint jobban megviselte a Boszniában lelőtt nő látványa, mint a ruandai asszony teteme. Előbbi akár az anyja is lehetett volna, utóbbiban viszont csak egy afrikait látott. S az egyik volt miniszter is hasonlóan érvel az ENSZ-képviselőnek: ugyanaz történik Afrikában, mint ami Európában zajlott a zsidókkal.



Visszatérve a négyesre: a zavargások idején a menekültek előtt kapuit megnyitó iskola vezetője, Christopher atya a lelki, az ifjú tanár, John Connor a fizikai segítségnyújtás híveként támogatja az üldözötteket. Az intézmény biztonságáért felelős, belga katonákból álló ENSZ-különítmény vezére, Delon százados a parancsot igyekszik összeegyeztetni az emberséggel, míg a tévés Rachel a média eszközeivel próbálja felrázni a világot. A négy kulcsfigura egymáshoz és a kialakult helyzethez való viszonya meglepően sokszínű, ami komolyan hozzájárul a nézőre kifejtett érzelmi hatások elmélyüléséhez.



Még mielőtt a fentiek alapján bárki is kamaradrámát sejtene, itt bizony a tér és a tömeg ugyanúgy fontos, az iskola kerítésén kívüli és belüli világ átalakulása tökéletes, a békés kezdet egyre nehezedő, jogos félelemmel telítődő levegője szinte elnyomja a szemlélődő tüdejét.

Bár a könnyeket előcsaló katarzishullámokra húsz perccel a végefőcím előtt kerül sor, a levezetés sem üres és súlytalan, legfeljebb a mély érzelmi kitörések tükrében tűnhet annak, s fontos része a történetnek. A történetnek, melyet a nagyszerű színészi játék tesz hitelessé.



A kétszeres Oscar-jelölt John Hurt telitalálat az idős atya szerepére, s Hugh Dancy sem szépfiúskodja el a világjobbító szándékú, komoly dilemmákkal szembenéző John Connor karakterét. Ugyanúgy a Dominic Horwitz alakította Charles Delon százados esetében is jól érzékelhető a személyiségében jobbra-balra ingadozó kettősség.



S hogy honnan a cím? Az alábbi filmbeli párbeszédből, mely jól példázza a parancs és a józan ész közti, olykor markánsan jelen lévő ellentétet, az elszabaduló pokolból való kiút végül elszalasztott lehetőségét…

– Christopher atya! Kérem, szóljon a többieknek, hogy ne ijedjenek meg, ha lövéseket hallanak. Odakint a kutyák falják az emberi tetemeket, amivel komoly egészségügyi kockázatot jelentenek, ezért végzünk velük.
– Tüzeltek magukra, Delon százados?
– Tessék?
– A lázadók kapcsán azt mondta, a megbízatásuk értelmében csak viszonozhatják a tüzet. Így tehát csak akkor lőhetik le a kutyákat, ha azok előbb tüzet nyitnak magukra. Vagy köp a megbízatásra?

A KÉP:

A borítón olvashatóval ellentétben Michael Caton-Jones mozija eredeti, 2,35:1-es képarányban került a lemezre. A DVD borítója, a korong és a menü képe sem fejezik ki a filmet, s sajnos annak képminősége is elmarad a tökéletestől. Többnyire kissé életlen és fakó, s a kontraszt is lehetett volna jobb.

A HANG:

Sztereó angol és magyar hang közül választhatunk, utóbbi lényegesen hangosabb, ráadásul a magyar hangsáv francia megszólalásai problémásak: ilyenkor a beszéd a jobb oldali hangszóróba csúszik. Kár érte, merthogy a Végvári Tamás, Zámbori Soma, Vadász Bea közreműködésével rögzített magyar szinkron kifejezetten élvezetes (egyedül a századost megszólaltató Csőre Gáborral lehetetlen megbarátkozni), a szöveget pedig szó szerint hozza az eredeti hangsávhoz választható magyar felirat, mely néha még ott is fordít, ahol a magyar szinkron nem. A kissé tompa eredeti hang előnye, hogy jól keveredik benne az angol, a francia és a helyi nyelv, ezzel még inkább bevonva a nézőt a valós eseményeken alapuló történet világába.

EXTRÁK:

A kiadó négy, magyar feliratos filmelőzetese (A bátrak hazája és A bűncézár anamorf, a Kasszandra álma és A csapda letterbox képpel) jelentik a ráadástartalmat. Sajnos a zseniális mozi kapcsán semmilyen bónusz matéria nem került a korongra.

DVD: 7
Kép: 7
Hang: 7
Extrák: 1