Diana Wynne Jones brit írónő fantasyjének már a címe is mesés, arról nem beszélve, hogy Howl varázsló otthona többféle értelemben képes változtatni a helyét. Először is, egy kívülről hihetetlenül labilisnak látszó tákolmány, mely lábakon halad, másfelől viszont – varázslatos módon – a mesebeli ország számos varázslóotthona is. Ezek bármelyikébe is kopogjon be a látogató, a kinyíló ajtó mögött minden esetben a vándorló palota rendezett belseje és személyzete várja az érdeklődőt, miközben egy belül lévő forgótárcsa jelzi, milyen helyszínen nyílik a zár.



Ide kerül Sophie, a kalapárus lány, akin szorult helyzetében maga Howl varázsló segít, ám a támogatással sajnos átok is jár. A mágus szívére pályázó Puszták Boszorkányának haragja ugyanis lesújt az ártatlan teremtésre, így az ifjú hölgy 90 éves öregasszonnyá változva kénytelen elhagyni a várost, kóborlása során pedig egy megmentett madárijesztőnek, netán a vakszerencsének köszönhetően nemcsak rábukkan a különös építményre, de menedéket is talál benne.



Sophie „mama” vén külseje, akárcsak frissen szerzett új társai, Markl, a varázslótanonc, Calcifer, a tűzdémon, no meg a ház ura kihatnak a benne rejlő ifjúkori lelkületre, ám kalandok sora kell ahhoz, hogy a szó minden értelmében megváltozzon. Ahogy idővel a többi szereplőről kialakult első kép is módosul. Kiderül többek közt, hogy Howl óriási csodákra képes, mégis ott van benne a félsz, a Puszták Boszorkánya félelmetes dolgai ellenére elesett, Calcifer, bár gigantikus erővel bír, mégsem él vele vissza…



Mijazaki Hajao ékszerdoboz-típusú házakból, városképekből és palotákból építette meg a történet mesebeli birodalmát, melyben a pacifista rendező a korabeli öltözékek mellett hideg-rideg, embertelen pusztításra képes csúcstechnikájú harci eszközöket bevetve szimbolizálja a béke törékenységét s értelmetlenségét. A direktor – alkotótársaival együtt – élethű mozgású és mimikájú karakterekkel töltötte meg a hihetetlenül szép és részletgazdag épületeket és tájakat, s míg a valóságban összeegyeztethetetlennek tűnne e különös világ, itt mégis működik, ahogy a sajátos, nem kifejezetten a legkisebbek számára készült történet is könnyedén utat tör magának a néző elméje és szíve felé.



A KÉP:

A rajzfilmek szerelmeseinek élmény a DVD – mondják a műfaj iránt elfogultak, s tény, hogy a formátum csodás módon képes tálalni a rajzasztalon született alkotásokat. Igaz, a Chihiro Szellemországban esetében a kép elmaradt a tökéletestől, itt viszont nincs hiba. A film eredeti szélesvásznú képarányban, tökéletes kontraszttal, színekkel és részletgazdagsággal szippantja magába a nézőt, s már az anamorf, mozgóképes, zenés menüre sem lehet panasz.

A HANG:

Illúzióromboló, ha a hibátlan látvány mellé rosszul kevert vagy gondatlanul választott szinkronhangok kerülnek, ám A vándorló palota eredeti Dolby Digital 5.1-es keverésű japán hangja mellé telitalálat magyarhang-parádé jár, utóbbi ráadásul a Dolby Digital 5.1-es keverés mellett DTS 5.1-ben is képes betölteni a szobát. Az elégedetlenkedők legfeljebb az angol hang hiányáért mérgelődhetnek, melyben többek közt Christian Bale, Billy Crystal és Lauren Bacall vett részt.

EXTRÁK:

A kiadvány gyenge pontja ez, hiszen a film eredeti, valós szélesvásznú, szinkronizált előzetese és egy több mint húsz képből álló fotógaléria mellett csupán a Chihiro Szellemországban anamorf képű, magyar hangú ajánlója vár a plusz tartalmat kedvelőkre. Nem sok, viszont nem vesz el komolyabb helyet a hordozón a kényelmesen terpeszkedő, közel kétórás filmtől.

DVD: 10
Kép: 10
Hang: 10
Extrák: 5