Az élet sosem egyszerű. Drégely Iván ismeretlen telefonáló hívására ébred Luganóban: Mari, élete szerelme haldoklik Budapesten. Az egykori rendszer által kiűzetett, bár megfogadta, hogy soha nem tér vissza, terveiről hazudva brit feleségének, most mégis útra kel. A múlt pedig sokkal keményebben beleszól a jelenébe és a jövőjébe, mint azt valaha is hitte. A rendszerváltás után átalakuló, régi-új, ismerősen ismeretlen város több titokról is lerántja a leplet, az igazsággal való szembenézés pedig a sokszereplős történet minden érintettjét megviseli.
Kiderül, hogy az igazi annak idején naivan, a politikai ármánykodások idején elárulta a szeretett férfit, az pedig, kint új életet kezdve, még játszott egyet a lánnyal, de végül mégsem őt választotta. Majd az újabb felfedezés: a távolba szakadt, nagypapa korú rádöbben, Maritól lánya született, akiről évtizedeken át nem tudott. Az egymásra találás cseppet sem zökkenőmentes, ahogy az esetleges közös jövő is meglehetősen ingatag, melynek múltbéli és jelenlegi szálait egy elvtársból lett kiskirály bonyolítja.



Makk Károly igen erős szereposztással, stábbal és egy meglehetősen komoly forgatókönyvvel készült. A két idős főszereplő esetében még a nevekkel is trükközött: Törőcsik Mari Török Marit, Darvas Iván Drégely Ivánt kelti életre – parádésan. Ugyanúgy elismerésre méltó a 2011 utolsó előtti napján elhunyt, itt csak pár percre látható, de szellemében annál inkább jelen lévő Garas Dezső, aki Pozsár Pált formálja meg, míg a történetben vele egyenrangú „csavart” jelentő, ám az ifjabb generációhoz tartozó Török Annát Nagy-Kálózy Eszter alakítja. Talán mind közül utóbbi szerepe a legnehezebb, hiszen a múltbeli védtelen gyermek évtizedes sérelmei miatt feszültséggel és szélsőséges reakciókkal teli, élete értelmét kereső figurával a legnehezebb azonosulni, együttérezni.



Zavaróak lehetnek a Makk korábbi filmjéből, a szintén Törőcsikkel és Darvassal készített Szerelemből be-bevágott fekete-fehér jelenetek, ha a néző képtelen azokat függetleníteni a ’73-as mozitól, s ennek a történetnek a múltbéli pillanatait látni bennük, ugyanakkor a luganói felvételek során alkalmazott lassítások kifejezetten céltalanok, megakasztóak. Dicséret jár viszont a Mari és Iván első komoly beszélgetése során a belső érzelmek arcra kiülő jeleit megfejelő, újraélesztéssel tarkított jelenetért – az itt hallottak valóban felérnek egy-egy kis halállal.

Az alkotás tempója és jelenetei ugyan bukdácsolnak, akadnak feleslegesnek, illetve erőltetettnek tűnő képsorok, mint a pisztolylövés, a nővér bárjelenete vagy a gépfegyveres támadás, s menet közben jó pár kérdőjel is megjelenhet a befogadó fejében, ám érdemes a mozin szívvel és ésszel elgondolkodni, s néhány nappal később újranézni: úgy jó eséllyel összeáll minden.



A KÉP:

Ragályi Elemér képei ugyanúgy néznek ki, mint a mozivásznon – csak említésre méltó karcok és képhibák nélkül. (Egy-egy apró piszok ugyan szemet szúrhat a figyelmeseknek, ám ezek egyáltalán nem zavaróak.) Kissé sötét, ugyanakkor a hideg és sivár téli táj, a fényekkel tarkított fővárosi éj, a kórházi és szállodai belső mind karakteresen jelennek meg a valós szélesvásznú képen.

A HANG:

Dés László dzsesszmuzsikáját sztereóban, Dolby Digital 5.1-es és DTS 5.1-es térhatású keverésben is élvezhetjük, bár a film nem effektekkel és egyéb hangkulisszákkal éri el a kívánt hatást, sokkal inkább a fajsúlyos csendekkel, az elfojtott érzelmek felszínre törésével. Ugyanakkor meg kell említeni az utószinkront, s annak legnagyobb hibáját: egyes szabadtéri és autóbelsőben elhangzó szövegeket nem a Drégelyt alakító Darvas Iván, hanem Szakácsi Sándor mond fel, amiért egy hatalmas fekete pont jár az alkotóknak.
Az angol részeknél automatikusan működésbe lép a magyar felirat, míg a teljes filmhez angol kísérőszöveg választható.

EXTRÁK:

Az Egy hét Pesten és Budán egy jó Makk Károly-audiokommentár után kiált, de hiába. Ugyanakkor a bő tízperces, 4:3-as képarányú, magyar feliratos interjú Mark Vlessing társíró-producerrel számos információval szolgál. Akadnak benne tiszteletkörök, s elhangzik, hogy nem először dolgoznak együtt, hiszen közösen készítették el az 1996-os A játékos (The Gambler) című mozit Michael Gambonnal a főszerepben, de az Egy hét Pesten és Budán kulisszatitkairól is szó esik. Kiderül többek közt, hogy született meg a nem mindennapi forgatókönyv, s az is, hogy a vágó, Rigó Mari ötlete volt a Szerelem című film néhány jelenetének alkalmazása. A bemutató kapcsán pedig megemlíti a szakember, hogy a filmszemlés vetítés előtti héten derült ki az eseményre hivatalos akkori miniszterelnökről, hogy kémkedett a hetvenes években…
A film letterbox képű előzetese kis túlzással VHS-minőségű, és inkább lebeszéli az embert a produkcióról, mintsem kedvet csinál hozzá, ugyanakkor találunk négy tovább Makk-mozielőzetest (az Egy erkölcsös éjszaka, a Ház a sziklák alatt és a Megszállottak 4:3-as, míg a Szerelem letterbox képű) is a ráadások között. 

DVD: 8
Kép: 9
Hang: 8
Extrák: 6