Selene (Kate Beckinsale) a mozi kezdetén arra ébred, hogy két igen különös dolog történt vele, habár úgy tűnhet, hogy csak pár perce volt nála filmszakadás. Egyrészt átaludt tizenkét évet, s egy hibernálótartályból kénytelen kikászálódni, másrészt rejtélyes módon anya is lett... Ki által, hogyan és miért zuhant e mesterséges kómába, és miként gyarapodott a család? Nem kevés, és nem könnyű kérdés. Amikor tehát kiszabadul, egy teljesen megváltozott környezettel és új kihívásokkal kell szembenéznie.

Időközben a világ pedig több mint megváltozott: az emberiség végérvényesen tudomást szerzett a két faj évszázadok óta pusztító viszályáról. Jó kis fajirtást rendeznek, a programok közt felvonultatva a vérszívók számára a vidám napsütéses grillezést, illetve a szőrmók négylábúakat jól megezüstözik. Dr. Jacob Lane (Stephen Rea) és egy óriáscég csapata mindeközben pedig egy vakcinát kutat, amivel végérvényesen gátat szabhat a „járványnak”, mely egyszerű gyógyíthatatlan betegségként kezeltetik a társadalom számára. Persze a hősnő immár napfényálló(!) – a Penge-trilógiából valakinek bevillan a Fényjáró elnevezés? Na, ugye. Halálosztónk újra felveszi az elejtett karrier fonalát, s immár a teliholdat vonyító ősi ellenségek mellett az emberiség ellen is vezeti kis csapatát, melyben igen szokatlan társak szegődnek segítségül.

Len Wiseman, a franchise-t 2003-ban elindító rendező már csak forgatókönyvíróként és producerként bábáskodik a felesége főszereplésével készült folytatás felett, mely immár kvadrológiává duzzasztja a háromévenként jelentkező akció-fantasy-horror szériát. Leginkább olyan hangulata van, mintha a harapós-farkasos sorozatba a zombifilmek átalakult családtagok felett érzett haragját, illetve a Resident Evil-franchise gonosz multinacionális vállalati paranoiáját injektálták volna. Tekinthetnénk persze ezt amolyan vérfrissítésnek is, ám egy épkézláb, szép ívű forgatókönyv hiányában, a korábbi részek dramaturgiai morzsáira felfércelt, értelmetlen csapásirányokkal se perc alatt elvész a lényeg, így csak a nagy hentelés marad – bár ez alatt szeret legjobban falatozni a néző.

A nemzetközi porondon a Végső menedék című filmmel feltűnő Måns Mårlind-Björn Stein svéd rendezőpáros második angolszász mozijával tisztességes akcióiparosként jól vizsgázik, csupán alkotásuk meg sem közelíti a jó film kategóriáját. Ami azért a film javára írható, hogy a feszes tempót, az ütős akciójeleneteket viszonylag rövid, a „régmúlt” időket megidéző, diétás 88 perces játékidőbe sűríti, megkímélve önmagát és a nézőt a végtelenül bugyuta, elsietett és kidolgozatlan forgatókönyv elnyújtott kínjaitól.

Nézzünk szembe a ténnyel, jelen alkotás csupán vaskos és látványos ürügy arra, hogy a dögös, piszén pisze Kate Beckinsale egy pillanatra meztelenül, majd újra talpig a jól ismert latex kezeslábasban, földet söprő bőrkabátban, két mordállyal irtsa a vérfarkasokat meg mindenki mást, aki esetleg az útjába kerül. A körülbelül hetvenmillió dolláros költségvetésből futotta élvezetes zúzásokra, trancsírozásokra, vámpír-vérfarkas tusákra, hiszen elvétve akad A-listás név a stáblistán. Gázsi helyett kellemesen elnézhető effekthegyek. Ami a 3D-s hatást illeti, nem tesz különösebben semmit az eseményekhez, csupán csak drágítja a jegyet, az éles, kékes krómszínűre szaturált képek jól megállnának a saját lábukon is.

Kate Beckinsale, aki egykor épp Kenneth Branagh Sok hűhó semmiért című, zseniális Shakespeare-adaptációjában tűnt fel, lubickolhatna az általa szilárdan megalapozott szerepben, hiszen a filmet egyedül kell elvinnie a vállán. Selene-show lenne ez, de már oda a hamvas báj, immár dögös, de talán túl sokszor érzelgő anyuka irtja az ellent. Ami a filmbeli anya-lánya kapcsolatot illeti, az is halovány, csupán egy újabb erőltetett csavar a manapság oly divatos vámpírmitológia-dömpingben.

Sajnos felemás mozi ez, melyben a technikai oldal elismerésre méltó, azonban belül üres, semmitmondó, lényegében felesleges. Így a címhez hűen rá kell ébredni, hogy már nem maradt semmi, ami kiaknázható lenne ebben a történetben. Ugyanakkor a készítők a nyitva hagyott befejezés lehetőségével újabb résznek készítik elő a terepet. Szívás, mi?