2012. február 09. 11:39, csütörtök Balajti Péter írása
0 hozzászólás
Hurrá! Végre a harmincas párok is elmehetnek moziba Valentin napon, anélkül, hogy erőltetettnek vagy idétlenül tinisnek éreznék magukat, no meg a filmet. Emmanuel Mouret mozija felér egy hatékony, mégis szórakoztató párterápiával.
Egy zeneszerző-zongoraművész, akinek műveitől az ágyába alélnak a nők, ám saját szerelem-dallamát mégsem leli. Egy szinglinek legjobb barátnője ajánlja fel a férjét – bajtársiasságból, míg egy középkorú férfiban a frissen szakított, szomszédba költözött nő gerjeszt vágyakat, s úgy tűnik, a vonzó hölgy is kész a légyottra. Vagy mégsem. Idős házaspár hölgy tagja kétségek között vallja be urának, az utóbbi időben vad vonzalmat érez idegen férfiak iránt, ellenállása pedig a végéhez ért. Ezzel szemben a házasságban élő, a hűtlenségre teljességgel képtelen asszonyka egyik legjobb barátjának ajánlja fel nagylelkű szolgálatát, ám az félreérti a helyzetet, így máris megvan a baj. S akkor még nem esett szó arról a szabadelvű párról, ahol a leányzó veti fel, hogy ha a párja is beleegyezik, szívesen összebújna az egyik kollégájával, akit soha többé nem lát majd, mert az napokon belül hosszú útra indul egy távoli országba.
Szex, szerelem, egység és hűtlenség keveredik Emmanuel Mouret mozijában, mely művészfilmként indul, hogy aztán banális, megható, őrjítő, komikus, elgondolkodtató és szívdobogtató helyzetekkel, s hozzájuk a nézők együttérzéseire érdemes szereplők sorával szolgáljon. Mintha csak egy nyomdahibás novelláskötet fejezetei váltanák egymást: egyes részek és szereplők időnként vissza-visszatérnek vagy érintőlegesen fel-felbukkannak egymás történetében. A történetszálak franciás lezserséggel követik egymást, s a francia író–rendező–színész egyik legismertebb alkotásával, a Csak egy csókkal ellentétben, mely egyetlen vonalat visz végig, ezúttal a párkapcsolatok rákfenés pontjai kerülnek górcső alá – egészen sajátos módon.
Az alacsony költségvetés szerénységét és az olykor amatőr megoldásokat, illetve egyenetlenségeket a remek színészi játék és a Montreali Filmfesztiválon legjobbnak kikiáltott forgatókönyv ellensúlyozza. A színészek között megtaláljuk Gerard Depardieu lányát, Julie-t, a Lakótársat keresünkből is ismert, háromszoros César-jelölt Judith Godrèche-t, a Kemping című vígjátékban is domborító Frédérique Belt, de feltűnik a Hannibál ébredésében címszerepet alakító Gaspard Ulliel, a Francia csókban szereplő François Cluzet, az Egyedül nem megyben is látható Laurent Stocker és egy egészen apró szerepben maga a rendező, Emmanuel Mouret.
Emmanuel Mouret meghökkentő, sőt, kifejezetten zavarba ejtő helyzeteket teremt és kezel szeretettel teli bravúrral s humorral, miközben végig hű alkotása címéhez. A szerelem művészete felér egy párterápiával, mely feszengés, ujjal mutogatás helyett szívből-lélekből feltörő nevetéssel kevert ön- és társismeretet kínál.
Tim Burton és Johnny Depp a címben jelzett személyek, de főleg legújabb közös filmjük, az Éjsötét árnyék, mely nemhogy megszorongatni nem tudta a Bosszúállókat, de még nyitását tekintve is átlagon alul teljesített.
Nos, nem Gothár Péter legendás filmje került a hazai mozis TOP 10-es lista élére, hanem az első két helyezett ugyanúgy szerepel (arányaiban persze lényegesen parányi formában), mint a tengerentúlon.