Vincent meg a többiek – Ponyvaregény Blu-ray-teszt
2011. április 20. 11:11, szerda Oblath Ádám írása
0 hozzászólás
Tarantino klasszikussá vált második filmje nem először jön ki fényes korongon hazánkban, ám végre a nagy felbontás kedvelői sem maradnak Vincent Vega és a többiek nélkül. Végre megérkezett a Ponyvaregény Blu-rayen.
A KÉP:
Szépen sikerült felújítani a képet, de néhol mégis éreztem hiányosságokat. A részletesség egy-két jelenetnél annyira nem meggyőző, de ezek elenyészőek. Ellenben a színek gyönyörűek, akár egy sötét taxiban, egy bárban vagy a verőfényes Los Angeles tájait nézzük. A HANG:
Egy-két kiadó végre kezd rájönni, hogy az eredeti nyelvek mellett a szinkron is felkerülhet tömörítetlenebb formában. Mondjuk itt kell hozzátenni, hogy ezen film esetében ez annyira nem indokolt, hisz főleg a center hangszóró dolgozik. Sok különbség nincs a magyar és angol hangsáv között, bár a magyar beszédek érezhetően tisztábban szólnak. Apropó szinkron: természetesen a klasszikusnak számító került a lemezre. Egyetlen kisebb negatívum, hogy az a keverés lett áttéve DTS HD Masterbe, mely már a DVD-n is kicsit cipősdoboz-hangulatot keltett a kissé túlvezérelt mély hangoktól. Így aki ráteszi a kezét a kiadványra, az számoljon, hogy az igazi élvezet akkor jön el, ha feltekeri az erősítőt. EXTRÁK:
Magyar nyelvű audiokommentár, mely már a DVD-n is rajta volt. Közreműködők: Galambos Péter, Kubiszyn Viktor, Török Ferenc és Vágvölgyi B. András. Ezután tíz percen keresztül, amolyan amatőr, de mégis családias hangulatú werkfilmet láthatunk. Az elütéses és a táncos jelenetet örökítette meg egy stábtag, ezeket láthatjuk. Kiderül, Tarantino mennyire szereti, amit csinál. Néhány kimaradt jelenet is akad. A rendező bevezetője tartozik mindegyik szcénához, ezekben elmeséli, mi miért maradt ki. Logikus szelektációk, de a direktoron látni, hogy olyan volt ez számára, mintha a kezét vágták volna le. A ponyvaregény-aktából megtudjuk, hogyan indult Tarantino pályája. Sok egykori munkatársa szólal meg, rendesen megdolgozott a hírnévért. A forgatókönyvek eredetéről is szó esik, sztorizgatnak a producerek is. Egész érdekes anyag. Kár, hogy Magyarországon nem így megy ez. Ha belegondolunk, hány rendezőzseniből lett fogorvos vagy hentes pont emiatt... A látvány- és a díszlettervező is megszólal hat percben. Főleg kész helyszínekkel dolgoztak, de néhány jelenetnél, mint például az éttermi, rengeteg meló volt. Igazi érdekesség következik: A 94-es cannes-i díjátadás azon pillanatát láthatjuk, amikor Tarantino díjat nyer a filmjéért. Nagy a felbolydulás, konkrétan valaki beordítva leszarozza a produkciót, melyre a rendező csupán egy beintéssel válaszol. Egyórás interjúban Charlie Rose beszélteti alanyát, bár igazából nincs olyan sok dolga, Quentinből dől a szó. Siskel és Ebert negyedórában beszél a Tarantino-generációról. Meglepő módon nincsenek rossz véleménnyel.Marad Michael Moore interjúja: sztorizgatások az alkotókkal, vélemények, tippek kezdőknek. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Egész szép extratartalom, bár sok helyenként az önismétlés. Ezzel együtt is rendkívül érdekes dolgokat tudunk meg.
Tim Burton és Johnny Depp a címben jelzett személyek, de főleg legújabb közös filmjük, az Éjsötét árnyék, mely nemhogy megszorongatni nem tudta a Bosszúállókat, de még nyitását tekintve is átlagon alul teljesített.
Nos, nem Gothár Péter legendás filmje került a hazai mozis TOP 10-es lista élére, hanem az első két helyezett ugyanúgy szerepel (arányaiban persze lényegesen parányi formában), mint a tengerentúlon.
