A Verdák első részét sem övezte osztatlan kritikai siker (a Szörny Rt. után a második Pixar-alkotás, ami nem nyerte el a legjobb animációs filmért járó Oscar-díjat), ez a gyerekeket azonban egy cseppet sem zavarta: a szülők hathatós közreműködésével 2006 óta több mint tízmilliárd dollár merchandising-bevétel folyt be az egeres céghez. A pénz vajon önmagában elég nyomós érv egy folytatás elkészítéséhez? Általában igen, de ez esetben azért többről van szó. A Verdák John Lesseter álomprojektje. A Walt Disney-Pixar kreatív igazgatója egyszerűen imádja a karaktereket, és annyira komfortosan mozog a saját maga által kreált univerzumban, hogy kötelességének érezte a történet továbbvitelét. Érthető, ugyanis mindenki elfogult a saját gyermekével szemben.



Villám McQueen Kipufogófürdő ünnepelt sztárja. Barátai és szerelme már alig várják, hogy a versenysorozat végét követően hazalátogasson hozzájuk. Az otthon kellemesen poros levegőjét azonban nem szívhatja sokáig, ugyanis legjobb cimborája „segítségével” benevez a Földgolyó Futamra, hogy megmutassa a nagyszájú olasz versenyautónak (Francesco Verdasco), mitől is olyan villám az a Villám. McQueen világkörüli útjával párhuzamosan elindul Matuka országokat átszelő kalandja: a rozsdás vontatóautó – egy apró félreértésnek köszönhetően – tudtán kívül felcsap titkosügynöknek, és veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekben találja magát. A két szál a végén összefut, de hogy hogyan, azt sajnos nem árulhatom el.



A Verdák 2. tetszési indexét nagymértékben befolyásolja főszereplője, Matuka. Igen, Matuka. Az első részben Villám McQueenről megtudtunk mindent, amit csak lehetett, így teljesen logikus lépésnek tűnt a kis dózisban ellenállhatatlan mellékszereplő központi karakterré tétele. Akik eddig bírták Matukát, azoknak nincs mitől tartaniuk, a többieknek viszont fel kell kötniük azt a bizonyos nadrágot, ugyanis a humorforrások jelentős részét Matuka szolgáltatja. Mindenki döntse el maga, hogy ez jó hír-e, vagy sem.



Az első rész fenemód eltalált Amerika-életérzése helyett ezúttal a futamoknak otthont adó országok (Anglia, Olaszország, Franciaország, Japán) sajátos hangulata érvényesül, a szokásos sztereotípiák kiforgatása mellett rengeteg nyelvi játékkal élnek a készítők. A Toy Story 3. egyik üde színfoltja volt Buzz spanyol üzemmódja, Lesseterék erre még több lapáttal rátettek: ahogy a valóságban, úgy az autók világában is érzékelhetőek a nyelvi különbözőségek. Végre egy gyerekeknek szóló mozi, ami nem fél idegen szavakat használni! A szóviccekkel gazdagon átszőtt, remek magyar szinkron nagyszerűen adja vissza mindezt.



A Pixar stúdió eddigi sikereit pár kulcsfontosságú alkotóelemnek köszönheti: szívhez szóló történet, szűnni nem akaró kreativitás, minden korosztály számára érthető humor, első osztályú megvalósítás. Az első kivételével mindez meg is van a Verdák 2.-ben, de az utóbbi idők mélyebb mondanivalóval bíró alkotásai után talán nem is olyan nagy baj, hogy Lesseter és csapata „csupán” szórakoztatni akar. Hisz azt olyan jól teszik.