Viszonylag jól induló, aztán középkategóriássá váló, tizenkettő egy tucat jellegű akciófilm, ami egyben az elszalasztott lehetőségek tipikus példája is, mert Cage és Jones helyett lényegesen jobb színészekkel és egy kidolgozottabb forgatókönyvvel még akár nagyon-nagyon jó is lehetett volna. Nem lett.
Cronenberg rajongóit megosztja majd a film, ahogy a kosztümös szerelmi drámára számítókat is. Ugyanakkor akik ismereteikkel ki tudják tölteni a teljes megértéshez nélkülözhetetlen tereket, talán kedvelni fogják. (Az Otto Grossként tíz percre feltűnve brillírozó Vincent Cassel és karaktere külön filmet érdemelne. Hogy kicsoda Otto Gross? Tessék utánaolvasni, meg a többieknek is a film megtekintése előtt, és akkor egy érdekes tablót láthatnak megelevenedni.) Rendezőikonunk nincs leszállóágban, ez a „tévedése egyszeri”, gondolhatnánk, azonban a kanadai mágus jelenleg Robert Pattinson főszereplésével forgat. Gondoljuk újra!
Biológiai képzavar, de kissé feminista hangvételű tesztoszteronbomba pereg a vásznon. A bűn hálójában virtuóz akciófilm, nem az alkotókon múlt az anyagi fiaskó és az amerikai közönség érdektelensége, ők mindent profin csináltak. Ahogy kell.
Depresszív, zsibbasztóan őszinte és felkavaró mozgóképpel van dolgunk, ami olyan, mint egy gyomortükrözés: kellemetlen, ám szükségszerű azért, hogy egyértelmű legyen, mi a baj, hátha még lehet változtatni, okulva a látottakból. A Shame - A szégyentelen mellőzésével az Amerikai Filmakadémia tagjai nagyot hibáztak idén. Lelkük rajta.
A hatalom árnyékában a tavalyi év egyik legjobb filmje, két kézzel kellene majd szórni neki a szobrokat. Talán így lesz, talán nem. Egyetlen negatívum azért akad. Nagyon gyorsan eltelik a százperces játékidő, pedig az ember nézné még. Nem gyakori ez manapság.
Nehezen befogadható, feldolgozható, ugyanakkor rabul ejtő és komoly összpontosítást igényel a nézőktől Terrence Malick zseniális mozgóképfreskója. Azonban Az élet fája minden egyes perce megéri a befektetett szellemi munkát és erőfeszítést, mert egy, majd évtizedek elteltével újkori klasszikussá érő alkotással lettünk gazdagabbak.
Tim Burton és Johnny Depp a címben jelzett személyek, de főleg legújabb közös filmjük, az Éjsötét árnyék, mely nemhogy megszorongatni nem tudta a Bosszúállókat, de még nyitását tekintve is átlagon alul teljesített.
Nos, nem Gothár Péter legendás filmje került a hazai mozis TOP 10-es lista élére, hanem az első két helyezett ugyanúgy szerepel (arányaiban persze lényegesen parányi formában), mint a tengerentúlon.
