(Jodaeiye Nader az Simin / Nader and Simin, a Separation)
Néhány mondatban nehezen definiálható rendszerkritika, amely egy válás történetén keresztül próbálja bemutatni mind a modern liberális iráni középosztály, mind a mélyen vallásos alsóbb rétegek helyzetét a mai társadalmi keretek között. Bátor és érzelmes film, de mi többet (mást) vártunk volna.
A sok közönséges, fantáziátlan és erőltetett jelenet láttán az ember kínosan feszeng, miközben az óráját nézegeti, és – hacsak nem távozik jóval hamarabb – a film végén lesújtottan konstatálja, hogy valaki ismételten hülyét csinált magából, belőle, és az egész női nemből úgy általában.
Mégis mi az, amiért még nekünk is szerezhet néhány kellemes pillanatot a Bogyó és Babóca – 13 új mese? Hát természetesen a történetet narráló és az összes szereplő hangján megszólaló Pogány Judit elképesztően színvonalas, sokszínű teljesítményétől, amivel már a mi gyermekkorunkat is kicsivel szebbé tette. Isten éltesse sokáig a művésznőt!
Bier közvetlensége, mély együttérzése végül az egész filmet átitatja, s ha végül nem is egyértelmű, ki az elbukott és ki a győztes, a megbocsájtás most sem marad el, hihetünk abban, hogy lesz még egy jobb világ.
Legendába illő szerelmi történet a huszadik század egyik legnagyobb írójának tollából, a kelleténél kevesebb fantáziával, de gyönyörű képekkel megfilmesítve.
Csapnivalóan kivitelezett, összességében középszerűnek mondható alkotás, aminek a vásznon nincs semmi keresnivalója, ám a magyar kosztümös filmek jövőjére nézve példamutató értékkel bír. Egy bizonyos koron túl pedig még nosztalgiázni is lehet rajta, és ez is valami.
Végletekig realista és megrázó történet arról, hogyan tudjuk megőrizni méltóságunkat akkor, mikor egész addigi életünk romokba dőlni látszik, de a fájdalmon már a józan ész sem segít. Majdnem tökéletes.
A jótékonykodás néha balul is elsülhet, avagy ahogy a mondás tartja: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A Z-generáció A skarlát betűje, az elbűvölő Emma Stone-nal a főszerepben.
Izgalmasan induló, majd egyre jobban ellaposodó magyar road movie a csokipapíron nyert tűzpiros robogó és egy elvesztett apa nyomában, remek színészi alakításokkal, ám az első öt percben megbicsakló történettel.
Mi van, ha a nagy ő tényleg a nagy ő, de nekünk nem ő kell? A francia S.O.S szerelem, némileg kifinomultabb stílusban, Monacóval és Mrs. Johnny Depp-pel a főszerepben.
Shakespeare után szabadon, avagy szerelmi bonyodalmakkal terhelt itáliai turistafilm, kizárólag erős idegzetűeknek és/vagy javíthatatlan romantikusoknak.
Tim Burton és Johnny Depp a címben jelzett személyek, de főleg legújabb közös filmjük, az Éjsötét árnyék, mely nemhogy megszorongatni nem tudta a Bosszúállókat, de még nyitását tekintve is átlagon alul teljesített.
Nos, nem Gothár Péter legendás filmje került a hazai mozis TOP 10-es lista élére, hanem az első két helyezett ugyanúgy szerepel (arányaiban persze lényegesen parányi formában), mint a tengerentúlon.
