Geekz, képregény
Batman: A Fehér Lovag átka
Geekz, képregény
Nem a vér számít, hanem az, amit teszel.
Sean Murphy író-rajzoló A Fehér Lovag című Batman-történettel valami olyasmit vitt véghez, amiről a legtöbb művész (legyen szó képregényről, filmről, regényről, vagy akármilyen művészeti ágról) egész pályája során csak álmodhat. Elővett egy több mint nyolcvan éves karaktert, egy valódi popkultúrális ikont, annak minden megkerülhetetlen jellemvonásával, valamint az általa képviselt, zokszó nélkül kőbevésett toposzokkal rendelkező univerzumával együtt, majd fogta magát és átformálta az egészet – úgy, hogy lerombolta és új alapokra helyezte. Az enyhe kifejezés, hogy régen láttunk már ilyet a Batman-képregényekben: Murphy feltette a kérdést (méghozzá pont a Sötét Lovag ősellenségén, egy gyógyszertúladagolás után épelméjűvé váló Jokeren keresztül), hogy a főhős önbíráskodó módszerei valóban működőképesek és hasznosak-e, vagy épp ellenkezőleg, talán többet ártanak, mint használnak. Minden addiginál hitelesebben tárta elénk azt a meggyőződést, hogy Batman voltaképp önző vágyaitól hajtva ölt minden éjszaka denevérjelmezt, és bár megtűr maga mellett másokat, mégis minden csakis őróla szól. Saját feldolgozhatatlan traumája, igazságérzete és dühe hajtja előre, de mindezzel együtt elsősorban saját fájdalmát akarja csillapítani – miközben A Fehér Lovag története ott vette fel a fonalat, amikor a főszereplő tudat alatt már egy ideje ráeszmélt arra, hogy morális becsületkódexe miatt lehetetlen, hogy célt érjen, és ezért ugyanabban a mókuskerékben vesztegel mindaddig, amíg lüktet a sebzett szíve. Murphy illúziók nélkül vizsgálta Batman nem mindig patyolat-tiszta és előremutató módszereit és épelméjűségének kérdését, kíméletlenül elhúzta a függönyt, mi több, felvetette azt az érdekes gondolatmenetet, hogy ha a Bőregér annyira segíteni akar Gothamen, akkor miért nem használja kiüríthetetlen pénztárcáját és támogatja fegyverekkel és rendfenntartásra alkalmas kütyükkel a rendőrséget. És a legütősebb, vitathatatlanul a legfrappánsabb módon elsütött, zseniálisan megszerkesztett és végigvitt slusszpoén az volt, hogy mindezeket a kérdéseket, felvetéseket Joker szájába adva fogalmazta meg.   



A jófiúvá vált, már Jack Napier néven futó karakter olyan dolgokra világított rá, amelyről addig még soha nem esett szó. Ugyanis Batman önjelölt igazságosztói ténykedése rengeteg potenciális veszéllyel és dollármilliós károkkal jár, de Murphy trükkje az volt, hogy megmutatta (és ezzel zseniálisan reflektált a manapság divatos és összességében egészségtelen populizmus jelenségére), hogy semmi sem csak fekete és fehér – mert noha Jack Napier mondandójával könnyű egyetérteni, mégis bicskanyitogató, ha nem egyenesen gusztustalan mindezt egy olyan embertől hallani, akinek kezén több száz ártatlan civil vére szárad. Ez is mutatja, mennyire összetett ez a probléma, és mennyire sokszínű állatfajta az ember, egyben arról is keserű, életszagú végkövetkeztetést ad, hogy egy ennyire képmutató és dekadens társadalom sajnos pontosan egy ilyen felkent, képmutató és dekadens lovagot érdemel, hogy kimondja az igazságot. Dióhéjban: A Fehér Lovag rendesen megkavarta a jól ismert denevéremberes alapvetést, kiforgatta a mitológia klasszikus karaktereit kőbe vésett, dogmatikus jellemvonásaikból és eredettörténetükből – olyan mesterien és zseniálisan, hogy ennek eredménye nem csak egy eddig nem látott, teljes mértékben egyedi elegy, de az utóbbi évek legjobb Batman-képregénye lett. Szép volt, jó volt, és nem utolsó sorban: egy tökéletesen kerek sztori (noha a befejezésben Murphy elejtett néhány halvány utalást a folytatása). Ezek után kétséges volt, hogy Murphy másodszorra is ugyanakkorát tud robbantani, de még az is, hogy egyáltalán szükség van-e egy következő felvonásra. Nos, A Fehér Lovag átkát olvasva hamar eloszlanak a kezdeti kétségek. Murphy ugyanis megcsinálta. Megint.



A Fehér Lovag átka nagyjából úgy viszonyul A Fehér Lovaghoz, mint A sötét lovag: Felemelkedés című film A sötét lovaghoz: amíg az első rész főleg Jokerre/Jack Napierre koncentrált (miközben Batmannel kapcsolatban is éles kritikát fogalmazott meg), addig a második teljes mértékben Batman és Bruce Wayne története. A Fehér Lovag átka az előzmény tematikus és logikus folytatása, amelyben ismét pellengérre kerülnek a főhős cselekedetei (azaz a második felvonás az előzőben megszellőztetett gondolatot viszi tovább – nagyon helyesen), és ez végül rákényszeríti Bruce-t, hogy mérlegelje saját létjogosultságát, és szembenézzen megingathatatlannak hitt kereszteshadjáratának égető kérdéseivel. Az út végén két lehetőség várja: vagy továbbra is Gotham védelmezője marad, és ugyanazon a megkérdőjelezhető ösvényen megy tovább, mint eddig, vagy számba veszi a hibáit, és újraértelmezi saját szerepét. Azaz bővebben: vagy még mélyebbre merül rögeszméjében, vagy felismeri, hogy nem lehet ő egyedül Gotham önkéntes és önkényes igazságosztója. A végső döntéshez vezető ösvény során ősrégi tabuk és szokások dőlnek le, szilárdnak tűnő elvek, értékrendek és igazságok burkolódznak ködbe, vagy foszlanak semmivé. Murphy az előző felvonáshoz hasonlóan itt is új alapokra helyezi a főszereplőt, de most már nem csupán Batmannek és eredendő rendeltetésének, de Bruce Wayne és a Wayne-família bebetonozott mítoszának is egy teljesen új értelmezést ad, és drasztikus fordulatokkal színezi a jól ismert dinasztiát. Előbbivel egy olyan hőst formál meg, aki végül képessé válik önkritikát gyakorolni és szembenézni a bűnüldöző-szerep terheivel, még akkor is, ha ezért kénytelen feladni saját elveit és erkölcsi határait, utóbbival pedig egy olyan érthető motivációval rendelkező főgonoszt teremt, akinek bosszúvágya több évszázadra nyúlik vissza.



Murphy egyáltalán nem ragaszkodik az ősrégi mítoszhoz, helyette a hozott anyagból önálló, a saját lábán tökéletesen megálló világot teremt, amely épp annyira különáll a Batman-legendáriumtól, mint amennyire hiteles, logikus továbbgondolása annak. Az önállóságnak és a kreatív szabadságnak köszönhetően – mivel Murphynek nem kellett illeszkednie a DC fő-univerzumának kellemetlen béklyóihoz – egy olyan Denevérember születik meg, akinek személyiségére és munkamódszerére olyan mély hatást gyakoroltak az előzmények, hogy attitűdje sokkal megfontoltabb, önmagával és társaival szemben is őszinte, ami karakteridegen döntéseket eredményez (a szuperbűnüldözőket legitimáló GTO megalapítása, vagy fegyverarzenáljának megosztása a rendőrséggel), egyúttal éles kontrasztot is képez az első rész agresszív, mindenen és mindenkin átgázoló verőemberével. Így lesz Batmanből és Bruce Wayne-ből is egy egész város bálványa, egyben egyedüli bűnbakja, és ennek köszönhetően Murphy eljuttatja odáig a karakterábrázolást, hogy az olvasó jobban azonosuljon a főhőssel, mint eddig bármikor. Továbbá – amiért nem lehet eléggé dicsérni – a Wayne-család történetét is jelentősen felforgatja, amivel igencsak érzékeny, töredező talajra téved. Ugyanis ritkán sül el jól, ha átírják a Denevér-történelem bizonyos pontjait (nem egy alkotó bukott már bele ebbe), de a XVII. századba visszautazva és a múltat megbolygatva, valamint a figura komplett eredetét megkavarva egy olyan mély, piszkosul erős és komplex karakterdráma rajzolódik ki, ami évszázados sebeket tép fel és régi titkokat hoz napvilágba – egyúttal új szintre emeli az eredeti univerzumban olcsó, B-kategóriás gonoszként funkcionáló Azraelt, aki itt egy még tökéletesebb ellenpontja annak, amit Batman képvisel. (Ráadásul eredete és karakteríve a Batman-univerzum egyik legkiemelkedőbb, legtragikusabb ellenlábasává teszi őt.)



A Fehér Lovag átka, bár elmarad elődje színvonalától (Murphy bármennyire is jól ír és rajzol, ezt a lécet még ő sem tudja megugrani), nagyszerűen folytatja A Fehér Lovagot, és nem lehetünk neki elég hálásak, amiért ilyen nagyszerűen bizonyítja be, hogy tud még mit hozzátenni ehhez a kerek sztorihoz, hovatovább, meggyőzni minket, hogy igenis szükségünk van egy második részre. A Fehér Lovag átka totális szuperhősdekonstrukció, kőkemény mítoszrombolás, de ennek ellenére a befejezése mégis pozitív végkicsengéssel kecsegtet: megüzeni, hogy nem a vér számít, hanem az, hogy milyen emberek vagyunk, mit teszünk, és milyen nyomot hagyunk magunk után a világban, és noha a finálé gyakorlatilag eltemeti a Batman-mítoszt, mindez azért történik, hogy megszülethessen valami új, valami jobb, valami nagyobb. És ezt így ebben a formában és ebben az univerzumban Murphynél jobban eddig még senki sem mesélte el.

Batman: A Fehér Lovag átka (2021)
Batman: Curse of the White Knight #1-8 (2019-2020)
Batman: White Knight Presents Von Freeze (2020)
Kritikák
Tyler Rake: A kimenekítés
Thor végre megtalálta Noobmastert.
Úriemberek
Az igazi gengszterek tényleg öltönyt viselnek.
Akciók / kedvezményes ajánlatok
Friss kritikák
Az elit alakulat (Band of Brothers)
Húsz éves lett minden idők legjobb háborús tévésorozata.
Eleven kór (Malignant)
Megérkezett az év legviccesebb horrorfilmje.
Joe Kidd
Az amerikaiak igazsága a mexikóiak igazságtalansága.
Vaksötét 2 (Don't Breathe 2)
Ki a nagyobb szörnyeteg?
Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája (Shang-Chi and the Legend of the Ten Rings)
Shang-Chi és az őt eltaposó Marvel-recept.