Geekz, képregény
Póklány
Geekz, képregény
A Parker-örökség.
A Marvel Comics az 1977-ben elindított What If? című, havonta megjelenő képregénysorozatával új kapukat nyitott a népszerű szuperhősök és az ő kalandjaikat  dédelgető írók, rajzolók számára. A széria azon az elgondoláson alapult, hogy mi lenne, ha a Marvel fő-univerzumában (a 616-os Földön) bizonyos kulcsfontosságú események másképp történtek volna meg, és ez olyan történések láncolatát indítaná el, amely kissé, vagy teljes egészében különbözik azoktól a végkifejletektől, amelyeket az eredeti kánonban olvashattunk. Csak néhány példa: mi történt volna, ha a Bosszú Angyalai sosem alakulnak meg, mi történt volna, ha a világ tudná, hogy Fenegyerek vak, mi történt volna, ha Megtorlóból Amerika Kapitány lesz, vagy mi történt volna, ha X Professzor és Magneto együtt alakítják meg az X-Ment – a különböző variációk száma szinte végtelen. A koncepció óriási lehetőségeket biztosított az alkotóknak, akik amellett, hogy nagyjából kényükre-kedvükre szabadjára engedhették a fantáziájukat, még a sokszor kellemetlen, kreativitást gyilkoló szabályoknak sem kellett engedelmeskedniük, azaz szinte mindent megtehettek, bármilyen irányba elindulhattak, bárkit kiírhattak, akit csak akartak. A What If? egyik legfrappánsabb húzása az volt, hogy egy rövid történet erejéig elmélázott azon, hogy mi történne, ha Pókember, azaz Peter Parker és Mary-Jane Watson közös gyermeke nem halva születik, majd szerető családi körülmények között felnőve tizenéves gimisként nála is megjelennek azok az emberfeletti képességek, amelyekkel apja is rendelkezett. Innen pedig egyenes és logikus út vezetne oda, hogy ő is magára ölti a pók-jelmezt, és szuperhős lesz belőle, miközben megpróbál édesapja árnyékából is kilépni, valamint bebizonyítani, hogy méltó a Parker-örökségre.



Tudniillik, miután Petert egymás után érték a tragédiák (a hirtelen visszatért szüleiről kiderült, hogy csupán robotok, May néni meghalt, a Sakál klónokkal próbált bosszút állni rajta, majd kiderült, hogy Peter is klón, aztán az, hogy mégse, és így tovább), valamint Pókemberként is egyre nagyobb súly nyomta a vállát, gyakorlatilag az idegösszeomlás szélére sodródott, és ebben halva született lánya volt a hab a tortán. Persze a súlyos helyzet ellenére végül rendeződött minden (ebben mondjuk az addigra már átláthatatlan katyvasszá váló Klónsztori is nagy szerepet játszott: a történet megítélése rettenetes volt, és az íróknak takarítaniuk kellett), no meg az íratlan szabályok, mint mindig, ismét azt diktálták, hogy nem lehet semmiféle drasztikusat meglépni, és ha mégis, akkor előbb-utóbb úgyis vissza kell rázódni a normális kerékvágásba. Valószínűleg ez összefüggött Peter és Mary-Jane kisbabájának megölésével is (sőt, utólag nézve már az is csoda, hogy ők ketten egyáltalán összeházasodhattak), illetve az írók elhintettek egy apró utalást, hogy a lányuk talán mégis életben van, de erről azóta sem kaptunk egyértelmű bizonyítékot, maximum halvány porhintéseket. Nem úgy a What If?-ben, ami meglepő módon olyan népszerű lett, hogy a karakter, vagyis May „Mayday” Parker, azaz Póklány 1998-ban saját sorozatot kapott. A történetek az MC2 nevű alternatív univerzumban játszódtak (hasonlóan az A-Nexthez és a J2-höz, amiket a pozitív olvasói reakciók miatt is ugyanezen megjelölés alá soroltak), és az eredetileg 12 részesre tervezett széria végül ongoing címmé terebélyesedett. Ugyan a kezdeti lelkesedés nem tartott ki sokáig, és az eladási számok rohamosan csökkentek, ami végül a sorozat megszűnéséhez vezetett (bár a kötetes reprintek szépen fogytak), nem hagyta cserben a rajongói bázist a Marvel, és az utolsó, 100. szám után (ekkoriban a Póklány volt a leghosszabb ideig futó képregény a kiadónál, amely női főszereplővel büszkélkedhetett), alig egy évvel később újraindították a szériát. May Parker karrierje többé-kevésbé azóta is töretlen. Sok izgalmas kalandot megélt már, rengeget helyen szerepelt, többek közt a nemsokára magyarul is megjelenő Spider-Verse-ben is, ahol a különböző alternatív univerzum Pókemberei találkoznak egymással, és végül összefognak a közös cél érdekében.



Ennek apropójából a Kingpin Kiadó megjelentette a legelső Póklány-sorozat néhány számát egy gyűjteményes kötetben (Marvel Legendák), hogy jobban megismertesse a hazai olvasókat a karakterrel, egyben felkészítse a közönséget a pár hónapon belül érkező Spider-Verse-re. A Póklányt igazi értő, a Hálószövő világában már harcedzett veteránoknak számító nevek vették kezelésbe: Tom DeFalco többéves írói és főszerkesztői tapasztalatából és Ron Frenz (aki a ’80-as években többször is együtt dolgozott DeFalco-val az Amazing Spider-Man-en) hosszú rajzolói pályafutásából kiindulva bizton állítható, hogy kevesen ismerik és értik náluk jobban Pókembert és a karaktereket (főleg DeFalco). Legyen szó akár Peterről, akár Mar-Jane-ről, DeFalco hitelesen ábrázolja ijedtségüket, amikor lányuk egy kosárlabdameccsen magasabbra ugrik bármelyik másik középiskolás játékosnál, és logikusan vezeti végig büszkeséggel vegyülő félelmüket attól, hogy May végül maga is felölti a szuperhős-gúnyát, és apja nyomdokaiba lép. A Póklány egy tévében vetített szuperhősös tinisorozatnak is simán elmenne, amelyben egy tapasztalatlan, de elhivatott gimnazista lány nyakába veszi a világot (vagy legalábbis New Yorkot), mert nagyon is jól tudja: az ő képességeivel nem maradhat tétlen, ha baj van, cselekednie kell, mert ha beüt a krach és valami rossz történik, akkor ő ugyanúgy hibáztatható érte. Egyszerre kell megküzdenie a bűnözőkkel, szupergonoszokkal és szülei rosszallásával is (Peter ugyanis gyermeke születése után nem sokkal elvesztette a lábát egy Zöld Manóval való küzdelem során – részben ezért is adta fel a szuperhősködést), akiknek már nem kell bemutatni a kettős élet árnyoldalait és nyűgjeit, miközben DeFalco (nagyon helyesen) a jó öreg, de sosem megkopó pókemberes mantrára húzza fel a mondanivalót: azaz, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár.



May tökéletesen szerethető címszereplő, egyszerre örökölte apja intelligenciáját és anyja magabiztosságát, valamint karizmáját, mi több, sokkal karakteresebb és népszerűbb, mint Peter az ő korában – ez persze nem akadályozza meg a sulis konfliktusokat (a rajzok remekül visszahozzák a Stan Lee/Steve Ditko-féle old school gimis-pókemberes hangulatot) és a folyamatos szájtépést a szülőkkel (szerencsére ezt a szálat nem húzzák sokáig). Póklány karakterívén túl még arra is van idő, hogy a 616-os Föld hőseinek/hőscsapatainak MC2-béli megfelelőit is bemutassák, mint például a Fantasztikus Ötöst vagy Pokolfajzatot (Fenegyerek „utódja”), de Pókember klasszikus ellenfelei is megkapják a maguk alternatív verzióját, a Zöld Manótól kezdve (Normie Osborn, aki apja és nagyapja halála miatt érzet bosszúvágy okán kerekedik fel, hogy megkeserítse a Parker-család életét), a címszereplő megjelenésétől új erőre kapó Venom-szimbiótán át az itt kulcsfontosságú szerepet kapó Kane-ig bezárólag – sőt, egy ízben May egy időutazásos kalandban még apjának fiatalabb verziójával is megküzd. A Póklány-kötetnek természetesen ott a helye egy igazi Pókember-rajongó polcán: klasszikus sosem lesz belőle, és nyilván soha nem érhet fel a „nagytestvér” minőségéhez (mármint a jobb sztorikhoz – a rosszabbaknál azért színvonalasabb szórakoztatást kínál), de több mint valószínű, hogy ez a tény fog a legutoljára eszünkbe jutni, miközben May Parker kalandjait olvassuk.

Marvel Legendák #15: Póklány (2021)
What If? #105 (1998)
Spider-Girl #5 (1998)
Spider-Girl #7 (1999)
Spider-Girl #10-11 (1999)
Spider-Girl #17 (1999)
Kritikák
Tyler Rake: A kimenekítés
Thor végre megtalálta Noobmastert.
Úriemberek
Az igazi gengszterek tényleg öltönyt viselnek.
Akciók / kedvezményes ajánlatok
Friss kritikák
Az elit alakulat (Band of Brothers)
Húsz éves lett minden idők legjobb háborús tévésorozata.
Eleven kór (Malignant)
Megérkezett az év legviccesebb horrorfilmje.
Joe Kidd
Az amerikaiak igazsága a mexikóiak igazságtalansága.
Vaksötét 2 (Don't Breathe 2)
Ki a nagyobb szörnyeteg?
Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája (Shang-Chi and the Legend of the Ten Rings)
Shang-Chi és az őt eltaposó Marvel-recept.