Kritika
Riddick
Kritika
"Ezt mintha már láttam volna valahol..."
Már-már becsülendő az a vehemencia, és kitartás, amivel Vin Diesel viseltetett éveken keresztül egyik híres szerepe, Richard B. Riddick iránt. Sokat köszönhet neki. Amíg a Halálos iramban filmek biztosították, hogy néhány jelentéktelen, és sótlan vállalkozás után se tűnjön el a süllyesztőben, addig a Pitch Black – 22 évente sötétség magát a karrierjét indította be komolyabban. Ismerjük Diesel-t, tudjuk róla nagyon jól, hogy bár színésznek nem nevezhető teljes mellszélességgel, ezek a figurák kifejezetten jól állnak neki, és akkor van igazán elemében, ha pózoló, nagydumás adrenalinfüggőt, vagy mély hangon dörögő antihőst játszik. Ezért, amikor A sötétség krónikája után kétségessé vált, hogy lesz e folytatás, mindent bevetett, minden követ megmozgatott, hogy kedvenc szerepét újra eljátszhassa. Kilenc év, és három mocskosul sikeres Halálos iramban epizód után, produceri felügyelettel, na meg a saját háza zálogosításával végül mégiscsak megvalósulhatott a harmadik Riddick-film. Bár a hollywoodi franchise tendenciából ez a sorozat is lecsippentette a magáét, rajzfilmmel, videojátékokkal, játékfigurákkal, mégsem kapta meg azt az elismerést, amit érdemelt volna – gondolok itt főleg ugye a második részre, mely ugyan nem egy egetrengető minőség, mégis szórakoztató alkotás, amely méltatlanul leszerepelt a kasszáknál. Egyértelmű volt tehát, hogyha lesz folytatás, az már nem ebben a szellemben fog elkészülni, a kereteket muszáj lesz egy kicsit szűkebbre szabni. A szimplán csak Riddick címmel ellátott harmadik film hosszú huzavona után látta meg a napvilágot, és minőségétől függetlenül tisztelendő az, amilyen szenvedéllyel, és akaratossággal valósította meg a vágyát Diesel, és az író/rendező David Twohy. Ahogy mondják, innen szép veszíteni.



Nem sok idő telt el, mióta a körözött bűnöző, Richard B. Riddick a Lord Marshall megölése után lépett a trónra, és egy hatalmas sereg vezére lett. Azóta keresi fáradhatatlanul a feledés homályába vesző szülőbolygóját, a Furya-t. Sikertelenül. Nem is sejti, hogy miközben kutat, a királyságon belül sokan puccsra készülnek ellene. Elvakította a múltja iránti vágy, uralkodása alatt elpuhult, és elkényelmesedett. Egy furfangos csel után Riddick-et saját katonái hagyják a sorsára, sérülten egy elhagyatott, távoli bolygón. Azt hiszik meghalt, ám őt nem olyan fából faragták, mint aki könnyen feladná. Nekiáll, és felveszi a harcot a planéta pusztító időjárásával, és veszélyes szörnyetegeivel, az teszi, amihez mindig is értett, és amire már régóta szüksége volt: leveti a civilizáció béklyóit, ösztönlénnyé visszafejlődve harcol, küzd, hogy túlélhessen. Nemsokára már nem csak a ragadozó lények miatt kell aggódnia: a bolygóra fejvadászok érkeznek, akik Riddick-re pályáznak, neki viszont pont kapóra jön a kis csapat, hiszen a hajójukkal könnyen megléphetne a kietlen, veszélyes világról…



Miután bebizonyosodott, hogy a főszereplő nehezen bír el egy 100 millió dollár feletti produkciót, a Riddick szakított a második epizód monumentalitásával, és visszakanyarodott a Pitch Black egyszerűségéhez. Sőt, annyira visszatért, hogy néhol gyakorlatilag mintha ugyanazt a filmet forgatták volna le, csak 13 évvel később, több speciális effekttel. Az alkotók ezúttal nem mertek olyan változtatásokat eszközölni, mint az első, és második rész között. Biztosra mentek. A kezdeti csalódást leszámítva ezzel nincs is különösebb gond, az első 40 percben szó szerint hangulata van a filmnek. Jó nézni a sebesült, életéért küzdő Riddick-et, ahogy minden erejét, és tapasztalatát latba veti, hogy kibírjon egy újabb napot azon a kegyetlen földdarabon. Mindezt természetesen Diesel dörmögő, levegőt megrepesztő orgánumának tolmácsolásában (kizárólag eredeti nyelven szabad nézni), a film első harmadában sikerül visszacsempészni az összes olyan elemet, amiért megkedveltük az első két epizódot. Diesel persze kisujjból kirázza a karaktert. Riddick is inkább a Pitch Black-ben látott személyiségét villantja meg szerencsére, egy született gyilkost (inkább a rá vadászó szereplőket féltjük, mint őt), morálisan rengeteg kérdőjellel tarkított karakter, aki néha embertelen, máskor meglepően emberi döntéseket hoz – és még a négy lábon járó bajtársa sem ciki, sőt, számos vicces pillanat okozója.



A bajok akkor kezdődnek, amikor megérkeznek a fejvadászok. A párbeszédek írásakor mintha valamit szívtak volna az alkotók, mert hihetetlen ciki, és erőltetett szövegeket sikerült kiagyalni, a vagánynak, és ütősnek szánt beszólások legtöbbször nem találnak célba (kivéve akkor, ha Riddick mondja őket), s telemaszkulinozott dialógusokon csak negatív értelemben lehet nevetni – percekig folyik a témázgatás az egyetlen női karakter megfektetéséről, aki mit ad isten, férfiakat is képes lezúzni, annyira harcos alkat. Ne legyenek kétségei amúgy senkinek se, Riddick a legtöbbjüket a másvilágra küldi. Akiket nem, azok egy részével a falkában támadó szörnyek végeznek (újabb Pitch Black kapcsolódási pont). Apropó szörnyek: a monszták átmenetet képeznek a skorpiók, és H.R. Giger kreatúrái között, megjelenítésük nem mindig ad okot felhőtlen örömre. Vagyis a CGI valami gyatra a filmben. A kopár, sziklás tájak hozzák a megszokott hangulatot, de a trükkök (nyilván az alacsonyabb költségvetés miatt) inkább csak műanyag hatást képesek kelteni. Történet az meg nincs (bár már az első résznek se volt nagyon), de sikerült valami olyan blamát belerakniuk, ami után komolyan elgondolkodik az ember, hogy ötletet hallva vajon ki bólinthatott erre rá, ráadásul ilyen formában. A Jones-családfa időzavara már-már zavarba ejtően megmosolyogtató.



A Riddick tökéletes egydélutános film, ami a hibái ellenére nem tudja elhagyni a remek hangulatot, amit az első két részben öltött magára. Ahogy a Pitch Black, úgy ez is B-film a javából. Ugyanakkor fennáll a kérdés, hogy vajon megérte e majdnem egy egész évtizedet várni erre a filmre, valamint, hogy tényleg mi volt ebben a történetben annyira érdekes, hogy azt Diesel, és Twohy minden áron el akarta mesélni. Jó újra látni a közkedvelt antihőst, és az anyagi siker, na meg a lakossági megjelenések kelendősége miatt talán nem most találkozunk utoljára Riddick-el. Sőt, a lanyhuló minőség ellenére is van még ebben a karakterben bőven spiritusz, ami kiaknázásra vár. Lenne még hova élezni azt a pengét…
Kritikák
Tyler Rake: A kimenekítés
Thor végre megtalálta Noobmastert.
Úriemberek
Az igazi gengszterek tényleg öltönyt viselnek.
Friss kritikák
Mosolyogj (Smile)
Az idei év horror-termésének egyik legfényesebben ragyogó ékkövétől garantáltan arcodra fagy a mosoly.
Thor: Szerelem és mennydörgés (Thor: Love and Thunder)
Trash and Thunder.
Obi-Wan Kenobi
Ezt a Jedit keressük?
A Magnum ereje (Magnum Force)
Keménykezű önbíráskodóból a törvény embere.
Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness)
A Marvel Moziverzumban egy horrolegendának is terem babér.