A Telltale Games alkotásait leginkább a Lego játékokhoz tudnám hasonlítani: ha eggyel játszottál, akkor játszottál az
összessel. Bár ez így, ebben a formában nem teljesen igaz, hiszen számtalan
témát feldolgoztak már sajátos formában, ami ráadásul komoly sikereket is elért
– elég, ha megemlítjük a népszerű The Walking Dead-et, a The Wolf Among Us-t,
vagy esetleg a Game of Thrones-t. Viszont ezeknek az alkotásoknak a magja, a
játékmenete, és a lehetőségei nem sokat változtak az idők során, lényegében úgy
tűnik, a fejlesztők fáznak attól, hogy forradalmibb újításokat alkalmazzanak.
Ami nem lenne feltétlenül baj, és valljuk be: ebben a témában sok mindent nem
lehet már mutatni, ami egyedi lenne, emellett pedig valóban szórakoztatóak ezek
a programok, főleg ha valaki kedveli az adott témát, amit épp megjátékosítanak.
Mert ezek a játékok elsősorban a rajongóknak készülnek. Ők képesek igazán
értékelni az interaktív kalandokat, a rengeteg ismerős karaktert, szituációt,
nem utolsósorban pedig a hangulatos körítést. Nagy fába vágta a fejszéjét a
fejlesztőcsapat, amikor úgy döntöttek, új játékuk a világ legismertebb, és
sokak által legjobbnak tartott szuperhősét, Batmant teszi majd a középpontba.
Annak az esetnek a tipikus példájával állunk szemben, amikor az alkotók egy
aranybánya tetején ülnek, illetőleg egy olyan témát szereztek meg, ami
gyakorlatilag végtelen lehetőséget biztosít a számukra. A Batman mítoszból
szinte bármit ki lehet hozni, annyi eseménnyel, karakterrel, sztorival
rendelkezik, amit nemcsak vétek, de hatalmas hiba is lenne elszúrni. Ott van
egy egész univerzum, a maga szereplőivel, egy hatalmas várossal, a bűntől
rothadó Gotham City-vel, nem utolsósorban pedig a mély, pszichológiai témákkal,
amik nemcsak a főszereplőt, de legtöbb ellenfelét is erősen meghatározzák. A
képregénysorozatok, mozifilmek, rajzfilmek, könyvek olyan táptalajt
biztosítanak, amiből számos remek dolog kisülhet, láthattuk ezt a Rocksteady
Arkham-szériájánál is.
Az tagadhatatlan, hogy a Telltale-t is erősen megihlették az előbb említett Arkham-játékok, viszont az ő alkotásuk nem valamelyik ismert képregényt, vagy híres történetet dolgozza fel, hanem teljesen új vizekre evez. Azaz új megközelítést kap Batman világa, eddig még soha nem látott sztorival álltak elő, ahol igyekeztek inkább a realitás talaján mozogni, egyszóval ha hasonlítani kellene valamihez a stílusát, leginkább a Christopher Nolan által rendezett filmekhez lehetne, de a ’90-es évekbeli népszerű rajzfilmsorozat hatása is levakarhatatlan az alkotásról. Egy sor ismerős figurával találkozunk, ugyanakkor egy részük teljesen más formában jelenik meg, mint eddig. Az 5 részes játék első epizódjában, a Realm of Shadows címűben egyből beledobnak minket a mélyvízbe, mindenféle teketóriázás nélkül. Batman összecsap egy csapat zsoldossal egy titokzatos adattárolóért, amit a városházán egy széfben őriznek, és ami nagyon érdekli Catwoman-t is, aki egy rejtélyes megbízónak szeretné leszállítani a csomagot. Hamar felpörögnek az események, repülnek a jobbhorgok, törnek a csontok, és ahogy belemelegednénk, mindjárt a Wayne kastélyban találjuk magunkat, ahol a bőregeret, levetve jelmezét már egy adománygyűjtő rendezvényen láthatjuk, amint az új polgármester jelölt, Harvey Dent kampányának részeként hozott össze Bruce, mint Gotham legismertebb, egyben leggazdagabb aranyifjúja. A partin egy nem várt vendég jelenik meg, Carmine Falcone, akiről közismert, hogy érinthetetlen, könyörtelen gengszter, aki az egész várost a zsebében tartja. Alkut ajánl Bruce-nak, ami nem várt eseményeket, és fordulatokat hoz…
A sztoriról így is többet árultam el, mint kellett volna. A cselekmény természetesen több szálon fut, egyrészt fel kell göngyölítenünk a Falcone-Dent vonalat, emellett a Wayne-família becsületét is bemocskolják, nem is akárhogyan. Arról nem beszélve, hogy a titokzatos adattároló is szolgál némi érdekes információval, végül Bruce egyik régi ismerőse is visszatér Gotham-be, a káosz, a változás, és egy új rend felállításának ígéretével. Fordulat tehát van bőven, és összességében elmondható, hogy egy nagyon jó sztorival álltak elő a srácok, hű módon adóztak a majdnem 80 éves karakter, és annak univerzuma előtt. Még úgy is, hogy az a bizonyos Wayne-tragédia alapelemeinek állandó felemlegetése, és ismételgetése egy idő után könnyen fárasztóvá válhat, de szerencsére megfelelő módon adagolják a történet ezen részeit, ráadásul nem úgy, hogy különösebb csorba essen a Batman mítoszon. Negatív példának ott van a sokat szidott R.I.P. című képregény, ami végtelenül erőltetett, és túlszilázott módon próbált új megközelítést hozni Bruce szüleinek a halálába, teljesen sikertelenül. A Telltale azonban tudta, mi kell ahhoz, hogy ezek az ötletek tökéletesen megállják a helyüket egy Batman sztoriban.
Emellett a játék értelemszerűen a szokásos Telltale-s recept szerint működik, azaz egy rakás QTE-jelenet keretein belül kell gombokat nyomkodnunk a megfelelő időben, és kedvünk szerint válaszolni a kérdésekre, beszélgetni, ám előfordul, hogy ez nemegyszer elég logikátlan párbeszédeket eredményez, ami ráadásul időnként ellentétesen működik. Szóval azok a dolgok, amik egyébként apróságoknak számítanának, irreálisan felfújják, viszont másfelől ami igencsak sokat nyomna a latba, az nemegyszer elsikkad ezek között a döntések között. Sőt, néha az sem igazán számít, ha rossz gombot nyomunk, vagy nem is nyomunk semmit – a cselekmény folyik tovább a maga által kiszabott mederben, ezt a döntéseink sem befolyásolják komolyabban. Frappáns ötlet volt viszont, hogy nemcsak denevérjelmezben kell osztanunk az igazságot, leverni mindenkit, és a sötét éjszakában repülni a felhőkarcolók között, hanem időnként civilben Bruce Wayne-ként kell bizonyos helyeket meglátogatni, és nyomozni. Ezek azok a pontok, amikor előtérbe kerül a Sötét Lovag detektív-vénája: össze kell kötnünk az összetartozó dolgokat, például golyót az általa ütött lyukhoz, ujjlenyomatokat az összeroncsolt arcokhoz, amolyan Arkham-os megoldásokon alapuló lehetőségek keretein belül, ami inkább túlságosan leegyszerűsített, mint szórakoztató. A grafika pedig olyan, amilyen. Akik játszottak az előző Telltale művekkel, gondolom nem kell mondanom, hogy vizuális cseppet sincs a helyzet magaslatán a játék, pedig a fejlesztők egy teljesen új motort ígértek, ami itt is van, ugyanakkor bőven lett volna még mit csiszolni az anyagon. A figurák kinézete kissé elnagyolt, az animációk hagynak némi kívánnivalót maguk után, technikailag néha borzalmasan szaggat a program, a jelenetváltakozásoknál nem ritka a több másodperces lefagyás, ami akár még egy-egy újraindítást is könnyen eredményezhet. A karakterek szájmozgása sincs mindig összhangban a hangokkal, a szinkronok viszont kifejezetten jók lettek. Igaz, ezúttal nem Kevin Conroy reszelős, mély orgánumát élvezhetjük Batmanként, Troy Baker azonban remekül helyettesíti őt. Ahogy a többiekkel sincs probléma, rengeteg az ismerős hang, ezért nem is érheti szó a ház elejét.
Azonban így is rengeteg olyan eleme van az első epizódnak, amibe bele lehet kötni, és sajnos ez egyáltalán nem minősülne szőrszálhasogatásnak. Batman rajongóknak alighanem ez is elég lesz, viszont ők sem fognak szemet hunyni az összes problémán, amin könnyen lehetett volna segíteni, még úgy is, hogy a Telltale a bevált sémákat alkalmazta itt is, mint a korábbi játékaiknál. Ami a történetet illeti, az tényleg nagyon jó, viszont nem ártott volna a körítésen kicsit még javítani, na meg a szavatosságon, mivel alig két óra alatt a végére érünk. Épp amikor kezdenénk belelendülni, jön is a stáblista, és a következő epizód előzetese. Ez így elsőre nagyon kevés, ezen a technikai szinten főleg. A Realm of Shadows-ról cseppet sem mondható el, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az emberek, akik habzó szájjal várták a Telltale játékát, azok nagy része valószínűleg csalódni fog. Még úgy is, hogy láthatóan nem spóroltak a vérrel, és az erőszakkal, kifejezetten komoly, és naturalisztikus történetet kalapáltak össze, ugyanakkor a grafikai prezentálás ezzel nincs annyira összhangban, mint kellene. Klasszikus nem lesz belőle, viszont a Batman fanoknak így is remek időtöltés lehet. Minden hibája ellenére.
Az tagadhatatlan, hogy a Telltale-t is erősen megihlették az előbb említett Arkham-játékok, viszont az ő alkotásuk nem valamelyik ismert képregényt, vagy híres történetet dolgozza fel, hanem teljesen új vizekre evez. Azaz új megközelítést kap Batman világa, eddig még soha nem látott sztorival álltak elő, ahol igyekeztek inkább a realitás talaján mozogni, egyszóval ha hasonlítani kellene valamihez a stílusát, leginkább a Christopher Nolan által rendezett filmekhez lehetne, de a ’90-es évekbeli népszerű rajzfilmsorozat hatása is levakarhatatlan az alkotásról. Egy sor ismerős figurával találkozunk, ugyanakkor egy részük teljesen más formában jelenik meg, mint eddig. Az 5 részes játék első epizódjában, a Realm of Shadows címűben egyből beledobnak minket a mélyvízbe, mindenféle teketóriázás nélkül. Batman összecsap egy csapat zsoldossal egy titokzatos adattárolóért, amit a városházán egy széfben őriznek, és ami nagyon érdekli Catwoman-t is, aki egy rejtélyes megbízónak szeretné leszállítani a csomagot. Hamar felpörögnek az események, repülnek a jobbhorgok, törnek a csontok, és ahogy belemelegednénk, mindjárt a Wayne kastélyban találjuk magunkat, ahol a bőregeret, levetve jelmezét már egy adománygyűjtő rendezvényen láthatjuk, amint az új polgármester jelölt, Harvey Dent kampányának részeként hozott össze Bruce, mint Gotham legismertebb, egyben leggazdagabb aranyifjúja. A partin egy nem várt vendég jelenik meg, Carmine Falcone, akiről közismert, hogy érinthetetlen, könyörtelen gengszter, aki az egész várost a zsebében tartja. Alkut ajánl Bruce-nak, ami nem várt eseményeket, és fordulatokat hoz…
A sztoriról így is többet árultam el, mint kellett volna. A cselekmény természetesen több szálon fut, egyrészt fel kell göngyölítenünk a Falcone-Dent vonalat, emellett a Wayne-família becsületét is bemocskolják, nem is akárhogyan. Arról nem beszélve, hogy a titokzatos adattároló is szolgál némi érdekes információval, végül Bruce egyik régi ismerőse is visszatér Gotham-be, a káosz, a változás, és egy új rend felállításának ígéretével. Fordulat tehát van bőven, és összességében elmondható, hogy egy nagyon jó sztorival álltak elő a srácok, hű módon adóztak a majdnem 80 éves karakter, és annak univerzuma előtt. Még úgy is, hogy az a bizonyos Wayne-tragédia alapelemeinek állandó felemlegetése, és ismételgetése egy idő után könnyen fárasztóvá válhat, de szerencsére megfelelő módon adagolják a történet ezen részeit, ráadásul nem úgy, hogy különösebb csorba essen a Batman mítoszon. Negatív példának ott van a sokat szidott R.I.P. című képregény, ami végtelenül erőltetett, és túlszilázott módon próbált új megközelítést hozni Bruce szüleinek a halálába, teljesen sikertelenül. A Telltale azonban tudta, mi kell ahhoz, hogy ezek az ötletek tökéletesen megállják a helyüket egy Batman sztoriban.
Emellett a játék értelemszerűen a szokásos Telltale-s recept szerint működik, azaz egy rakás QTE-jelenet keretein belül kell gombokat nyomkodnunk a megfelelő időben, és kedvünk szerint válaszolni a kérdésekre, beszélgetni, ám előfordul, hogy ez nemegyszer elég logikátlan párbeszédeket eredményez, ami ráadásul időnként ellentétesen működik. Szóval azok a dolgok, amik egyébként apróságoknak számítanának, irreálisan felfújják, viszont másfelől ami igencsak sokat nyomna a latba, az nemegyszer elsikkad ezek között a döntések között. Sőt, néha az sem igazán számít, ha rossz gombot nyomunk, vagy nem is nyomunk semmit – a cselekmény folyik tovább a maga által kiszabott mederben, ezt a döntéseink sem befolyásolják komolyabban. Frappáns ötlet volt viszont, hogy nemcsak denevérjelmezben kell osztanunk az igazságot, leverni mindenkit, és a sötét éjszakában repülni a felhőkarcolók között, hanem időnként civilben Bruce Wayne-ként kell bizonyos helyeket meglátogatni, és nyomozni. Ezek azok a pontok, amikor előtérbe kerül a Sötét Lovag detektív-vénája: össze kell kötnünk az összetartozó dolgokat, például golyót az általa ütött lyukhoz, ujjlenyomatokat az összeroncsolt arcokhoz, amolyan Arkham-os megoldásokon alapuló lehetőségek keretein belül, ami inkább túlságosan leegyszerűsített, mint szórakoztató. A grafika pedig olyan, amilyen. Akik játszottak az előző Telltale művekkel, gondolom nem kell mondanom, hogy vizuális cseppet sincs a helyzet magaslatán a játék, pedig a fejlesztők egy teljesen új motort ígértek, ami itt is van, ugyanakkor bőven lett volna még mit csiszolni az anyagon. A figurák kinézete kissé elnagyolt, az animációk hagynak némi kívánnivalót maguk után, technikailag néha borzalmasan szaggat a program, a jelenetváltakozásoknál nem ritka a több másodperces lefagyás, ami akár még egy-egy újraindítást is könnyen eredményezhet. A karakterek szájmozgása sincs mindig összhangban a hangokkal, a szinkronok viszont kifejezetten jók lettek. Igaz, ezúttal nem Kevin Conroy reszelős, mély orgánumát élvezhetjük Batmanként, Troy Baker azonban remekül helyettesíti őt. Ahogy a többiekkel sincs probléma, rengeteg az ismerős hang, ezért nem is érheti szó a ház elejét.
Azonban így is rengeteg olyan eleme van az első epizódnak, amibe bele lehet kötni, és sajnos ez egyáltalán nem minősülne szőrszálhasogatásnak. Batman rajongóknak alighanem ez is elég lesz, viszont ők sem fognak szemet hunyni az összes problémán, amin könnyen lehetett volna segíteni, még úgy is, hogy a Telltale a bevált sémákat alkalmazta itt is, mint a korábbi játékaiknál. Ami a történetet illeti, az tényleg nagyon jó, viszont nem ártott volna a körítésen kicsit még javítani, na meg a szavatosságon, mivel alig két óra alatt a végére érünk. Épp amikor kezdenénk belelendülni, jön is a stáblista, és a következő epizód előzetese. Ez így elsőre nagyon kevés, ezen a technikai szinten főleg. A Realm of Shadows-ról cseppet sem mondható el, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az emberek, akik habzó szájjal várták a Telltale játékát, azok nagy része valószínűleg csalódni fog. Még úgy is, hogy láthatóan nem spóroltak a vérrel, és az erőszakkal, kifejezetten komoly, és naturalisztikus történetet kalapáltak össze, ugyanakkor a grafikai prezentálás ezzel nincs annyira összhangban, mint kellene. Klasszikus nem lesz belőle, viszont a Batman fanoknak így is remek időtöltés lehet. Minden hibája ellenére.
