A Telltale Games Batman játéka elérkezett a végéhez! Tavaly nyár óta kapjuk havonta az epizódokat, és merülhetünk el Gotham City mocskos, bűzlő sikátoraiban, ám itt a finálé, melyben végre leszámolhatunk a Bruce Wayne-t ért fenyegetések felelőseivel. A fejlesztők remekül kiaknázták a karakter civil énjében rejlő lehetőségeket (amit eddig legtöbbször figyelmen kívül hagytak pl. a képregényekben, és sokszor a filmekben is), ennek köszönhetően Batman néha háttérbe szorult Bruce mellett. Viszont a tehetséges író-csapat ebből is pozitív végkicsengést tudott összefabrikálni, így Bruce úrfi jelenetei is legalább annyira szórakoztatóak voltak (ha nem jobban), mint amikor maszkot öltve csépelhettük el Denevéremberként a város gonosz bűnözőit. Főhősünk ezúttal szó szerint igazi pokoljáráson ment keresztül, majdnem mindene oda lett, a rengeteg csapás után azonban szép lassan a fináléhoz ért az öt felvonásra osztott első évad, így az ember jogosan számít valami megnyugtató, kevésbé borús végkifejletre – ám ez még a happy end-től függetlenül is kérdőjeles.  



Mindenki megnyugodhat, a Telltale most sem hazudtolta meg magát, a City of Light ugyanis egy olyan brutális szaggatással indított, hogy azt hittem mentem ki kell tépnem a lemezt a gépből, és újrakezdeni. Aztán persze idővel helyre állt, azaz a szokásos minőséget prezentálta, ami azért néha megakad, de összességében kevésbé zavaró, meg az ember úgyis megszokta már ezt, ha ezekkel az alkotásokkal játszik. Egyébként a durva szaggatásokkal együtt is minden benne van ebben az epizódban, ami a Telltale stílusát fémjelzi, sőt, külön öröm, hogy ezúttal a történetírók is jobban összeszedték magukat, például semmi nyoma az előző rész erőltetettségének, vagy logikátlanságának.  



Miután Bruce kiszabadult az Arkham Elmegyógyintézetből, és leszámolt Harvey Dent-el (vagy épp a Pingvinnel, attól függ, hogy döntöttünk korábban) elindul, hogy végleg megállítsa a többi fenyegetést is, ami könnyen a város vesztét okozhatja. Eközben Batmanként olyan dolgokkal is találkozhatunk, ami bőven túlszárnyalja a legtöbb hasonszőrű történet hangvételét, a stílus most még a szokottnál is durvább, sokkal érettebb, felnőttesebb sztorit eszkábáltak össze az írók, emellett a főellenség, Lady Arkham jellemét is sikerült továbbgondolni. Persze annyira emlékezetes, vagy épp klasszikus karakter így sem lesz belőle, de az alap-figura Telltale-beli interpretációja vitathatatlanul piros pontot érdemel. A szezon-finálé azonban mégis teljes mértékben Batmané, és ezúttal valóban felpörögnek az események. Valamivel hosszabb is lett a játék (csodát nem kell várni, 70 percet, ha súrolja), és annyi QTE szekvenciát kapunk, mint az előzményekben még soha. A rendezés szokás szerint remek, a DC univerzumot sikeresen vegyítették a Telltale recepttel, és az egyéb friss megoldásokkal, lehetőségekkel, még ha a döntések következményeinek az illúziója sincs már meg.  



Nyilván azt senki sem várta, hogy pont az évad végére fogja technikailag összeszedni magát a Telltale, hiszen ezt a játékot még mindig az erős történet viszi el a hátán, a stílus pedig még a vizuális körítést is képes néha-néha feledtetni. Néha viszont komoly baj, hogy a program a saját mechanikájának képtelen értelmet adni.Ettől függetlenül, aki szerette az előzményeket, vagy a többi Telltale alkotást, az ezzel is el lesz. De továbbra is nagy probléma az, hogy bár a játék a Batman rajongóknak készült, valójában mégsem lehet nyugodt szívvel ajánlani nekik. A történet végi cliffhanger természetesen már sejteti a folytatást, de a színvonalasabb minőséghez már jóval több kell, mint az első évad esetében. A DC univerzum, és Batman kedvelőknek azonban egyszer megéri azért végigvinni, ha más nem a történet miatt…