Kritika
xXx
Kritika
James Bond emberére akadt (nem) !
Az 1990-es évek végére, és a 2000-es évek elejére a klasszikus akciósztároknak leáldozott: volt, aki más műfajban próbálta ki magát, mások a videotéka legalsó polcain folytatták, megint mások inkább politikusnak mentek. Új arcokra volt hát szükség, akik betöltik az űrt, és igazi sztárokként tetszelegve, izmoktól, na meg jókora vagányságtól dagadva lövöldözik, verekedik be magukat a mozikba, így kisajtolva az akcióra, robbanásokra, repkedő golyókra, és maszkulin dumákra éhes közönségből a jegy árát. Ezzel egyidejűleg az egész filmes világ nagy átváltozásokon ment keresztül az új évezred eljövetelével, és ebbe beletartoztak a kémes zsáner receptjei, illetve tulajdonságai is. Mindenki kedvenc szuperügynöke, James Bond egyre alacsonyabb népszerűségnek örvendett akkoriban, az utolsó Pierce Brosnan fémjelezte epizód, a Halj meg máskor! megítélése már nem volt olyan fényes, mint azt várták, ezen kívül pedig egyértelmű üzenet volt a közönségtől-kritikusoktól a producerek-filmesek felé, hogy itt az ideje változtatni – ami nem mellesleg, évekkel később meg is történt. 2001. szeptember 11. után a legtöbben már az akció-műfaj végét vizionálták, azonban hamar rá is cáfoltak ezekre a jóslatokra, és vették a lapot: a világ megváltozott, ahogy az igények is. Az emberek már nem akartak mindig jól fésült, makulátlan félmosollyal néző, drága öltönyökben pózoló titkos ügynököket bámulni, akik két szó után már nőket döntenek meg, egy csepp verejték nélkül számolnak le bárkivel, és soha egy karcolás sem esik rajtuk.  


De mint azt előbb írtam, a producerek, és a filmstúdiók megértették a lényeget. Az akcióműfaj új ötletekkel, koncepciókkal állt elő, melynek tükrében megszületett a 21. századi titkos ügynök alakja… Jason Bourne! Igen, sajnos ki kell ábrándítanom azokat, akik azt hitték, hogy a fenti okfejtés majd a kritikában tárgyalt film főhősére, Xander Cage-re fog vonatkozni – oké, tegyük fel, hogy azért vannak ilyenek. A sikertelen trónbitorlás ellenére az xXx egyértelmű célja az volt, hogy egy újfajta, sokkal extrémebb, és ha lehet ezt mondani, mocskosabb titkos ügynököt adjon a világnak. Aki a lehető legtávolabb áll a klasszikus kém figurájának típusától, Martini helyett Coronita sört iszik, Aston Martin helyett benzinfaló amcsi retro verdákkal nyomul, szarrá van tetoválva, és talán hébe-hóba elnyom egy „fuck”-ot, mielőtt valamelyik rosszarcút a másvilágra küldi. Legalábbis valami ilyesmi lehetett az alkotók szándéka, és erre a feladatra akkoriban nem létezett alkalmasabb személy Vin Diesel-nél, aki ekkor vált ismert névvé a Pitch Black, és a Halálos iramban filmeknek köszönhetően, utóbbiért ugyanazok feleltek, mint az xXx-ért is, és ebből már rögtön könnyen kikövetkeztethető, hogy mire számíthat az ember. Megsúgom: nem egy realisztikus, finom történetvezetésű techno-thrillerre, inkább egy adrenalin-fűtötte, alibi-sztoris, látványorientált, színtiszta agyatlan akció-marhaságra, amely szó szerint minden egyes elemét a főszereplő személyére hivatott felépíteni, és a vagányság, coolság minél erősebb érzékeltetésére.  



És mondjon bárki bármit, a mérleg inkább a „Működik” felé lendül a „Teljes kudarc” helyett. Bár ezt lehet, hogy inkább a gyerekkori emlékek mondatják velem, amikor faterral heti rendszerességgel jártunk moziba (nem, nem multiplexbe, hanem igazi, és valódi moziba!), és a valóban jó filmek mellett minden szart megnéztünk, ami csak az utunkba került, ahogy az xXx-et is. Jó volt, elbámulgattuk, bírtuk Diesel papa kopasz fejét, meg a semmihez sem hasonlítható dörmögését, és hogy mindenféle extrám-sportok művelése közben teszi rendbe az amerikai kormány külföldi gondjait. A számtalan videotékás kikölcsönzés után tehát nem csoda, hogy az xXx felkerült a „Minden idők legrosszabb filmjei, amik titkon jók” listámra. Mert félreértés ne essék, az xXx rossz film. Sőt, mondhatnám azt is, hogy borzalmas, ha nem szeretném mégis minden hibája ellenére. De maradjunk a tényeknél: Rob Cohen minden hitelességet, és földhözragadtságot sutba dobva ugrott neki annak, hogy letörölje James Bond-ot a térképről, a filmet látva pedig mintha előbb lettek volna meg maguk az akciójelenetek, mint az alkotás összes többi része. Viszont semmi gond, mert mindennek ellenére a film rendelkezik azzal a remek tulajdonsággal, amit manapság már egyre többen elhanyagolnak, vagy észre sem vesznek. Jobban mondva kettővel: először is, nem veszi magát teljesen komolyan. Rá lehet ugyan fogni, hogy teljesen túltolja a meseszerű kaszkadőrmutatványokat, az ezer éves kliséket, esetleg már-már erőltetetten próbál laza lenni, de mindemellett megmarad egy bizonyos, könnyen tűrhető szinten.  



Aztán ott van a másik dolog: az xXx az „over the top” jelleg mellett (vagy talán épp azért) kifejezetten szórakoztató akciófilm. Már az első jelenet is gyakorlatilag a klasszikus, James Bond-féle kém-alak áthallásos, és a történet szempontjából valós értelemben vett halálát mutatja be, azaz egy korszak végét, mely után eltérő módszerekre lesz szükség a jövőben. Pont kapóra jön Xander Cage (Diesel tolmácsolásában természetesen), aki szenvedélyes, adrenalin-függő extrém-sportoló, és számtalan borsot tört már az arra érdemes emberek orra alá, pont eleget ahhoz, hogy felkeltse a CIA egyik magas rangú emberének, Augustus Gibbons-nak (Samuel L. Jackson) a figyelmét. Gibbons megérti, hogy új megközelítésre van szükség, így beszervezi Cage-et, hogy bűnei eltüntetéséért cserébe segítsen likvidálni egy orosz ex-katonákból álló terrorszervezetet, az Anarchia 99-et, aki mindezidáig sikertelenül próbáltak meg lefülelni. Ennek magyarázata egyszerű, hiszen kőkemény, az egykori Szovjetunióban edződött legényekről van szó, és vezetőjük Yorgi (Marton Csokas) keménytökű bandavezér hírében áll, aki messziről kiszagolja a beépített ügynököket. Így tehát Cage, a cseppet sem átlagos, gengszter kinézetű faszi remek alanynak bizonyul a feladatra. Be kell szivárognia a szervezetbe, információkat szerezni, azonban nemsokára durvább módra vált a játszma, és neki is minden korábbi tapasztatát fel kell használnia, hogy egy darabban keveredjen ki a veszélyes misszióból…  



Szóval történet, egy egyszerű szóval kifejezve: nincsen. Illetve, az a kevés, ami van, egyébként is erősen emlékeztet a Halálos iramban első felvonására, némi módosítással. Érdemes megfigyelni a tényleg humoros, és megmosolyogtató kikacsintásokat, mint amikor a film első perceiben megjelenik egy James Bond szerű ügynök, öltönyben, jól fésülten, mindenféle szuperkütyüvel felszerelve, majd menekülés közben véletlenül egy Rammstein koncertre téved. Látható az arcán, hogy teljesen idegennek érzi magát ebben a világban, nem érti, és nem is akarja érteni ezt az egészet, ami körülötte folyik – azaz kicsit magát a 21. századot. Aztán hamar ki is nyírják, így felkonferálva egy új korszak előfutárát. Xander Cage karaktere Vin Diesel egyik leghíresebb szerepe, mondjuk nem sokban különbözik a Halálos iramban sorozat Dominic Toretto-jától, ugyanazt a figurát hozza itt is, ami már számtalanszor bevált nála, és eladhatóvá tette őt. Olyan kemény, hogy még az 5 méter magas drótkerítést is simán átugorja helyből, egy helikopterről, golyószóróval sem találják el, a lavina elől is simán el tud menekülni, meg egyéb nyaktörő kaszkadőrt-mutatványokat is kisujjból kiráz. Meg kell hagyni, a trükkök a helyükön vannak. Mondjuk a valóságban ilyen mutatványokkal nem sokáig húzná az ember, viszont mint akciófilm, látvány, és effektek terén teljesen megállja a helyét. És még Danny Trejo is benne van!  



Az xXx akármennyire is igyekezett, sajnos nem lett a 21. század James Bond-sorozata. Az alkotók nyilvánvalóan valami új, sikeres franchise-t szerettek volna kiépíteni ezzel a filmmel, a pénzügyi siker jött is, szép bevételeket ért el, ennek ellenére az évtized kémje Jason Bourne lett, erre a műre meg már alig emlékszik valaki. Nem is méltatlanul: a film nem képvisel semmiféle művészeti értéket, mind sztorijában, mind karaktereiben maximálisan kimeríti a B-kategóriás akció-mozik esszenciáját, viszont ott van egy hatalmas DE, még pedig a szórakoztatási faktor. Ami hatalmas, Vin Diesel karizmája jót tett az összképnek, löki a kemény (vagy inkább annak szánt) egysorosokat, van 1-2 adrenalinnal teli pillanat, a mellékszereplők erőltetett akcentusa is vicces némely helyen (például Marton Csokas rideg, és vérprofi főgenyája), szóval ha egy emlékezetes kultuszfilmet nem is sikerült összehozni a stábnak, egy szórakoztató, vasárnapi délutáni mozit még kisajtoltak, ami szerencsére pont annyira lett rossz, hogy azt már jónak lehessen mondani.
DVD / Blu-ray filmek olcsón
Kritikák
X-Men: Apokalipszis
Amikor a fagyi visszanyal.
The Walking Dead: Hatodik évad
Új világ jön...
Friss kritikák
A majmok bolygója: Háború (War for the Planet of the Apes)
Majom-exodus.
Pókember: Hazatérés (Spider-Man: Homecoming)
A tékozló Pók végre otthon van.
Wonder Woman
Micsoda nő!
A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja (Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales)
Ez a kalózhajó végleg megfeneklett.
A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken (Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides)
Az unalom tengerén.
Facebook