Geekz, toplista
A 10 legjobb Resident Evil játék
Geekz, toplista
Nagyító alá kerülnek a klasszikus széria legjobbjai.
Idén már 21. éve borzolja a Resident Evil sorozat a játékosok kedélyeit. Ezalatt az idő alatt hatalmas utat járt be a franchise, a temérdek videojátékkal, képregénnyel, könyvvel, animációs filmmel, sőt, még élőszereplős mozifilmek is készültek a japán Capcom úttörőnek számító szériájából – de hogy milyen minőségekben, azt mindenki döntse el maga. Ebben a szűk két évtizedben sok mindent véghezvitt már a sorozat. Forradalmasította a túlélő horror műfaját a videojáték iparon belül, milliók kedvence lett, ellátogatott a fénypisztolyos zsánerbe, nem is egy ízben, majd a 2000-es évek közepe felé teljesen újraértelmezve önmagát átlódult az akció-horror kategóriába. És ez még csak dióhéj ahhoz képest, amit elért ez az ikonikus, híres széria, melynek legújabb, számozott epizódja egyöntetű sikert aratott az újságírók, és a rajongók körében is – annyi év savazás, és középszerűség után ismét új receptet hozva a konyhára. Ezek után nem is meglepő, hogy a Resident Evil széria különböző tagjaiból összesen több mint 75 millió darabot adtak el világszerte, így vált a név minden idők egyik legkelendőbb videojáték frencsájzává.  

Persze a sorozat pályája nem volt mindig töretlen, számos közepes, gyenge, vagy épp borzasztó produktumot is kitermelt a Capcom az évek során Resident Evil név alatt, azonban ezek mellett igazi gyöngyszemek is születtek, melyek végső soron bekerültek a videojátékok bőrkötéses nagykönyvébe. Természetesen a rajongók inkább ezekre emlékeznek a felejthető címek mellett. Van is mire bőven: a széria némely, valóban csúcsnak számító tagjai megszámlálhatatlanul sok órával, és még annál is több felejthetetlen élménnyel ajándékozták meg a játékosokat. Felbecsülhetetlenségük, és nagyszerűségük örökre a rajongók agyába égett.  

Ezeket az alkotásokat vesszük most sorra egy top 10-es listában.  

10. Resident Evil: Revelations 2 (2015)     



Mialatt az RE széria menthetetlenül sodródott az elsősorban a látványra, és akcióra alapozott agyatlan zombihent felé, a Capcom úgy gondolta, hogy talán nem ártana a régi rajongókat is megszólítani, mielőtt azok vérszemet kapnának, és máglyán égetnék el Resident gyűjteményeik minden egyes darabját. Ehhez remek alapot nyújtott a Nintendo 3DS-re, majd később nagykonzolokra is megjelent Revelations, de még jobbat a folytatása, a Revelations 2. Az epizodikus formában testet öltött játék kicsit visszafogta a sorozatra rátelepült akciópornó hangulatot, hogy előtérbe helyezhesse azt, ami egykor a széria legnagyobb nívója volt: azaz a horrort. Bizony, a Revelations 2 újra megpróbálta visszahozni a borzongást, a rettegést, amikor egy sötét helyen gyök kettővel lépkedsz, pisztollyal, meg öt golyóval a tárban, miközben mindenhonnan félelmetes hangokat hallasz, és sosem tudhatod mi vár rád a következő kanyarnál. Bár természetesen a játék képtelen volt teljes mértékben elhagyni az akció-elemeket, mégis többé-kevésbé sikerült neki megidéznie a régi hangulatot. Tegyük hozzá, gyenge grafikával, és rengeteg buggal, valamint irányításbeli gondokkal karöltve. Ennek ellenére azonban rengeteg keményvonalas rajongó elégedett volt a programmal, melynek története a negyedik, és ötödik rész között játszódott. A négy epizód, és az extraként kiadott plusz két felvonás miatt már-már olyan érzése volt az embernek, mintha egy tévésorozatot nézne, a cliffhangerek a helyükön voltak, ahogy az ismerős arcokból sem szenvedett hiányt a Revelations 2. A legtöbben persze Barry Burton-nek, az egyik legnagyobb fan favoritnak örültek, aki ebben a részben vált először (és reméljük nem utoljára) játszható karakterré, mi több, mivel mindig volt mellettünk egy társ, a játék remek kooperatív lehetőségeket biztosított. A fejlesztőket nyilván nagyban megihlette a The Last of Us című remekmű, ám jótól lopni sosem bűn, főleg ha jól is csinálják. És a Revelations 2 hibái ellenére is egy jó játék.  

9. Resident Evil Outbreak (2003)  



Talán a két GameCube-exkluzív Resi játék sikerén felbuzdulva döntött úgy a Capcom, hogy leporol egy ’90-es évek végén elkaszált projektet, amit még a második rész idején ötlött ki a széria egyik alkotója, Shinji Mikami. Az ötletből végül 2003-ban lett játék, ez volt az Outbreak, egyúttal az első Resident Evil epizód, mely rendelkezett kooperatív játékmóddal, és online multiplayerrel. Tisztán látszik tehát, hogy a kiadó elsősorban azokra gondolt, akiknek konzolja rendelkezett internet-eléréssel, emellett viszont szerencsére az egyjátékos kampányról sem feledkeztek meg. Sőt, az kifejezetten tartalmas volt, hiszen 8 karakter közül választhattunk, akik ráadásul mind-mind más személyiséggel, eltérő külsővel rendelkeztek. Ezúttal azonban nem kommandósok, szuperkatonák, vagy különleges képességekkel rendelkező szereplők bőrébe bújhattunk. Csupán átlagemberek voltunk, peches delikvensek, akik Raccoon City-ben ragadtak, miután a T-vírus a lakosság háromnegyedét megfertőzte – a különböző szörnyekről, szintén fertőzött állatokról, hüllőkről nem is beszélve. Velük kellett tehát kimenekülnünk a városból, mielőtt azt darabjaira szaggatná az atombomba, és annak ellenére, hogy már egy többször elsütött poént mondtak el már sokadjára (persze az online részt leszámítva), kifejezetten szórakoztató játék volt. Az Outbreak az igazi, keményvonalas rajongó Resident Evil-je, minimális lőszer adagokkal, tönkremenő fegyverekkel, és egy vészesen visszaszámláló órával, ami akkor indult be, ha egy zombi megharapta a játékost. Kőkemény nehézségű, hosszú szinteken át kellett küzdeni a végcélig: a hétköznapi játékos hamar letette a kontrollert, a gyakorlott Resi fan viszont tökéletesen otthon érezte magát. A multiplayer sem volt épp rossz, kivéve ha az ember nem a játék PAL verziójával rendelkezett: ugyanis az nem támogatta az online lehetőségeket, így tehát maradt az egyjátékos rész. Viszont ennek ellenére semmi különösebb baj nem volt az Outbreak-el (a hosszú töltési időket kivéve), mindenképp a széria jobb játékai közé tartozik. Folytatásával ellentétben, ami maximum csak azért volt emlékezetes, mert az lett az első olyan Resident Evil, amelyben egyszerre lehetett célozni, és mozogni is.  

8. Resident Evil 5 (2009)   



Miután a Resident Evil 4 sikeresen megreformálta a sorozatot, hülye is lett volna a Capcom, ha a következő számozott részt nem ugyanabban a szellemiségben készíti. Az ötödik epizód azonban még jobban elhatárolódott a túlélőhorror műfajtól, és gyakorlatilag színtiszta akciójáték lett. Igaz, annak viszont kifejezetten szórakoztató. Az ismerős karaktereken kívül igazából nincs sok köze az előző epizódokhoz, persze az írók tettek róla, hogy meglegyenek a kapcsolódási pontok, flashbackek, és apró utalások formájában, de a Resident Evil 5 inkább egy nyári blockbuster film videojátékos megfelelője. Egyúttal a sorozat, és a Capcom legsikeresebb játéka is a maga több mint 7 millió példányával, tehát ennél fogva annak idején hatalmas sláger volt az ötödik rész. Az biztos, hogy az okokat nem kell sokáig keresni, hiszen a TPS nézet, a könnyebb kezelhetőség, az akció zsánerbe oltott játékmenet, na meg a klasszikus Resident Evil-es rejtvények hiánya a casual réteg előnyére vált, így aki addig még csak hírből sem ismerte a szériát, az ezzel a játékkal nagy átlagban úgy elvolt, mint zombi az emberhússal. Ez már a negyedik részre is igaz volt, ugyanakkor az még őrzött valamit a régi hangulatban, a Resident Evil 5 viszont még ennél is másabb vizekre evezett. Lehetett rá bőven haragudni ezért, a rajongók egy nagy hányada nem is igazán szerette, a többiek meg talán kezdtek beletörődni, hogy mostantól ilyen lesz ez a franchise. Azonban ha elvonatkoztatunk attól, hogy ez egy Resident Evil game, egész jól el lehet rajta szórakozni. Chris Redfield afrikai kalandja számtalan emlékezetes jelenetet, izgalmat, és akciót tartogat magában, a co-op mókáról nem is szólva, tehát bőven van olyan emlék róla, ami még ma sem fakult ki a játékosok agyából.  De egy szónak is száz a vége: az ötödik rész RE játéknak gyenge, sima akciójátéknak viszont baromi szórakoztató.  

7. Resident Evil 3: Nemesis (1999)  



A szent, és sérthetetlen trilógia harmadik darabja. A poén, hogy a széria már ekkor elkezdett az akció-műfaj felé orientálódni, mivel a Nemesis-ben minden addiginál több ellenfél próbált az életünkre törni, szinte minden pillanatban akartak egy darabot belőlünk. És akkor ezek mellett még ott volt a címbeli Nemesis is, egy terminátor-szerű megállíthatatlan gyilkológép, aki folyton a nyakunkban lihegett. Újra Jill Valentine kisasszony bőrébe bújva kellett elmenekülnünk a rothadó Raccoon City-ből, még mielőtt az amerikai kormány egy atombombával eltüntetné az egész helyet a föld színéről, és a Capcom ezúttal sem nyúlt mellé. A harmadik rész mindmáig az egyik legjobb felvonás a sorozatból, még úgy is, hogy érdemben nemigen tesz hozzá semmit sem az előző két epizódhoz. Nem is olyan zseniális, mint azok, se nem olyan tartalmas – sőt, sajnos igencsak rövid a történet. Emiatt kissé olyan érzetet kelt a játék, főleg előzményei fényében, mint egy zenekar, aki már a harmadik búcsúkoncertjét adja. Még mindig van benne lendület, viszont mintha kicsit elfogyott volna a puskapor, és már csak a szíve hajtja, miközben a teste egyre jobban fárad. De ez a Resi még ízig-vérig túlélő-horror. Eleve ott a fenyegető Nemesis, ami mindig a legrosszabb pillanatokban bukkan elő, hogy széttépjen, és ez okoz egyfajta szorongást, na meg idegtépő paranoiát a játék során. Emellett végig piszkálja a játékost az a cseppet sem szívmelengető érzés, hogy nagyon sietnie kell, ha nem akar premier plánban, első kézből végignézni egy atomvillanást, ami aztán egy pillanat alatt hamuvá változtatja szegény Jill-t. És végtére is ebben mutatkozik meg a harmadik epizód nagyszerűsége. Első látásra semmi egyedi nincs benne, de ha az ember jobban beleássa magát, akkor szép lassan kikristályosodik előtte egy igazán jó játék, egyúttal igazi instant horrorklasszikus.  

6. Resident Evil 4 (2005)   



Talán a legvitatottabb Resident Evil epizód mindközül. Igaz, a széria addig is kacsintgatott a más megközelítések felé (a borzalmas Survivor játékok képében például), de ez volt az első alkalom, amikor egy számozott, fő sorozatba tartozó Resi teljesen már fordulatot vett. Kis túlzással élve: a világ egyik fele valósággal imádta az új kameranézetet, a célzórendszert, a több akcióelemet, minden mással együtt. A másik fele viszont itt kezdte temetni a szériát: mivel semmi köze nem volt a korábbi epizódokhoz, és szerintük már csak nevében volt Resident Evil. Persze, mint legtöbbször, az igazság ezen két megállapítás között leledzik. A Resident Evil 4 eszméletlenül szórakoztató, remek játék, rengeteg tartalommal, gyilkos tempóval, őrületes akciódramaturgiával (sok más alkotás még ma is tanulhatna tőle), és magas újrajátszási faktorral. Viszont ha Resi-ként tekintünk rá, akkor már nem ennyire egyszerű a képlet. Elég nehéz napirendre térni, hogy akkor most mi is a Resident Evil 4, de az biztos, hogy ezt mindmáig nem nagyon sikerült eldönteni, hiszen a fórumokon folyton folyvást összeugranak az emberek, ha szóba kerül. De ettől függetlenül, ha eltekintünk ezektől, akkor egy valóban remek cím kerül a szemünk elé. Sőt, a játéknak nagy hatásai voltak a TPS műfajra. Későbbi alkotások is bevallottan merítettek belőle, sok más klasszikus sorsa teljesen máshogy alakult volna, ha a Resident Evil 4 nem lát napvilágot. Befolyása a videojátékokra tehát tagadhatatlan. Valamit nagyon eltalált a Capcom anno, még ha a keményvonalas Resi rajongók Pokolra is kívánták a produktumot. A negyedik epizód minden túlzás nélkül klasszikus. És még ma is simán megállja a helyét. 

5. Resident Evil Remake (2002)     



A 2002-es év két dolog miatt vált emlékezetessé a Resi rajongók számára – igazából három, de az utolsóról majd később. Egyrészt akkor került mozikba a legelső RE film (fúj), másrészt a Capcom megjelentette az első Resident Evil grafikailag, és technikailag felturbózott változatát. Előbbit a legtöbben, folytatásaival együtt szeretnénk kitörölni a tér-idő kontinuumból, utóbbit viszont mindmáig erősen ajnározzuk, nem érdemtelenül. A sokat emlegetett remake a Capcom, és a Nintendo azon megállapodásának egyikeként született meg, hogy a kiadó korábbi, és új Resident Evil címeket is fejleszt GameCube-ra. A friss játékok exkluzívként jelentek meg a Nintendo konzoljára, és nagy részük jó ideig az is maradt, ahogy a jelen tárgyalt alkotás is. Az eredeti játék alkotója, Shinji Mikami is beszállt a buliba, kapva kapott az alkalmon, hiszen úgy gondolta, az első Resident Evil kifejezetten rosszul öregedett, gyenge volt a lokalizációja, és a haladó technikával képes úgy elmesélni a történetet, ahogy azt eredetileg szerette volna a ’90-es évek közepén. Mindez tökéletesen sikerült. Olyannyira, hogy két különálló játékként is tekinthetünk rá, mert azon kívül, hogy a remake felújított formában hozta el a már ismerős történetet, és karaktereket, újból láthattuk az ismerős helyszíneket, de immár csúcs szuper grafikával (korának egyik legszebb játéka volt egyébként), szinte egy teljesen új élményt is adott. Természetesen minden rajongónak kötelező, egy percig sem volt soha kérdés. Sokan pont emiatt a játék miatt vettek anno GameCube konzolt, és még ha a cucc ronggyá játszása után ment is a gép a szekrénybe, vagy eladósorba, a Resident Evil remakeje miatt totál megérte megvásárlása.  

4. Resident Evil – Code: Veronica (2000)   



Az ezredforduló környékén kidobott Dreamcast konzol sajnos nem futott le olyan sikeres köröket, ahogy azt a Sega elvárta, így rövid időn belül fel is függesztették a gyártását. Ettől függetlenül azonban megért egy-két kiváló játékot a gép, ezek között helyezkedett el a bő egy évig exkluzív címként tetszelgő Resident Evil – Code: Veronica, melyet jónéhányan mind a mai napig a legjobb RE játéknak tartanak. Nos, bár egyesek szerint ez azért kicsit túlzás, de ezzel együtt is remek, kiváló epizód, mely a harmadik rész egyediséget nélkülöző stílusa után megmutatta, van még spiritusz a rögzített kamerás, túlélő horroros műfajban. A sorozat történetében először találkozhattunk valós idejű, 3D-s poligonokkal, és az akció-részek még nem voltak annyira túlnyomóak, hogy különösebben kritizálni lehessen ezt az irányvonalat. Jó történet, a régi karakterek, Chris Redfield, és húga Claire főszereplésével, remek tempó, a stáblistáig kitartó borzalmak, rondábbnál-rondább kreatúrák, nehéz rejtvények, meglepő fordulatok. Vagyis ízig-vérig Resident Evil, és még annál is több.  A fejlesztők hivatalosan azt nyilatkozták, hogy voltaképp, annak ellenére, hogy ez a játék nem számozott epizód, mégis a Code: Veronica a Resident Evil 2 igazi folytatása. Ezzel mi, rajongók csak egyetérteni tudunk, hiszen maximálisan rászolgált erre a jelzőre a kiváló minőségével. Az előző generációra megjelent HD kiadás ennél fogva pedig tökéletesen játszható, és élvezhető ma is.  

3. Resident Evil Zero (2002)   



A Resident Evil játékok nulladik, azaz a sorozat kronológiailag legelső epizódja szintén GameCube exkluzívként jelent meg, és szintén olyan cím volt, amelyért megérte megvenni a kis, kocka alakú játékkonzolt. Az első rész közvetlen előzményeként remek történetet, és emlékezetes karaktereket kínált. Az elítélt bűnöző Billy Coen, és Rebecca Chambers bőrébe bújhattunk, a széria történetében most először úgy, hogy játék közben is váltogathattuk őket. Ezt megfejelve a fejlesztők telerakták a játékot pontosan az ilyen szereplőváltós lehetőségekre kihegyezett fejtörőkkel, amik csak még jobban fokozták az egyébként is egekben lévő hangulatot. Piszok nehéz is volt a Resident Evil Zero, sokkal nehezebb, mint addig bármelyik epizód a sorozatból, a fejlesztők célja egy Sweet Home-hoz hasonló, vért izzadó program elkészítése volt, a klasszikus játék egyébként nagy hatást gyakorolt az RE sorozatra. Emellett a Zero inkább az eredeti Resident Evil-hez volt hasonló, az akció-orientáltabb folytatások helyett. Hogy ez mit jelent? Természetesen klasszikus túlélő horrort, minden keményvonalas Resi fanatikus számára tökéletes szórakozást, és egy olyan címet, ami miatt az akkori generáció irigyen tekintett a GameCube tulajokra, hogy ők milyen fasza cuccal nyomhatták. Szerencsére ez nemrégiben megváltozott, és a Resident Evil Zero a jelenlegi konzolokra is megjelent. Nívóját mind a mai napig remekül őrzi, és minden fan számára kötelező, ott kell lennie a polcodon, ha szereted az Resi-t.  

2. Resident Evil 2 (1998)    



Nehéz eldönteni, hogy a Resident Evil, vagy a Resident Evil 2 legyen az aranyérmes ezen a listán. Megszámlálhatatlanul sok óra, és még annál is több szép emlék övezi ennek a mesterműnek a pályafutását, ami korának egyik legjobbja, emellett minden idők egyik legjobb videojátéka is, generációtól, és igényektől függetlenül. Minden megvan benne, amiért imádni lehet a sorozatot. A történet ezúttal Raccoon City-ben játszódott, ahol időközben szinte az egész lakosság megfertőződött, és vérengző zombivá változott, nekünk pedig ebben a káoszban kellett helyt állnunk, és túlélnünk. Leon S. Kennedy, Claire Redfield, és még megannyi emlékezetes szereplő, mellékszereplő, szörny, esemény, hihetetlen még mai szemmel is, hogy mekkora mennyiségű tartalom, lehetőség, esemény, komplexitás lett belepakolva ebbe a játékba. Minden ízében tökéletes, kihagyhatatlan, nagyszerű. Oké, persze fogott rajta az idő vasfoga, de ez semmit sem von le a jelentőségéből, és az érdemeiből. Lehet, hogy ma már csak nevetünk a pixeleken, a grafikán, a dizájnon, de akkoriban ez tökéletesen filmszerű volt, nem bírtuk letenni a kontrollert, amíg el nem értünk a stáblistáig, hogy aztán kezdjük újra az egészet. Többet talán felesleges is leírni a Resident Evil 2-ről. Aki játszott vele anno, az tudja milyen. Ott a helye a legnagyobbak között. Egy egyszerű szóval élve: mestermű.  

1. Resident Evil (1996)   



Ezzel a játékkal indult el minden, itt vette kezdetét a borzongás, az a fajta, amit még ma is alig tudnak visszaadni a videojátékokban. Amint beléptünk a Spencer kúriába, valamit megváltozott. Azután már semmi se volt ugyanolyan, nem is lehetett, hiszen a Resident Evil a saját korában formabontó volt, nagyszerű, olyan cucc, mely kötelező volt, és a PlayStation egyik klasszikusaként, sőt mi több, a világ egyik legjobb játékaként vonult be a köztudatba. Valamit nagyon eltalált a Capcom a ’90-es években: hörgő zombik, nyomasztó, klausztrofóbiás helyszínek, emlékezetes szereplők, feszült helyzetek, nehéz rejtvények, több befejezés, és még megannyi különböző elem. Szavakkal nem is nagyon lehet kifejezni, hogy mit adott nekünk annak idején az első Resi. Azelőtt soha sem láttunk ennyire jól kivitelezett, ennyire félelmetes horrorjátékot, aminek gyakorlatilag minden pillanata menthetetlenül beleégett az agyunkba. Számtalan folytatás követte, amik lehet, hogy némely elemükben jobbak voltak ennél, de az eredetit nem nagyon közelítette meg egyikük sem. Így hát érthető, hogy miért foglalja el az első helyet.
DVD / Blu-ray filmek olcsón
Kritikák
X-Men: Apokalipszis
Amikor a fagyi visszanyal.
The Walking Dead: Hatodik évad
Új világ jön...
Friss kritikák
Atomszőke (Atomic Blonde)
Tökös akciófilm, egy tökös csajjal.
John Wick
A film, ami nem szól semmiről, de mindenkit megölnek benne.
Castlevania: Első évad (Castlevania: Season One)
Hölgyeim, és Uraim, köszöntsék a videojáték-adaptációk új királyát!
A majmok bolygója: Háború (War for the Planet of the Apes)
Majom-exodus.
Pókember: Hazatérés (Spider-Man: Homecoming)
A tékozló Pók végre otthon van.
Facebook