Geekz, videojáték
Batman: Return to Arkham
Geekz, videojáték
A Sötét Lovag legendái.
A különböző videojáték fejlesztők hosszú éveken át kutatták a tökéletes receptet, mely a tökéletes, 10-ből 10 pontos film, illetve képregény-adaptációk elkészítéséhez szükséges, ám az elmúlt esztendők során, ritka kivételektől eltekintve, sosem lelték azt meg. Az elmúlt néhány generációra jó, ha jutott egy, vagy kettő ilyen kifogástalan alkotás, összességében pedig egy kezünkön meg tudtuk volna számolni, hány olyan adaptáció született, ami nem fulladt végül a középszerűség, és a gyenge megvalósítás szürke, bűzlő posványába. Pedig egynéhány program azért megmutatta, hogy mennyi nagyszerű dolog lakozik ezekben az alapanyagokban, és ha egy adott csapatnak leledzik elég kreativitás, akkor csak a képzelet szabhat határt az ötleteiknek. Ettől függetlenül sokáig nagyítóval kellett keresgélni a minőségi produktumokat ebben a stílusban. Az olyan játékok, mint a Spider-Man 2, vagy az X-Men Origins: Wolverine nagyszerű ellenpéldák voltak azoknak, akik szerint nem lehet jó alkotást készíteni sem filmből, sem képregényből, és az az igazság, hogy a negatív oldal véleményeivel is egyet lehetett érteni. Hiszen a fejlesztők néha teljesen a sötétben tapogatóztak, nem találták el a megfelelő arányokat, vagy egyszerűen nem voltak elég jók ahhoz, hogy kielégítsék a rajongók igényeit.  



A Rocksteady Studios-nak ez triplán összejött. 2009-ben a Batman: Arkham Asylum-al robbantak be, mely egy csapásra hatalmas siker lett, játékosok millióit nyűgözte le, rengeteg Év Játéka-díjat zsebelt be, ezen kívül pedig megmutatta a szakmabelieknek: lehet ezt kiválóan is csinálni, mindenféle erőltetett ötlet, vagy félresikerült kopírozás nélkül. A program győzelmi hadjárata után meg is kapta a maga folytatását, 2011-ben kiadták az Arkham City-t, amely sikeresen vitte tovább az előd által csúcsra járatott koncepciót, miközben több volt egyszerű másolatnál. Erős történet (a híres Paul Dini író tollából, aki tökéletesen otthon érzi magát a DC univerzumban), több karakter, nagyszerű grafika, kibővített játéktér (az Arkham Elmegyógyintézetet gyakorlatilag egy kisebb városrészre cserélték), és rengeteg új lehetőség, ami biztosította, hogy egyhamar ne álljunk fel a tévé, illetve a monitor elől. És akkor még nem is említettem a bámulatos szinkronszínészeket, a Denevérembert megszólaltató Kevin Conroy-t, aki szintén nem újonc a szakmában, és a Star Wars filmek Luke Skywalker-ét, Mark Hamill-t, aki már több évtizedi kölcsönzi remek orgánumát minden idők talán leghíresebb képregényes gonosztevőjének, Jokernek. A folytatás még az elődnél is sikeresebb lett, tömegek emelték le már a megjelenés napján a polcról, egyértelmű tehát, hogy a Rocksteady nagyon rátapintott a lényegre. Mindezt egy szintén nagyszerű lezárással koronázták meg, 2015-ben: az Arkham Knight feltette az i-re a pontot, minden tekintetben. A már a legújabb generációra megjelentett játék teljesen kimaxolta a Batman világában leledző potenciált, legyen szó történetről, szereplőkről, játékmenetről, mellékküldetésekről, vagy akármi másról. De a Rocksteady trilógiájának lezárása jelen cikk szempontjából most sokkal kevésbé számít, mint két elődje.  



Ugyanis sem az Arkham Asylum, sem az Arkham City nem tudta elkerülni a ráncfelvarrást, de ez igazából nem is annyira meglepő, tekintve eme két játék népszerűségét. Emellett vitán felül a remastered kiadások korát éljük, mikor a fejlesztők sorra jelentkeznek a legutóbbi, vagy még annál is régebbi generációban megjelent játékok felújításaival, ami elsőre annyira azért nem is hangzik rosszul, hiszen például a jobb grafika jelentősen megtud dobni egy elavult programot. De mi van akkor, ha az eredeti játék képi világa annyira rányomta a bélyegét a produkció hangulatára, és egész lényére, hogy az összkép nem működhetne tökéletesen ezen elemek módosításával? A két Arkham-játékot magába foglaló Return of Arkham című kiadással kapcsolatban az a fura helyzet állt elő, hogy bár technikailag megpróbálja a lehető legközelebb hozni a klasszikusokat a jelen generáció igényeihez, mégis szinte teljesen maga mögött hagyja azokat az elemeket, melyek nagyszerűvé tették ezeket a játékokat. Ez leginkább abban merül ki, hogy a jó öreg Unreal 3 motort Unreal 4-re cserélték, így tehát indokolt lett a több vizuális hatás, a textúrák élesítése, és ez néhány kellemetlen dolgot is magával hozott, azaz a helyszínek bevilágítási sémái jelentősen megváltoztak. Fel is emelték a rajongók a hangjukat, mivel eleinte komoly probléma volt, hogy az eredeti játékok jobban néztek ki, mint azoknak a jelenlegi generációra, és mostani igényekre átszabott felújításai. A helyzet sajnos azóta sem változott sokat, ami eléggé zavaró kehet azoknak, akik annak idején hosszú órákat töltöttek el a két játékkal, a sajátos, egyedi hangulat kicsit vesztett a varázsából, a jóval világosabb kinézett miatt.  



További probléma az alacsony frame rate: a két játék legjobb esetben is 30 fps-el fut, és sokszor előfordul, hogy bizony lemegy 30 alá is, ami súlyos akadozásokat, szaggatásokat eredményez. Bár érthető, hogy az Asylum, és a City mellett mért nem kapott helyet a másik, nem Rocksteady fejlesztésű játék, az Arkham Origins, mégis kissé fájdalmas a hiánya. A WB Montreal-nak ugyan nem sikerült olyan nagyszerűt alkotnia, mint a másik csapatnak, az Origins-et ennek ellenére igencsak alulértékelik, és érdemtelenül tartják a sorozat fekete bárányának. Pedig, ha a receptet nem is újította meg, történetében egy rettenetesen erős produktum volt, amit jó lett volna a két nagy név mellett látni egy csomagban. A grafikai gondok ellenére mégsem lehet ráfogni a Return of Arkham-ra, hogy tönkretenné mindazt, amit a Rocksteady anno sikeresen felépített. Megkapjuk mindkét játékot egy áráért, ráadásul felújítva: sajnos nem olyan kiváló az összkép, mint azt egy ilyen remastered kiadással kapcsolatban elvárja az ember, de akinek kimaradt, annak vitathatatlanul kötelező. A csomag egyébként mindkét Batman játék letölthető kiegészítőjét is tartalmazza, tehát bohóckodhatunk Jokerrel, vagy Robin bőrébe bújhatunk a „Harley Quinn’s Revenge” című DLC-ben, és egyéb plusz élményekben lehet részünk.  



Az Asylum, és a City remek, sőt szinte tökéletes játékok voltak annak idején, felújításaik azonban hagynak némi kívánnivalót maguk után, mind grafikailag, mind technikailag. Nem volt a legjobb ötlet ilyen változtatásokat eszközölni olyan alkotások esetében, ahol a képi világ ennyire meghatározta a hangulatot, értjük, és értékeljük a fejlesztők szándékait, ám talán nyugodt szívvel meglettünk volna a Return of Arkham nélkül. A Denevér még mindig szépen, és méltóságteljesen repül az égen, ám ezúttal kis híján szárnyát szegték.
DVD / Blu-ray filmek olcsón
Kritikák
X-Men: Apokalipszis
Amikor a fagyi visszanyal.
The Walking Dead: Hatodik évad
Új világ jön...
Friss kritikák
A majmok bolygója: Háború (War for the Planet of the Apes)
Majom-exodus.
Pókember: Hazatérés (Spider-Man: Homecoming)
A tékozló Pók végre otthon van.
Wonder Woman
Micsoda nő!
A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja (Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales)
Ez a kalózhajó végleg megfeneklett.
A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken (Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides)
Az unalom tengerén.
Facebook