Kritika
Logan
Kritika
Van még idő...
A szuperhős halandó. Tudom, ezt elég nehéz megérteni a mai világban, amikor egymás után jönnek a lassan már teljesen egy kaptafára épülő mozik, amik legtöbbször többmilliárd dolláros frencsájzok bizonyos, egymással szorosan kapcsolódó tagjait képviselik, ennél fogva pedig kevésbé egyediek, mint kellene. Ezt talán még azok is belátják, akik amúgy nagy rajongói ezeknek a filmeknek – tegyük a szívünkre a kezünket: vannak olyan dolgok, amiket Hollywood a mai formájában egyszerűen nem akar bevállalni. Ezzel együtt hihetetlen megdöbbentő, hogy az álomgyár időnként teljesen egyhangú futószalagjáról legördült egy olyan produkció, mint a Logan. Főleg önmagához mérve, hiszen egy rendkívül sikeres, milliárdokat hozó filmsorozat immár tizedik tagjáról beszélünk, ami még a Deadpool-hoz képest is egy pokolian durva, megalkuvásképtelen csörte, ez a kompromisszummentes megközelítés azonban a szuperhősfilmek között is teljesen egyedivé teszi a Logan-t, sőt mi több, tökéletesen elkülöníthetővé. Nem kell semmihez sem igazodnia, nem egy nagy ívű franchise valahányadik epizódjaként működik elsősorban, hanem minden szempontból különálló film, amit mindenféle probléma nélkül lehet, és kell is különválasztani a többi X-Men mozitól. Miközben persze voltaképp egy korszak lezárása, és egy nagyszerű karakter melankolikus hattyúdala.  



2029-et írunk. A régi szép, hősies idők elmúltak. 25 éve nem született mutáns, fajuk szinte már a kihalás szélére sodródott, utolsó hírmondókként Logan, és Charles Xavier professzor a mexikói határ mellett tengetik napjaikat. Logan-nek öngyógyító képessége már nem a régi, sebei lassabban gyógyulnak, az adamantium visszafordíthatatlanul mérgezi a szervezetét, és nemsokára meg is öli. Xavier súlyos demenciával küzd, egyúttal különleges képességei miatt kiszámíthatatlanul veszélyes is lett. Nem vágynak már semmire sem, csak hogy a nehezen összeszedett pénzükből vegyenek egy hajót, amin aztán nyugodtan kivárhatják a halált. Azonban a sors közbeszól, és Logan-re vár még egy utolsó harc: feltűnik egy néma, rejtélyes, Laura névre hallgató kislány, aki személyiségében, és képességeiben is kísértetiesen hasonlít a haldokló mutánsra. Logan eleinte vonakodik segíteni neki, de miután üldözőbe veszi őket egy nagy létszámú elit-kommandó, elvállalja, hogy Észak-Dakotába szállítja a lányt, egy olyan helyre, mely talán nem is létezik. Kiábrándult, megtört, fáradt, és fásult, szinte sóvárog már a halál után, azonban még egyszer utoljára csatasorba kell állnia, közben szembenézni önmagával, és belátni: útja közel sem ért véget, és maradt még ideje...  



El is lehet nyugodtan felejteni a látványra, és CGI-orgiára alapuló akciózásokat, jeleneteket, a műfajra jellemző heroikus stílust, és a mostanában igencsak divatba jött, percenként elszórt kínos poénokat. A Logan maximálisan felülemelkedik ezeken. Nem szól ez másról, mint igazi, hús-vér emberekről, akik megkeményített, egyszersmind ki is ábrándított az élet. Álmaik, reményeik szertefoszlottak, képességeik gyakorlatilag saját ellenségükké váltak, a boldog idők pedig mintha soha nem is léteztek volna, annyira távolinak tűnik már az egész. Az előző X-Men filmek pozitív, szebb jövővel kecsegtető világa semmivé lett, egy olyan közegben, egy olyan időben járunk, ahol a múltbéli hőstettek megfakult mesékké, és mítoszokká váltak – ezt a zseniálisan elhelyezett, negyedik falat áttörő metapoénok (X-Men képregény egy X-Men filmben) is remekül prezentálják. A 2009-es, egyébként borzalmas X-Men kezdetek: Farkas, és a 2013-as, nem annyira borzalmas, de nem is emlékezetes Farkas után jóval visszább vették a tempót: ráérősen mesélnek, a dráma mélyen emberi, az akciójelenetek pedig nem agyonvágott, súlytalan valamik, hanem rendkívül véres, naturalisztikus vagdalkozások. Aki egy igazán durva Wolverine-filmet várt, az most megkapja. Folyik a vér, szakadnak a karok, lábak, Logan gondolkodás, és finomkodás nélkül szúr át testeket, fejeket, miközben az akciózások nincsenek kellemetlenül agyonvágva, hosszú snitteken keresztül visznek el minket egy kíméletlen, „ölsz, vagy megdöglesz” környezetbe, klasszikus western elemekkel dúsítva.  



A helyszínek csak még jobban rásegítenek a kiüresedett, illúziómentes élményre. És miközben a Logan-t olyan vadnyugati kultuszmozik, és egyéb műfajú klasszikusok inspiráltak, mint a Shane (aminek egyébként kifejezett nagy, sajátos szerep jut), a Cowboyok, A család kicsi kincse, a lehető legmesszebb van egy hagyományos értelemben vett, tradicionális szuperhősfilmtől. Mert az erőszakos megközelítés, a káromkodás, vagy a vérpermet az egy dolog, attól még önmagában nem lesz jó egy film sem, ami igazán különlegessé teszi a Logan-t, az a komor hangulat, és a szuperhősműfajt teljes mértékben deheroizáló stílus. A főszereplők már csak árnyékaik korábbi önmaguknak, és ehhez mérten Hugh Jackman hihetetlenül jól játszik, sosem alakította még ilyen nagy beleéléssel, és ilyen húsbavágó realisztikussággal a karaktert, a testén, arcán éktelenkedő sebhelyek, az elnyűtt mozgás, a morgós, mély orgánum hatásainak összessége remekül lefesti nekünk az öreg, mindent, és mindenkit túlélő harcost, aki mindig utolsóként marad állva. Hozzá hasonlóan Patrick Stewart is karrierje egyik legjobbját hozzá már többedszerre is Xavier-ként. A szenilis öreg figuráját több ponton is nagyon könnyen el lehetett volna cseszni, de szerencsére a forgatókönyv nem jut el odáig, hogy szánalmas, gyerekes vicceket faragjon köré, és szánalmasan lealacsonyítsa.  



A Logan bizonyos szempontból az utolsó szuperhősfilm. Lehetetlen nem észrevenni a párhuzamot Clint Eastwood 1992-es Nincs bocsánat című művével, ami gyönyörűen összefoglalta saját műfaját, és oda is tette a pontot a végére, így, bár az utána következő években is készültek bőségesen westernfilmek, ha nem is szó szerinti értelemben, de az „utolsó westernként” tetszeleg mindmáig. Ezzel a filmmel ugyanez a helyzet: ami a Nincs bocsánat volt a western műfajnak, ugyanaz a Logan a szuperhősfilmeknek. Cseppet sem tökéletes, az utolsó harmadában az amúgyis nagyon ráérős tempó még jobban belassul, a finálé sem fogja mindenkinek elnyerni a tetszését (embere válogatja), de mégis egy olyan remekmű született meg, ami több mint méltó lezárása a karakternek, és igazából az sem lenne nagy baj, ha egyáltalán nem készülne több X-Men mozi, mert ennél jobb búcsút, korszaklezárást nagyon nehéz, majdhogynem lehetetlen lesz csinálni. A Logan története egy roppant lehangoló, ördögien kegyetlen, vérgőzös mese, de épp annyira humánus, és szomorú is. És emellett hatalmas szíve van!
DVD / Blu-ray filmek olcsón
-32%
950 Ft (-32%)
650 Ft
-35%
1 450 Ft (-35%)
950 Ft
Kritikák
X-Men: Apokalipszis
Amikor a fagyi visszanyal.
The Walking Dead: Hatodik évad
Új világ jön...
Friss kritikák
Atomszőke (Atomic Blonde)
Tökös akciófilm, egy tökös csajjal.
John Wick
A film, ami nem szól semmiről, de mindenkit megölnek benne.
Castlevania: Első évad (Castlevania: Season One)
Hölgyeim, és Uraim, köszöntsék a videojáték-adaptációk új királyát!
A majmok bolygója: Háború (War for the Planet of the Apes)
Majom-exodus.
Pókember: Hazatérés (Spider-Man: Homecoming)
A tékozló Pók végre otthon van.
Facebook