Geekz, képregény
Superman/Batman: Közellenségek
Geekz, képregény
Azért vannak a jó barátok...
Gyorsan summázom néhány mondatban a Közellenségek című képregény történetét. A világ két legnagyobb, legremekebb hőse, Superman, és Batman kénytelen összefogni az amerikai elnök, Lex Luthor ellen, akit a No Man’s Land (Gotham City-t egy földrengés a káosz szélére sodorta… hosszú…) eseményei után választott meg az USA. A kopasz üzletember ugyanis sikeresen hitette el a világgal, hogy minden múltbéli rossztettét egy klónja követte el (még hosszabb…), így ennek, és egy rakás bonyolult körülménynek a fényében egyenes út vezetett számára a Fehér Házig. Természetesen a gonoszkodást a hatalom megszerzése után sem fejezi be, sima rohadékból számító rohadékba vedlik át, és egy rakás meta-humánt gyűjt maga köré, akiknek parancsolgathat, és a törvénnyel takarózva követheti el gaztetteit. Legújabb agyszüleménye: meggyőzi az embereket, hogy egy Föld felé tartó meteorit (ami egyébként az elpusztult Kripton darabja) Superman hibájából kifolyólag fog becsapódni a bolygónkba. Ennél fogva közellenségnek nyilvánítja az Acélembert, és mindenkit, aki a vetélytársának szegődik. Azaz Batmant, aki épp Superman egyik ellensége, Metallo után nyomoz – akiről azt feltételezi a Sötét Lovag, hogy szupergonosszá alakulása előtt megölte a szüleit. És ha ez nem lenne elég, a semmiből felbukkan a jövőből egy idősebb Superman, aki azt állítja, mindenki meg fog halni, és mindennek ő maga lesz az okozója. Vagányul hangzik? Naná! Jó a végeredmény? Nem annyira…  



Superman, és Batman a legrégebbi szuperhősök között vannak (előbbi 1938-ban, utóbbi 1939-ban jelent meg először), így rengeteg közös kalandban szerepeltek együtt, vagy az Igazság Ligája csapatát erősítették, és barátságuk egészen 1986-ig töretlen volt. Amikoris a Crisis on Infinite Earths nevű esemény rebootolta az egész DC univerzumot, a két hős pedig már nem csak tiszteletet, és bajtársiasságot érzett egymás iránt, már nem merült ki abban a kapcsolatuk, hogy mosolyogva hátba veregették a másikat. A karakterek árnyalásának köszönhetően egy egészen más, bonyolultabb viszonyrendszer rajzolódott ki köztük, ami nemritkán végződött kemény harcokkal, és összecsapásokkal – mind Frank Miller The Dark Knight Returns, mind John Byrne The Man of Steel című minisorozatában megütköztek, és bár egyik sem része a fősodorbeli kontinuitásnak, a képregényipar sosem felejtette el ezeket az eseményeket. És itt most nem csak az ellenségeskedésről van szó: a két figura kapcsolata van annyira érdekes, hogy az komolyabban is a boncasztalra kerüljön. Ez szinte már törvényszerű, és minden bizonnyal a DC is ezt gondolta, amikor 2003-ban útjára indította új sorozatát, amit egyszerűen, de mégis lényegretörően Superman/Batman címen nevezett el. A két hős közös szériája egészen 2011-ig, a DC képregények következő nagy újragondolásáig húzta, ezalatt számos emlékezetes, jó sztori jelent meg benne (köztük néhány magyarul is, kötet formában), de a Közellenségek, ami lényegében az első hat számot foglalja magában, nem túlzottan tartozik ezek közé.  



Kezdeném a jóval, hiszen azért a kötet bőven tartalmaz pozitívumokat, még ha nem is sikerült teljes mértékben megfelelni a rajongók igényeinek. Jeph Loeb író (jobb napjain The Long Halloween, Dark Victory rosszabb napjain Hush) a két főszereplő kapcsolatára építette a sztorit, egyszerre mutat rá a kettejük közti különbségekre, és hasonlóságokra, mialatt az olvasók mélyebben is betekintést nyerhetnek a gondolataikba. Egyszer szórakoztató, máskor érzelmes, de Loeb a finom humorról sem feledkezik meg, ahogy a karakterek egymásról alkotott véleménye is vaskos szerepet vesz ki a cselekményből. A kettős narráció zseniális, Superman, és Batman egyszerre mesélik a történetet, nagyon el lett kapva kettejük eltérő, de mégis valamilyen szinten hasonló személyisége, miközben a különböző monológok, és megjegyzések is tökéletesen hozzáillenek a figurák kőbe vésett identitásához. Clark Kent igazi naiv, vidéki kiscserkész, aki eredendően jó, Bruce Wayne viszont egy sokkal földhözragadtabb, gyanakvó, időnként mocskosabb eszközökhöz nyúló igazságosztó, Loeb pedig nem rest kihasználni ezeket az elemeket, hogy minél árnyaltabban ábrázolja a két karakter viszonyát. A Közellenségek az ilyen esetekben a legjobb, különösen akkor, amikor párhuzamosan ismerhetjük az életüket, és személyiségüket meghatározó eseményeket – ez Superman esetében a Földre érkezés, a boldog, gondtalan gyerekkor, a Kent család példamutató nevelése, míg Batman esetében a szülők halála, és egyben a gyermekkor vége.  



És akkor most jöjjön a rossz. A Közellenségek sztori-vezetése egészen gördülékeny, és kellemes, viszont az utolsó két számban hirtelen kezd minden felborulni. Addig nincs vele különösebb gond, Loeb jól fogja a gyeplőt, köszönhetően az előbb is említett remek narratívának, és az akciójelenetek arányos felhasználásának. Azonban a finálé előtt hirtelen átfordul az egész egy gyerekes, összecsapott valamibe, mintha legalábbis egy másik író átvette volna a stafétabotot Loeb-től, hogy gyorsan, minél előbb pontot tegyen a sztori végére. Megjelennek a logikátlanságok, és a kapkodás, előbbi egy gyerek képében, aki egyszer csak minden előzmény nélkül megjelenik, sőt mi több, kulcsszereplővé válik, csupán azért van a történetben, hogy megoldja a több részen át húzódó konfliktust, utóbbi pedig csak még jobban lehúzza a sztori nívóját. Lex Luthor elnökségig vezető útja egy aprólékosan kigondolt, hosszú, ármánnyal, és csavarokkal teli folyamat volt, magától értetődik, hogy egy ilyen ember előre eltervez mindent, nem hoz hirtelen döntéseket, nem veszti el a fejét. Ennek ellenére a felsorolt dolgok itt mind megtörténnek, ugyanis Loeb ezt az egész koncepciót egy pillanat alatt szétrombolja. Megfontolt, számító gonoszból egy csapásra agyatlan, dühöngő őrültté változik, megkockáztatva ezzel mindazt, amit addig hosszú évek kemény munkájával elért. Ráadásul még egy szép páncélt is kap, aminek köszönhetően úgy néz ki, mint egy fröccsöntött, olcsó játékfigura: Superman egyik legnagyobb ellenfele sosem fizikai ereje miatt volt méltó gonosztevő, hanem a háttérben szőtt manipulációi, és a körmönfont szellemi játszmái tették emlékezetessé. Ennek ellenére itt egy totál bekattant, habzó szájú veszett kutyaként viselkedő sablon-gonoszra sarkítják le, ami nem csak elnökségének maximálisan méltatlan lezárása, hanem egy ikonikus karakter röhejessé váló ledegradálása is.  



A rajzstílus még tovább csökkenti a képregény színvonalát. Ed McGuinness népszerű rajzoló hírében áll, és voltaképp egyáltalán nem rossz művész, távolról sem, csakhogy stílusa nem mindenhez illik. Legalábbis a Közellenségekéhez biztos nem, mivel alapvetően egy komolyabb sztori lenne ez, ahol a drámai események sokat nyomnak a latba, így már eleve indokoltabb egy részletgazdagabb, sötétebb tónusú képi világ. El lehet azon mélázni, hogy egy Tim Sale, vagy esetleg egy Jim Lee mit hozhatott volna ki az alapanyagból, McGuinness stílusa azonban szinte már karikaturisztikus, és vicces – nem véletlen, hogy emberünk Deadpool sorozatán is dolgozott. Oda tökéletesen illik ez a képi világ, a Közellenségek viszont csak még jobban komolytalanná válik miatta. Nagyon hálás volt a téma, mégsem sikerült kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. Akárhogy is nézzük, ez nagy csalódás attól a Jeph Loeb-től, aki számtalan zseniális dolgot művelt Batman, és több más hős karakterével. A Közellenségek nem teljes mértékben borzalmas, inkább csak egy egydélutános olvasmány, és egy elbaltázott koncepció között úszkáló közepes történet, ami sokkal többet érdemelt volna annál, amilyen lett, emellett a benne fellelhető bukfenceket, és egyéb marhaságokat (most komolyan, egy Superman/Batman óriásrobot… hol vagyunk, a ’60-as években?) kifejezetten nehéz neki megbocsátani. A legtöbben nem is fogják. Ők inkább gyorsan felejtsék el ezt a fiaskót, és próbálkozzanak meg a folytatásokkal! Talán ők járnak jobban.

DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény #5 - Superman/Batman: Közellenségek (2017)
Superman/Batman #1-6 (2003-2004)
DVD / Blu-ray filmek olcsón
Kritikák
X-Men: Apokalipszis
Amikor a fagyi visszanyal.
The Walking Dead: Hatodik évad
Új világ jön...
Friss kritikák
A majmok bolygója: Háború (War for the Planet of the Apes)
Majom-exodus.
Pókember: Hazatérés (Spider-Man: Homecoming)
A tékozló Pók végre otthon van.
Wonder Woman
Micsoda nő!
A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja (Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales)
Ez a kalózhajó végleg megfeneklett.
A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken (Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides)
Az unalom tengerén.
Facebook