Kritika
A bolygó neve: Halál (Aliens)
Kritika
Rovarirtás.
Ridley Scott 1979-ben, A nyolcadik utas: a Halál című zsigeri horrorfilmmel igazi mesterművet alkotott. Legendák szólnak emberekről, akik rosszul lettek a vetítőteremben, állítólag a mozi előtt rendszeresen parkolt egy mentőkocsi, akárhányszor adták a filmet – egyértelmű jelei voltak ezek annak, hogy valami jelentős dolog született meg ezzel az alkotással. És valóban: nézők millió tartják azóta is verhetetlen örökzöldnek a produkciót, kikezdhetetlen, vitathatatlan érvek sorakoznak amellett, hogy az Alien minden idők egyik, ha nem a legjobb sci-fi horrorja. Egy ilyen alkotásnál, ha szóba kerül egy esetleges második rész, mindjárt az első dolog, ami eszébe jut az embernek az a tény, hogy egy ilyen folytatást számtalan ponton el lehet cseszni, az eredeti pofátlan lekoppintásától kezdve a bátortalan koncepción át a merész, ámde a témától túlságosan elrugaszkodott ötletekig bezárólag. A bolygó neve: Halál azonban egyik hibába sem esett bele: az előd teljes mértékű tiszteletben tartása mellett képes volt totálisan újraértelmezni azt, nem csak egy egyszerű folytatás képében tetszeleg a film, hanem homlokegyenest zsánert is váltott. Az első epizód szorongó, nyugtalanító hangulata sosem hagyta békén az embert, Scott ráérős mesélése, és a szakemberek hideg, klausztrofóbiás díszletei remek táptalajt biztosítottak a karfa szorongatásához, na meg a vég nélküli rettegéshez. A bolygó neve: Halál ezzel szemben maga a fékezhetetlen, maximális sebességgel száguldozó tehervonat: kompromisszumok nélkül dob bele a cápákkal teli mélyvízbe. A nyolcadik utas: a Halál kimért, és csendes, akár egy profi gyilkos, aki lassan az ember háta mögé lopakodik, és úgy csap le. A bolygó neve: Halál azonban egy igazi atombomba, ami a hatókörében letarol mindent, és mindenkit, kivétel nélkül. Eszméletlen pusztítását pedig bemutatása óta, már 31 éve erősen érezzük.  



James Cameron nagyon eltalált valamit a ’80-as években. Az emberek, főleg az utálói, akik szétköpködték az Avatar miatt, és azzal vádolják, hogy túl nagy az arca, hajlamosak elfelejteni, hogy anno ilyen filmeket forgatott, mint A bolygó neve: Halál, de említhetném akár a Terminátort is, melynek sikere után egy csapásra kinyíltak Hollywood kapui az egykori kamionsofőr előtt. Mondjuk már ezidőtájt sem lehetett azzal vádolni, hogy kicsi lenne az egója, már akkor a világ trónján képzelte magát, de ezzel nincs is semmi probléma, hiszen pont emiatt lett zseniális a végeredmény. Cameron erőszakos habitusa, és maximalizmusa tette a filmet kortalan alkotássá. Legelső, és legfontosabb következtetése az volt, hogy egyetlen idegen lénynél már csak egy valami lehet félelmetesebb: több idegen lény. Ennek megfelelően az első rész címéhez hozzáadta a többes szám betűjelét, ez az egyébként zseniálisan letisztult, és sokat mondó megnevezés, az Aliens rögtön tisztázza, hogy itt már valóban nem babra megy a játék: ezúttal háború lesz! Cameron egy újabb feszült, sötét háttérben bujkálós horror helyett vérbeli sci-fi-akciófilmet rendezett, melyben ettől függetlenül megtalálhatóak az előd műfajának elemei, és magának a filmnek bizonyos aspektusai, mégis merőben más az Aliens, mint az Alien volt. A maga fékezhetetlen vadságával kitörölhetetlenül letette a névjegyét a frencsájzon belül, és az egész filmgyártásban is. 



57 év telt el az első rész óta, Ellen Ripley hadnagy pedig azóta sodródik a végtelen, hideg űrben, ám egy keresőcsapat nemsokára rátalál. Miután magához tér, szembesül a kíméletlen valósággal, majd azzal, hogy a Társaság őt vádolja a Nostromo hajón történt katasztrófa miatt, mivel nem veszik be a meséjét a félreeső bolygón megtalált idegen hajóról, a tojásokról, és a legénységet elpusztító idegen lényről. Nemsokára azonban Ripleynek lehetősége lesz bebizonyítani az igazát. Megszakad a kapcsolat az LV-426-al, azzal a planétával, ahol annak idején Ripley, és legénysége leszállt, ugyanis ott jó ideje telepesek laknak, akik a Cég megbízásából kezdték el terraformálni a bolygót. Ripley saját démonjainak legyőzése érdekében az eset kivizsgálásra indított tengerészgyalogos csapattal tart, nem sokkal megérkezésük után szembesülnek feldúlt, szétszaggatott, és totálisan elhagyott bázissal. Aztán, ahogy az lenni szokott, a komplexum folyosóin haladva találkoznak azokkal is, akik ezért felelősek: egy rakás idegennel, akik nagyon nem díjazzák, hogy az emberek megzavarták a nyugalmukat…  



Az Aliens kétségkívül legzseniálisabb húzása, hogy hatványozza a híres-hírhedt címszereplő számát. Nem csak a minőségre gyúr rá, de a mennyiségre is. Az első részben csupán egyetlen egy lény volt: a maga, szinte legyőzhetetlen tökéletességével riogatta, és gyilkolta le sorban a főhősöket, itt viszont rengetegen vannak, aprítják is őket rendesen, mégis, hiába fog rajtuk jobban a golyó, fenyegetőbbek, és veszélyesebbek, mint bármikor. Cameron nagyon lassan vezeti fel a későbbi eseményeket. Ő sem ér rá kevésbé, mint annak idején Scott, azonban nála egyik pillanatról a másikra vált a tempó maximális fokozatra. Amikor elszabadul a Pokol, már végképp nem szarozik: az Aliens izgalmas, akciódús, alig hagyja levegőhöz jutni a nézőjét. A szereplők, akárcsak az idegenek hullanak, mint a legyek, egyik hangos, és látványos akciójelenetből kerülnek át a másikba, közben üresjáratnak helye nincs, ha le is áll egy kicsit a golyózápor, akkor sem töltelék párbeszédekkel, vagy értelmetlen fejtegetésekkel találkozhatunk. Akciófilmhez képest zajlik a karakterépítés rendesen, ez a látványra alapozott blockbuster nemcsak akció-orgiáival, és hatalmasabbnál hatalmasabb robbanásaival hódít. Van esze, értelemmel, és érzelemmel van felruházva. Az atmoszférát percek alatt sikerül megteremteni, feltűnnek a tengerészgyalogosok, jönnek sorban a viccelődő, kemény dumák, és máris ott érzed magad Te is a csapat tagjai között. Az Aliens egy afféle militarista sci-fiként is simán megállja a helyét, Cameron zseniálisan vegyítette a kommandósfilmeket, és azok macsó szövegeit a tudományos-fantasztikummal, és a horror zsánerével.  



Attól függetlenül, hogy a film bőven megelőzte saját korát, le sem tagadhatná, hogy a ’80-as években készült. Ugyanúgy megtalálható benne az évtized alkotásaira jellemző vietnámi szindróma, mint az 1986-hoz képest túlontúl előremutató modernizmus. Már az Alien első részébe is könnyen bele lehetett magyarázni ezt az allegóriát, de az Aliensről valósággal üvölt, hogy melyik valós háborús konfliktus inspirálta a cselekményt. A felállás gyakorlatilag ugyanaz: egy csapat modern, és korszerű fegyverrel, eszközzel, és műszerrel felszerelt katona találkozik egy olyan ellenséggel, aki csaknem kőkorszaki módszereket alkalmaz, ámde mégis felülkerekedik, mivel ösztönös, elszánt, lelkiismeret nélküli, nem utolsósorban pedig tökéletesen otthonos terepen mozog, és kihasználja saját környezete előnyeit. Az egyedüllét rémisztő, velőt rázó hatása után itt már tömeges rovarirtás zajlik, Robert A. Heinlein Csillagközi invázió című kultikus regényének szellemében (a film másik fő inspirációs forrása), az Aliens voltaképp egy B-film felturbósított változata, legalábbis abban az értelemben, hogy ezen alkotások elemeit, és kliséit veszi kölcsön. Adózik a nagyságuk előtt, rajongva idéz belőlük, miközben felül is emelkedik azoknak a receptjén. Mi több, látványvilága még ma is zokszó nélkül megállja a helyét. Cameron akaratossága, és maximalizmusa itt is nagyban megmutatkozik. Minden díszlet a helyén van, a film végi 15 perces visszaszámlálás tényleg 15 percig tart, és a lények, a robbanások igazibbnak hatnak a legtöbb mai CGI parádénál.  



Nem elhanyagolható dolog, hogy, sok más blockbusterrel ellentétben itt igazi színészek vannak, és ha legtöbbjük sosem tudott már maradandóval előrukkolni az Aliens, vagy több más Cameronnal történő kollaboráció után, itt azért mégis odateszik magukat annyira, hogy az ember egy életre megjegyezze a nevüket. Jenette Goldstein férfias, és maszkulin Vasquezét azóta próbálják úton-útfélen majmolni, a nemrégiben elhunyt Bill Paxton Hudsonjének beszólásain hatalmasakat lehet derülni, Michael Biehn karizmatikus, és mindig tettre kész Hicks tizedese olyan karakter, aki mellett bárki szívesen harcolna, de a legnagyszerűbb mindközül Sigourney Weaver, aki még mindig remek a szerepében. Az alakítása Oscar-jelölést hozott számára (ritka eset a filmtörténelemben az ilyesmi), az előző részhez képest szinte teljesen más lett. Az Alien parancsokat követő, racionális, és pragmatikus alakjából egy igazi harcos lett, egy anyatigris, aki minden áron megvédi azt a kislányt, aki a saját, elvesztett gyermeke után még megadhatja neki az anyaság esélyét. Linda Hamilton Sarah Connorja után Ripley is betonkemény helyett kapott James Cameron erős női karaktereinek a panteonjában – a gyengébbik nem saját, különbejáratú Rambójaként mutatja meg az idegeneknek, hogy hol lakozik az atyaúristen.  



Az Aliens valódi zsenialitása az apró, de mégis jelentőségteljes dolgokban mutatkozik meg. Egyszerűen minden működik benne, kivétel nélkül, a felvezető első 1 óra, a horror kellékekkel dúsított első találkozás a lényekkel, az izgalmas akció-orgiák, a párbeszédek, a dinamika, a lendület, a tempó, az Alien Királynő, James Horner markáns zenéje, még azoknak a nyamvadt gépfegyvereknek a kerepelő hangját, és a mozgásérzékelő pityegését is egy életre megjegyzi az ember – baromi részletes, és aprólékos az egész. Bőven túlmutat egy sima folytatáson, visszafordíthatatlan hatást gyakorolt mind az Alien franchisera, mind az Álomgyárra. Előbbire remek bizonyíték, hogy a jövőbeli képregények, videojátékok, és egyéb termékek szinte mind-mind Cameron alkotásának a stílusát vették alapul, néhány ritka kivételtől eltekintve az összesen az Aliens cím betűtípusa virított, a rajongók pedig a bemutatása óta is azon marakodnak, hogy melyik jobb, ez, vagy az első epizód. Olyan kérdések ezek, melyekre sosem lehet egyértelmű választ adni, mégis rengeteg érv van mindkettő mellett, azonban ez egyáltalán nem gond, sőt: az Aliens zseniális folytatás, pontosan ugyanakkor mestermű (ha nem nagyobb), mint elődje, és az Alien frencsájzon belül azóta sem sikerült még csak megközelíteni sem a Scott, és a Cameron által felállított lécet. Soha a büdös életben nem lesz még egy ilyen film, mint az Aliens – és komolyan, valahol jól is van ez így.
DVD / Blu-ray filmek olcsón
-32%
950 Ft (-32%)
650 Ft
-51%
1 949 Ft (-51%)
950 Ft
Kritikák
X-Men: Apokalipszis
Amikor a fagyi visszanyal.
The Walking Dead: Hatodik évad
Új világ jön...
Friss kritikák
Atomszőke (Atomic Blonde)
Tökös akciófilm, egy tökös csajjal.
John Wick
A film, ami nem szól semmiről, de mindenkit megölnek benne.
Castlevania: Első évad (Castlevania: Season One)
Hölgyeim, és Uraim, köszöntsék a videojáték-adaptációk új királyát!
A majmok bolygója: Háború (War for the Planet of the Apes)
Majom-exodus.
Pókember: Hazatérés (Spider-Man: Homecoming)
A tékozló Pók végre otthon van.
Facebook