Kritika
Alien 4: Feltámad a Halál (Alien: Resurrection)
Kritika
Ripley második hattyúdala.
A végső megoldás: Halál fináléjában Ellen Ripley meghalt, ez azonban nem akadályozta meg a producereket, hogy újra elővegyék a híres karaktert, és még egyszer összeengedjék minden idők talán legkultikusabb filmes szörnyeivel. Alapszabály, hogy Hollywoodban az sem számít, ha valakit összevernek, szitává lőnek, elégetnek, majd elásnak, ennek ellenére is bármikor, bárhonnan visszahozható az életbe, ha a forgatókönyvírók úgy akarják – ez kétszeresen érvényes a science fiction műfajára. Így ahelyett, hogy az alkotók más irányba vitték volna el a frencsájzt (ne adj isten, Ripley nélkül), inkább a körmönfont írói machinációkra bízták a dolgot, és feltámasztották a főhősnőt, hisz minek is ide bátor koncepció, vagy újító szellem, itt kérem szépen marad a jól bevált, álomgyári biztonsági játék, ami biztosan jobban csilingelteti a kasszákat. Az Alien 4: Feltámad a Halál ugyan egyáltalán nem rossz film, csak már teljesen felesleges. Nem a léte az ártó, inkább az a forma és stílus, amelyben megvalósult. Ennek az alkotásnak nem így kellett volna elkészülnie: nem ezzel a sztorival, nem ezekkel a karakterekkel, nem ebben az idővonalban. Sokan, sok mindent leírtak már a bemutatója óta erről a filmről, főleg negatív dolgokat, és bár nagy részükkel maximálisan egyetértek, azért egy kicsit mégis meg kell védenem ezt a művet. Annak ellenére is, hogy a Feltámad a Halál elhibázott koncepciót hoz magával, és akik azt hitték, hogy a franchise a harmadik epizóddal harapott bele a saját farkába, azok nézzék meg a negyediket, aztán mélyen gondolkozzanak el a látottakon. 



Nagyjából 200 év telt el azóta, hogy Ripley feláldozta magát az emberiség fennmaradása érdekében. A Weyland-Yutani Társaságnak annyi, az idegen lényeknek pedig se híre, se hamva, azonban egy katonai tudóscsoport megoldást talált, hogyan szerezhetné meg őket. Régi vér és szövetmintákból klónozzák Ripleyt, a benne lévő Királynővel együtt. A nőt, mivel egy emberhez képest kifejezetten fejlett képességekkel rendelkezik, megtartják, a bestia is szépen fejlődik, a katonák és tudósok célja pedig az, hogy hűségre és engedelmességre tanítsák a szörnyeket, hogy aztán képesek legyenek fegyverként felhasználni őket. Ez persze aztán szép nagy kudarcba fullad: az űrhajót, ahol a kísérletek zajlanak, ellepik az idegenek, Ripley pedig csatlakozik egy zsoldos csapathoz, akik minél előbb el szeretnének tűnni a xenomorphok uralta helyről.



Nem állítom, hogy pont ezzel a filmmel kezdődött az Alien név meggyalázása, hiszen pár évvel később a banánfejű lények már a Predatorokkal csaptak össze (igaz, ott sem magával az ötlettel volt a baj, hanem a megvalósítással), ellenben már a Feltámad a Halálban érezhető, hogy kissé megcsorbult az Alienek mítosza. Mindmáig rejtély, hogyan kerülhetett pont a francia Jean-Pierre Jeunet a rendezői székbe, aki szürrealista, nem mindennapi stílusáról híres, és a forgatás közben tolmácsra volt szüksége, mert alig beszélt angolul – ha a stúdió célja az volt, hogy a negyedik epizód megint merőben más legyen, mint az előzőek, akkor végülis elérték a céljukat. Már-már túlságosan is: elődeitől olyan messze jár, mind szellemiségben, mind stílusban, hogy már inkább Jeunet-filmként lehet rá tekinteni, mint Alien moziként. Előbbi esetben jó, utóbbiban már felemásabb a végeredmény. A negyedik felvonás emellett nem teljesen felejtette el azt, hogy honnan jött: megőrizte A nyolcadik utas: a Halál zárt, mégis színes és változatos helyszínét, emellett hozzáadta A bolygó neve: Halál egyéniségekkel hódító, nagydumás csapatát, akik ezúttal is nagy fegyverekkel irtják az Alienek hordáját, és mentik meg a napot. Ez az, amiben eddig egyik epizód sem vallott szégyent. A mellékszereplők nem csupán egydimenziós, papírmasé figurák, mindegyikük kiveszi a részét a cselekményből, elszór egy-két vicces és ütős beszólást, a néző könnyen kiválaszthatja közülük a kedvencét. A vészhelyzet mindenkiből a legjobbat hozza ki, így a csempészhajó innen-onnan összeverbuválódott legénysége önzetlen, önfeláldozó hőssé válik. Pedig nem sokkal korábban még illegálisan működő kalóznak minősültek – a forgatókönyvíró, Joss Whedon innen vette a Firefly ötletét, miután a stúdió folyamatosan átírta a művét, mert elégedetlenek voltak vele.



Ami Ripleyt illeti, alaposan ki lett maxolva az emberfeletti része. Gyakorlatilag sérthetetlen már, egy amolyan ember-idegen hibrid, aki nemigen találja a helyét egyik oldal mellett sem. Túlontúl sok furcsaságot mutat ahhoz, hogy homo sapiensként lehessen rá tekinteni, ugyanakkor kifejezetten emberi ahhoz, hogy a xenomorphok fajtájába tartozzon. Egyfajta kitaszított mindkét oldalon. Ezzel együtt az Alienek is inkább már ágyútöltelékek lettek. A szereplők könnyen lezúzzák őket, néhány lövéstől elhullanak, a feszültségkeltés és a zsigeri félelem érzékeltetése itt már egyáltalán nem tud működni. És ami a legfeltűnőbb, Jeunet jellegzetes európai stílusvilága sajnos nem egészen passzol ehhez a sorozathoz. Viszont az legalább dicséretes, hogy a stúdió nem fogta vissza teljesen a rendezőt, és hagyta érdemben érvényesülni. Ennek köszönhetően a végeredmény nemcsak simán különös, hanem nagyon is fura, teljesen elüt az első három epizód felfogásától, attól függetlenül, hogy itt nincs már új a nap alatt és csak az újrahasznosítás megy. Gyakorlatilag az akkoriban hódító tendenciákat követi, azaz a ’90-es évekbeli európai közönségfilm és az amerikai mozi szokatlan vegyítése. Ezt pedig nem mindenki gyomra veszi be, főleg mert a film ironikusabb és humorosabb, mint az első három epizód együttvéve, de azt el kell ismerni, hogy még a nehezen emészthető megközelítés ellenére is gyönyörűen van fényképezve és rendezve – a vicces pillanatok sem futnak mindig mellékvágányra, néha kifejezetten működnek, máskor pedig csak komolytalanná teszik a filmet.



Nem véletlenül írtam előbb az ízlésről, ugyanis a Feltámad a Halálhoz egy valami kell, de az nagyon: gyomor. A széria eddig sem volt rest, ha patakokban folyó vérről, üvöltésről és brutális jelenetekről van szó, a negyedik rész esetében viszont egy teljesen új szintre emelik a „beteg” és a „gyomorforgató” jelzőket. Sigourney Weaver annak idején három dolgot kötött ki a szerepével kapcsolatban: nem akar fegyvert használni, meghalni és idegenekkel szexelni. Nos, az első két dolog után itt a harmadik is majdhogynem megvalósult, legalábbis nem nagyon lehet másként értelmezni, mint szexuális töltetként a film végi kéjelgést és az egész témát, amire felhúzták a Feltámad a Halált. Kifejezetten perverz jeleneteket kapunk, szó szerint gusztustalan képsorokat, a történet alapból is elég beteges, hát még a „újszülött” Aliennel együtt, akinek a halálánál akad ki igazán a mérő. Hosszú perceken keresztül látni, hallani, ahogy szenved, haldoklik, visít és könyörög a segítségért – a xenomorph faj következő nagy lépcsőfoka talán nem volt a legjobb ötlet, és bemutatása óta heves viták övezik a létjogosultságát. Bizarr, az biztos.



A franchise egyik erénye (minőségtől függetlenül), hogy mindegyik részt más-más rendező készítette, így egyiket sem lehet összetéveszteni a másikkal, sőt, mi több, ezek az emberek képesek voltak arra, hogy szerzői filmet gyártsanak, így műveiket már messziről fel lehet ismerni a levakarhatatlan stílus és kézjegyek miatt. Nem biztos, hogy pont Jeunet kellett volna a Feltámad a Halál rendezői székébe, de az biztos, hogy rajta hagyta a nyomát a filmen. Figyelemreméltó, ahogy képes volt elszakadni az elődöktől, és megint egy más irányba terelni a frencsájzt, a negyedik rész mégis inkább egy érdekes utózönge, mint betonbiztos tag az Alien-sorozatban.
Kritikák
Tyler Rake: A kimenekítés
Thor végre megtalálta Noobmastert.
Úriemberek
Az igazi gengszterek tényleg öltönyt viselnek.
Friss kritikák
Mosolyogj (Smile)
Az idei év horror-termésének egyik legfényesebben ragyogó ékkövétől garantáltan arcodra fagy a mosoly.
Thor: Szerelem és mennydörgés (Thor: Love and Thunder)
Trash and Thunder.
Obi-Wan Kenobi
Ezt a Jedit keressük?
A Magnum ereje (Magnum Force)
Keménykezű önbíráskodóból a törvény embere.
Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness)
A Marvel Moziverzumban egy horrolegendának is terem babér.