Kritika
A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken (Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides)
Kritika
Az unalom tengerén.
A cikk eredetileg 2011-ben, a film bemutatása idejében íródott.

Bevallom őszintén, sosem voltam nagy fanatikus rajongója A Karib-tenger kalózai sorozatnak, bár az első rész, A Fekete Gyöngy átka nálam az origó, az abszolút popcorn-film, a tökéletes kalandmozi szinonimája az Indiana Jones trilógia mellett. A nagyon erős, látványos jeleneteket, karaktereket felvonultató kerek történet volt, amit legalább olyan nehéz felülmúlni, mint rumivó versenyen legyőzni Jack Sparrow kapitányt. Az első Karib-film megmutatta hogy igenis van még spiritusz a kalózos témában, a műfaj sárba fulladása után is. Aztán jött a folytatás, a Holtak kincse, ami a frencsájz Végzet temploma volt – sötétebb, brutálisabb, de még mindig lehetett élvezni, bár egy fokkal gyengébb volt mint elődje, a hangulat majdnem ugyanolyan feszült maradt és a költségvetés sem ment rossz helyre. Alig telt bele egy évbe és következett a harmadik rész, A világ végén, amely sajnos nem lett egy Utolsó kereszteslovag és a nagyszerű látvány, meg a csavaros sztori ellenére is közepes, erőltetett ötletek jellemezték. A bevételi mutatók azonban az egekbe rúgtak, így nem volt kérdés hogy valamikor a negyedik rész is napvilágot lát, ami négy év elteltével és egy rendezőváltással el is érkezett. Jerry Bruckheimer producernek nyilván esze ágában sem volt békén hagyni arany tojást tojó tyúkját, így idén nyáron, a fülledt melegre és a vizsgaidőszakra fittyet hányva mindenki szeretett, simlis kalóza Jack Sparrow visszatért, hogy ismét kihívja a sorsot maga ellen. A széria jelentős változásokon ment keresztül, a trilógiát levezénylő Gore Verbinski helyett Rob Marshall ült a rendezői székbe, Orlando Bloom, Keira Knightley és még jó néhány mellékszereplő repült, az írók pedig olyan célokat tűztek ki maguk elé, miszerint ha nem is sikerült felülmúlniuk a klasszikus első részt, mindenképp hasonló irányba indulnak el.  



Nem létezne Karib-tenger kalózai film Jack Sparrow nélkül, aki ezúttal a fiatalság forrását keresi, ám ahogy az lenne szokott, ismét konkurenciája akad. Megjelenik régi ellenfele Barbossa kapitány, aki újfent az angliai tengerészflotta csapatát gyarapítja, valamint egykori szerelme Angelica, aki a legendás könyörtelen kalóz Feketeszakáll lánya. Baj akad most is bőven, szóval Jack kardja ezúttal se marad használatlanul. Minden széria eljut arra a pontra előbb-utóbb, hogy már nem tud újat mutatni, s végül ezen okok következtében kifullad. Ez már sokak szerint a túlbonyolított harmadik résszel elkezdődött, ám az Ismeretlen vizeken címen futó negyedik kalóz-eposz majdnem fényes bizonyítéka ennek. Igaz, Gore Verbinski sem nagyobb rendező mint Rob Marshall, de míg az előbbi élvezetes, és látványos popcorn-filmekre szakosodott, addig az utóbbi táncos karriertörténeteket, meg gésákat vitt vászonra, több-kevesebb sikerrel. Marshall rendezésén látszik hogy ez nem az ő világa, nem tud egy valamirevaló akciójelenetet megrendezni, figyelembe véve pedig hogy inkább a karakter központúsághoz ért, nos abban is kudarcot vall, de ez már inkább a forgatókönyv hibája. Filmográfiáját elnézve nehéz kikövetkeztetni hogy miért épp rá bízták a kamerát, amely végül akár jól is elsülhetett volna, de a végeredmény a továbbiakban valószínűleg arra fogja késztetni a direktort, hogy maradjon meg a kaptafánál és inkább ne hajózzon ismeretlen vizeken. Lévén hogy már a legelső részt is Johnny Depp vitte el a hátán, így őt most sem lehetett mellőzni. Bevallottan maga is nagyon kedveli a szerepet, amit ezen szeretetéből (na meg a nem csekély 35 milliós gázsijából) fakadóan most is szívesen játszott el.  



Hálistennek Sparrow kapitányt most is élvezet nézni, részeges, dülöngélő, neurotikus, valamint humoros viselkedése most is mosolygós perceket fog okozni a közönségnek. Szerencsére nem csak Jack van itt az eredeti gárdából, hanem Mr. Gibbs és Barbossa is. Előbbi itt elég keveset van jelen, bár egy üde színfolt azért, a falábas kapitány szerepében pedig Geoffrey Rush csak még szimpatikusabb lett, ő és Sparrow verhetetlen párost alkotnak. Sajnos ami a sorozat fanatikus rajongóit illeti, véleményem szerint ők jártak a legrosszabbul, mivel ahogy haladunk előre a történetben, az ember már a következő fordulat vagy mozzanat előtt tudni fogja mi fog történni (na nem mintha a laikusok nem találnák ki). Így gyakorlatilag elvész a széria egyik lényeges eleme, fordulat egyáltalán nincs benne, csak annál a résznél lepődtem meg mikor a spanyol király kezébe kerül a két kehely. A történetvezetés is elég lezser, a már előbb említett spanyolok is háttérbe szorulnak, a trilógia párhuzamosan futó szálaival ellentétben, itt még az a kettő sincs rendesen kidolgozva.  



A Karib-filmek igazi ízét mindig az adta meg hogy a főszereplő lehetetlen helyzetekből keveredett ki, simlisségének, dörzsöltségének és aljasságának köszönhetően. Nos, itt minden próbálkozás elhalványul, nagyjából az írók úgy akarták megidézni A Fekete Gyöngy átkát, hogy konkrét jelenteket másoltak le. Depp persze szállítja a jól megszokott karaktert, de Sparrow különleges helyzetmegoldásai hiányoznak és már mintha nem lenne az az igazi önző antihős aki korábban. A trilógiából már csak a Sparrow-Barbossa-Gibbs trió emlékeztet a régi időkre, a negyedik részt immár olyan új karakterek színesítik mint Angelica (Penelope Cruz) és Feketeszakáll (Ian McShane). Cruz kisasszony természetesen ismét gyönyörű, tényleg jó ötlet volt bevenni őt, egyszerűen illik Sparrow és a néző megérti miért lobbantja fel a nő ennek a hűtlen, nőcsábász bohém semmirekellő kalóznak a szívét. Hasonlóan jól választás volt Ian McShane is, aki Feketeszakállként megállja a helyét, azonban nem elég kegyetlen és eredeti, sehol sincs az olyan negatív karakterekhez képest mint amilyen Barbossa, vagy Davy Jones. A sorozat egyik ütős motívuma volt, hogy mindig körül lengte valami misztikusság, valami rejtélyes háttér, gondolok itt az első rész csontvázseregére, vagy a másodikban Davy Jones előéletének rejtélyére. Az Ismeretlen vizeken nem bonyolódik bele az ilyen volumenű kérdésekbe, midig tisztában leszünk vele hol vagyunk, mi a végcél és a háttér, az olyan egyszerű ötletekre mint Feketeszakáll képességeire, vagy a zombisereg eredetére nem kapunk különösebb magyarázatot. Néhány alapvető tulajdonság szerencsére megmaradt, köztük a humor, ami megintcsak nagyon üt, nem is tudom hányszor nevetett fel a moziközönség, tehát ilyen téren nincs panasz, vagy a mi humorérzékünk volt nagyon silány, nem tudom. A humor tehát maradt, ez önmagában viszont kevés, sajnos.  



A legbosszantóbb az hogy míg az előző részek bővelkedtek az akciódús, látványos jelenetekben, itt alig kapunk valamit. Csak egy szirénes részt (ami azért tényleg ütős), de sajnos egy film végi látványos kardpárbaja már nem volt pénz. Azért azt soha nem hittem volna, hogy egy Karib-film negatívumaként azt fogom felhozni, hogy nem elég látványos, azt meg főleg nem hiszem hogy egy tisztességes Karib-tenger kalózai rész leforgatásához 300 millió dolláros költségvetésre lenne szükség (bár a negyedik felvonást látva már tényleg nem tudom mit gondoljak). Érdekes felvetés azis hogy minél tovább bővült a széria, annál több elem veszett ki az eredeti koncepcióból. A Holtak kincse nem hozta ugyanazt a hangulatot és a laza történetvezetést mint A Fekete Gyöngy átka, A világ végén pedig már egy erőltetett, kesze-kusza valami volt. Úgy látszik ezúttal a látványon volt a sor, ami miatt az Ismeretlen vizeken nemhogy a legelső felvonás, de még a harmadik rész szintjét sem hozza, lapos és érdektelen, olyan szaga van, mint mondjuk egy mellékágnak vagy egy felvezetésnek.Bizony, ez a kalózhajó megfeneklett és még Hans Zimmer kitűnő indulói sem képesek kirántani ezt a filmet a totális középszerűségből. Amennyire örültem hogy a trilógia enyelgő szerelmespárját kiírták a folytatásból, itt legalább annyira hiányoznak, főleg ha elnézzük a hívő, izmos alkatú latin szerető és a lábakat növesztő sellőlány románcát.  



Az Ismeretlen vizeken lehetett volna egy izgalmas, vérbeli kalózfilm, de végül egy mocsárba fulladt, gyenge próbálkozás lett, mindenképp visszalépés az első három részhez képest, s potenciál hiába van a karakterekben, ha a forgatókönyv nem tud semmi újat felmutatni. Azt viszont bizton állíthatjuk hogy ez a rész sem fogja elkerülni a méretes bevételeket, és Bruckheimer ismét dörzsölheti a tenyerét, de akármilyen jól szerepeljen is a listákon, a negyedik résszel a széria megint megtett egy nagy lépést a totális kifulladás felé.
DVD / Blu-ray filmek olcsón
Kritikák
X-Men: Apokalipszis
Amikor a fagyi visszanyal.
The Walking Dead: Hatodik évad
Új világ jön...
Friss kritikák
Thor: Ragnarök (Thor: Ragnarok)
Valhalla, jövök mááááár!!!
Stranger Things: Második évad (Stranger Things: Season Two)
Üdv újra a '80-as években!
A múmia (The Mummy)
Egy mumifikált tetem teljes meggyalázása.
The Defenders
Bosszúállók, kicsiben.
Szárnyas fejvadász 2049 (Blade Runner 2049)
A nagy lánggal égő csoda.