A tavalyi év egyik legnagyobb durranása a Blacksad című francia
képregény megjelenése volt (amit nem mellesleg spanyol alkotók hoztak össze),
és az átlagon felüli ára ellenére szépen fogyott az olvasók között. Ki tudja,
talán az album méretű formája okán, vagy, mert az utóbbi időben jelentősen
megnövekedett kis hazánkban a képregények iránti igény – amiért mondjuk,
leginkább a manapság ultra-népszerű szuperhősöket lehet „hibáztatni”, akiknek
történeteitől John Blacksad kőkemény, hard-boiled meséi a lehető legmesszebb
állnak, de annyi baj legyen. Mindazonáltal a kereskedelmi, és kritikai siker
gyümölcseként hamar itt termett a folytatás, a Hófehér nemzet címmel
megáldott második kötet, mely természetesen tökéletesen illeszkedik az előd
által felelevenített szikár, detektívregényes, film noiros miliőbe. Több
szempontból még túl is mutat azon. Ezzel nem az első rész, az Árnyak
között mély jelentőségét szeretném elvitatni, hisz egy vitathatatlan
klasszikusról beszélünk, ugyanakkor szerintem nem leszek egyedül azzal a
kijelentésemmel, hogy a Hófehér nemzet jobb, szerteágazóbb,
fondorlatosabb, sőt sokkal nagyszerűbb lett, mint az előzmény. Persze
legnagyobbrészt a története, és a fajsúlyosabb mondanivalója miatt nyújt
többet. Az Árnyak között egy rövidnek mondható, korrekt, talán még
viszonylag egyszerűnek is nevezhető bűnügyi sztori volt, ízét, és ívét inkább a
környezete, és az ’50-es évek balhés, bűntől belterjes korszakának hangulata
adta, a folytatás erőssége azonban ezúttal a kidolgozott cselekmény lett, annak
minden egyes meglepő, meghökkentő fordulatával együtt.
John Blacksad ezúttal a Perem nevű szegény, és mocskos külvárosba látogat el, mivel egy iskolai tanárnő, Miss Grey felbérelte, hogy találja meg egyik eltűnt diákját, Kayliet, akit gyanúja szerint a Hófehér Nemzet, egy rasszista politikai szervezet rabolt el. Blacksadnek már alig a megérkezése után meggyűlik a baja a helyi erőkkel: mivel a szőre fekete színű, ezért rátámad néhány fajgyűlölő huligán, majd nemsokára kiderül, a lány eltűnéséhez valószínűleg magas rangú személyeknek, és nagyhatalmú kiskirályoknak is közük van. A második rész arra próbál rávilágítani, hogy a romló szociális helyzet, és a gazdasági válság tépte külváros mennyire szélsőséges irányba tereli a benne élő lakosok gondolatvilágát, akik a szegénység, a nyomor, és a véget nem érő kilátástalanság miatt bűnbakokat keresnek. Végül sajnos pontosan ebből növi ki magát a rasszizmus, ekkor pedig megjelennek a különböző, szemétdomb tetején kukorékoló egyének, akik erőszakosak is, korruptak is, nem utolsósorban ilyen elfajult állapotokban akarják megerősíteni saját hatalmukat. Ez a kiterjedt, érinthetetlen szervezet látszólag mindent, és mindenkit behálóz, emiatt a Hófehér nemzet rengeteg szálon fut, néha nehéz lépést tartani a maximális fordulatszámon pörgő cselekménnyel, de ez egyáltalán nem baj. A krimi rajongókat tökéletesen kiszolgálja ez a Kínai negyed áthallással megtámogatott, fajgyűlölettel, és liliomtiprással tarkított sztori, melyben az emberi természet legrosszabb változatával találkozhatunk, mindezt úgy, hogy a szereplők továbbra is antropomorf állatok.
És mint korábban, úgy most is kifejezetten jópofa, ahogy ezen emberi jellemek mellé odatársulnak az állatfigurák. Az egész külvárost a markában tartó dúsgazdag tigristől kezdve a jegesmedve bőrbe bújt rendőrfőnökön át Blacksad kotnyeles, és ravasz segítőjéig bezárólag (aki így természetesen mi más is lehetne, mint egy róka, egyébként pedig a képregény talán legeltaláltabb karaktere) mindenkinek megkérdőjelezhetetlen a szerepe, és a fontossága, mindegyiküknek bebetonozott helye van a sztoriban. Csak még színesebbé teszik az amúgyis szövevényes cselekményt, melyben ugyanúgy megvannak az első epizód jellemzői (ballonkabát, cigaretta, cinikus narrációk, az elmaradhatatlan femme fatale, és egy mocskos, bűnös közeg), ám ezúttal teljesen más hangvételt üt meg, Blacksad személyes indíték nélkül nyomoz, szinte már elveszve a számtalan részlet között. Mégis rengeteget fejlődött, és tovább tágult a képregény világa. Az Árnyak között sem volt egy tündérmese, szó se róla, de ami a második epizódban fogadja az olvasót, az még a felnőttesebb sztorikhoz szokottakat is sokkolhatja. De ezen felül összességében épp annyira komoly, mint amennyire szórakoztató, és bár már az összetett cselekmény miatt is kijár a készítőknek a piros pont, viszont ha kizárólag a rajzokat nézzük, úgysem érheti szó a ház elejét. Juanjo Guardino munkáiról csak kitörő elismerésekkel lehet nyilatkozni.
Annak idején, az Árnyak közöttel kapcsolatban azt írtam, „ha csak egy darab képregényt kellene megvenned a jelenlegi kínálatból, akkor ez legyen az”, azonban ezúttal nem kívánom ismételni magamat, mivel idén még a tavalyinál is jobban elkényeztetnek minket a különböző kiadók – alig vagyunk túl az első felén, máris tetemes mennyiségű kínálatból válogathatunk. Ez persze nem kicsinyíti le a Hófehér nemzet létjogosultságát, ott a helye a polcon minden igényes képregényrajongónak, kötelező vétel, még a borsos ára ellenére is. Lehet, hogy mélyen a zsebedbe kell nyúlnod, de cserébe egy nem mindennapi élményben lesz részed.
Blacksad #2: Hófehér nemzet (2017)
Blacksad #2: Arctic-Nation (2003)
John Blacksad ezúttal a Perem nevű szegény, és mocskos külvárosba látogat el, mivel egy iskolai tanárnő, Miss Grey felbérelte, hogy találja meg egyik eltűnt diákját, Kayliet, akit gyanúja szerint a Hófehér Nemzet, egy rasszista politikai szervezet rabolt el. Blacksadnek már alig a megérkezése után meggyűlik a baja a helyi erőkkel: mivel a szőre fekete színű, ezért rátámad néhány fajgyűlölő huligán, majd nemsokára kiderül, a lány eltűnéséhez valószínűleg magas rangú személyeknek, és nagyhatalmú kiskirályoknak is közük van. A második rész arra próbál rávilágítani, hogy a romló szociális helyzet, és a gazdasági válság tépte külváros mennyire szélsőséges irányba tereli a benne élő lakosok gondolatvilágát, akik a szegénység, a nyomor, és a véget nem érő kilátástalanság miatt bűnbakokat keresnek. Végül sajnos pontosan ebből növi ki magát a rasszizmus, ekkor pedig megjelennek a különböző, szemétdomb tetején kukorékoló egyének, akik erőszakosak is, korruptak is, nem utolsósorban ilyen elfajult állapotokban akarják megerősíteni saját hatalmukat. Ez a kiterjedt, érinthetetlen szervezet látszólag mindent, és mindenkit behálóz, emiatt a Hófehér nemzet rengeteg szálon fut, néha nehéz lépést tartani a maximális fordulatszámon pörgő cselekménnyel, de ez egyáltalán nem baj. A krimi rajongókat tökéletesen kiszolgálja ez a Kínai negyed áthallással megtámogatott, fajgyűlölettel, és liliomtiprással tarkított sztori, melyben az emberi természet legrosszabb változatával találkozhatunk, mindezt úgy, hogy a szereplők továbbra is antropomorf állatok.
És mint korábban, úgy most is kifejezetten jópofa, ahogy ezen emberi jellemek mellé odatársulnak az állatfigurák. Az egész külvárost a markában tartó dúsgazdag tigristől kezdve a jegesmedve bőrbe bújt rendőrfőnökön át Blacksad kotnyeles, és ravasz segítőjéig bezárólag (aki így természetesen mi más is lehetne, mint egy róka, egyébként pedig a képregény talán legeltaláltabb karaktere) mindenkinek megkérdőjelezhetetlen a szerepe, és a fontossága, mindegyiküknek bebetonozott helye van a sztoriban. Csak még színesebbé teszik az amúgyis szövevényes cselekményt, melyben ugyanúgy megvannak az első epizód jellemzői (ballonkabát, cigaretta, cinikus narrációk, az elmaradhatatlan femme fatale, és egy mocskos, bűnös közeg), ám ezúttal teljesen más hangvételt üt meg, Blacksad személyes indíték nélkül nyomoz, szinte már elveszve a számtalan részlet között. Mégis rengeteget fejlődött, és tovább tágult a képregény világa. Az Árnyak között sem volt egy tündérmese, szó se róla, de ami a második epizódban fogadja az olvasót, az még a felnőttesebb sztorikhoz szokottakat is sokkolhatja. De ezen felül összességében épp annyira komoly, mint amennyire szórakoztató, és bár már az összetett cselekmény miatt is kijár a készítőknek a piros pont, viszont ha kizárólag a rajzokat nézzük, úgysem érheti szó a ház elejét. Juanjo Guardino munkáiról csak kitörő elismerésekkel lehet nyilatkozni.
Annak idején, az Árnyak közöttel kapcsolatban azt írtam, „ha csak egy darab képregényt kellene megvenned a jelenlegi kínálatból, akkor ez legyen az”, azonban ezúttal nem kívánom ismételni magamat, mivel idén még a tavalyinál is jobban elkényeztetnek minket a különböző kiadók – alig vagyunk túl az első felén, máris tetemes mennyiségű kínálatból válogathatunk. Ez persze nem kicsinyíti le a Hófehér nemzet létjogosultságát, ott a helye a polcon minden igényes képregényrajongónak, kötelező vétel, még a borsos ára ellenére is. Lehet, hogy mélyen a zsebedbe kell nyúlnod, de cserébe egy nem mindennapi élményben lesz részed.
Blacksad #2: Hófehér nemzet (2017)
Blacksad #2: Arctic-Nation (2003)
