A ’80-as évek második felében szinte futószalagon érkeztek a komolyabbnál-komolyabb képregények, amik a következő évtized felnőttes, nem
csak részletesebb rajzokkal, de realisztikusabb történetekkel megtámogatott
művek tökéletes előfutárai voltak. Nyilván, aki igazán elmerült már a témában,
annak felesleges kiselőadást tartani ezekről a klasszikusokról: Watchmen, The Dark Knight Returns, Kraven utolsó
vadászata, vagy esetleg a szintén közönség kedvenc Gyilkos tréfa,
mind-mind hivatkozási alap, amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni, így
minden magára valamit is adó rajongónak ismernie kell. Ez a korszak azonban
olyan műveket is kitermelt magából, amik bár fontos szereplői voltak a
palettának, és azóta is fel-felemlegetik (tehát hatásukat a mai napig érezni a
jelenkori képregények lapjain), ha jobban mögéjük nézünk, észrevehetjük, hogy
voltaképp ezek a történetek eléggé gyengék, és ha egy-két elemet kivettünk
volna belőlük (vagy elég, ha csak a karaktereket cseréljük fel például), hamar
a feledés homályába vesztek volna. A Halál a családban című Batman
sztori remek példa erre: emlékszünk rá, beszélnek róla az emberek, sokszor
megidézik más médiumokban is (pl. Arkham Knight videojáték), a benne
történt dolgok következményei pedig mindmáig tetten érhetőek a képregényekben
(elég csak magára Red Hood figurájára gondolni ugye), de mindez mégis kevés az
üdvösséghez. A Halál a családban koncepciója egyáltalán nem rossz, de
ami elméletben remekül festett, az gyakorlatban egy közepes sztori lett, mely
bőven megérdemelt volna egy jobb írót (nem mintha Jim Starlin annyira rossz
lenne, de ez a képregény egyáltalán nem tartozik a legjobb munkái közé), és
bizonyos szempontból egy jobb rajzolót is, bár ezt a részét inkább a Batman
történetektől szokatlan képi világra lehetne ráfogni.
A Halál a családban ugyanis ideig-óráig szakított a hagyományokkal, és a sztori nagy részét a forrongó Közel-Keletre vitte. Addig is előfordult néhányszor, hogy a Sötét Lovag kénytelen volt Gotham City sötét, és piszkos sikátoraiból valamelyik más városba, vagy esetleg országba menni, ugyanakkor az ilyen helyzetek mindigis problémásak voltak, nem véletlenül. Egy ennyire kormos, és rideg miliőbe betonozott figurát kockázatos vállalkozás egy tőle erősen eltérő, és karakteridegen környezetbe helyezni. És ha a napsütéses, romos, és sivatagos Közel-Kelet (majd később Afrika) nem karakteridegen, akkor az égvilágon semmi sem az. Ráadásul Jim Aparo sem nagyon igyekszik, hogy egy kicsit is sötétebbé, vagy komorabbá változtassa a helyszíneket, minden színes, minden fényes, és bár ott van mellékszereplőként Gotham, és Metropolis, a sztori mégiscsak túlnyomórészt ezen külföldi országokban játszódik. És még ha ez lenne az egyetlen probléma: a ’80-as években Batman akkori segítője, Robinja, Jason Todd kifejezetten népszerűtlen volt az olvasók körében. Unszimpatikus kisugárzásáért túlzott arroganciáját, agresszivitását, és önteltségét lehetett hibáztatni, amivel az írók talán pontosan elődjének (az azóta már Éjszárnnyá nemesedett), Dick Graysonnak az alakjától szerettek volna elvonatkoztatni, mivel Jason előélete számos ponton emlékeztetett az övéjére. A negatív visszhangokat a DC is meghallotta, ezért úgy döntöttek, itt az ideje dönteni. Egy emelt díjas telefonos válasz képében dönthették el a rajongók, hogy Jason meghaljon e, avagy sem. Több mint tízezer olvasó áldozott erre saját, vagy szülei zsebéből 1 egész dollárt, annak idején természetesen kapott némi reklámot ez a módszer, ami talán még ahhoz is hozzájárult, hogy a képregény, mint olyan, egy sokkal kiterjedtebb, szélesebb körű művészeti ág legyen, mint előtte bármikor.
Nagyon szoros lett az eredmény, azonban a szavazás lezárása után egyértelmű volt: Jasonnek mennie kell. Ezzel még nem lett volna probléma, a Halál a családban azonban a hatalmas logikai bakik, és a teljes mértékben elrugaszkodott ötletek miatt hasal el. A történet lényege, hogy Jason (aki az utóbbi időben egyre durvább, és sokszor kerül konfliktusba Batmannel) tudomást szerez róla, hogy akit eddig édesanyjának hitt, valójában csak a mostohája volt, a biológiait pedig három különböző nő közül kell kiválasztania (mivel egy régi jegyzetfüzetből erre következtet – már itt képet kapunk a szegényes színvonalról), akik mind szétszóródtak a világ különböző pontjain. Jason tehát saját szakállára elindul, hogy fényt derítsen az igazságra, persze emellé kell valami megszokott, szuperhősös töltet, ezért mindjárt itt van Joker, aki megint megszökött az Arkham Elmegyógyintézetből, azonban manapság már nem könnyű szuperbűnözőnek lenni Gothamben, szóval terjeszkedni kell. Korábban hozzájutott egy cirkálórakétához, amit el szeretne adni egy közel-keleti terrorszervezetnek, és mit ad isten, idővel össze is futnak a különböző szereplők. Batman a pszichopata bohóc nyomába ered, így órákkal az országba való megérkezése után egy sarkon befordulva összefut Jasonnel, majd a dinamikus duó nemsokára magát Jokert is lebuktatja, akiről közben kiderül, hogy szoros kapcsolatban áll Jason egyik feltételezhető anyjával. És ez még mindig nem minden: ezután az egész cselekmény átugrik Afrikába, ahol nagyrészt eljátsszák ugyanezt a folyamatot.
A hősök, és gonosztevők kergetőznek egymással, sorban jönnek a kisebb-nagyobb blődségek (most komolyan, Joker, és egy rakéta?), egymást érik a „véletlenek”, egyszerűen nincs azaz író, aki ki tudja magyarázni, hogy a fenébe lehetséges az, hogy Jason három anyajelöltje közül kettőnek köze van Joker ténykedéseihez (a harmadik meg egy terrorista, de ezek után szerintem már nem akad fenn ezen senki). És még nem is említettem az egész ENSZ-es hercehurcát a politikus-Jokerrel, aki miután megszerzi szinte korlátlan hatalmát, csaknem Tiszavirág-szerűen el is dobja azt, egy tőle már megszokott, őrült tervvel, ami viszont ebben az esetben abszolút logikátlan. Ezt megfejelik még egy kis pátoszos amerikai öntudattal, csipetnyi Reagan-kritikával (hiszen mégiscsak a ’80-as években vagyunk, csak kár hogy egy szuperhősképregényben – Frank Millernek ez azért jobban ment), elmerengenek kicsit a ramaty etiópiai állapotokon, és nagyjából ennyi. Talán még működhetett is volna ez az egész, ha nem tátonganának akkora logikai bakik a sztoriban, és ha nem lenne olyan az egész, mintha Aparo minden erejével azon munkálkodott volna, hogyan vonatkoztasson el a lehető legjobban a Batman képregények megszokott képi világától. Mert Jason halálának igenis hatalmas súlya van. Ez az, ami miatt fennmaradt ez a történet, ezért tudja értékelni az utókor. Mindenféle magasztosság, és megdicsőülés nélkül távozik az örök vadászmezőkre a figura, miközben a mániákus őrült Joker egy feszítővassal brutálisan halálra veri, Jason saját anyja szeme láttára, aki gyakorlatilag nem is könyörög fia életéért. Túlzás nélkül sokkoló, és határtalanul szomorú.
Ezzel még a laikusok is egyetérthetnek. Igaz, hogy a Halál a családban nem sokat mondott anno a magyar közönségnek, amikor a ’90-es évek elején először megjelent a végül 25 részesre duzzadó Batman sorozatban, és a mostani Eaglemoss-kötet sem segít többet azoknak, akik nem ismerik a karaktert, ellenben azt a véres húscafatot, amit Joker csinált Jasonből, nem lehet egykönnyen elfelejteni – hatásos, annyi szent. Összességében maga a képregény sajnos nem lett az, pedig óriási potenciál volt benne. Akkor már inkább olvassuk el a 15 évvel későbbi Under the Hood-ot. Az sem hibátlan, de az már bőven beletartozik a tradicionális Batman történet körébe.
Batman #2-4 (1990)
DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény #11 – Batman: Halál a családban (2017)
Batman #426-429 (1988-1989)
A Halál a családban ugyanis ideig-óráig szakított a hagyományokkal, és a sztori nagy részét a forrongó Közel-Keletre vitte. Addig is előfordult néhányszor, hogy a Sötét Lovag kénytelen volt Gotham City sötét, és piszkos sikátoraiból valamelyik más városba, vagy esetleg országba menni, ugyanakkor az ilyen helyzetek mindigis problémásak voltak, nem véletlenül. Egy ennyire kormos, és rideg miliőbe betonozott figurát kockázatos vállalkozás egy tőle erősen eltérő, és karakteridegen környezetbe helyezni. És ha a napsütéses, romos, és sivatagos Közel-Kelet (majd később Afrika) nem karakteridegen, akkor az égvilágon semmi sem az. Ráadásul Jim Aparo sem nagyon igyekszik, hogy egy kicsit is sötétebbé, vagy komorabbá változtassa a helyszíneket, minden színes, minden fényes, és bár ott van mellékszereplőként Gotham, és Metropolis, a sztori mégiscsak túlnyomórészt ezen külföldi országokban játszódik. És még ha ez lenne az egyetlen probléma: a ’80-as években Batman akkori segítője, Robinja, Jason Todd kifejezetten népszerűtlen volt az olvasók körében. Unszimpatikus kisugárzásáért túlzott arroganciáját, agresszivitását, és önteltségét lehetett hibáztatni, amivel az írók talán pontosan elődjének (az azóta már Éjszárnnyá nemesedett), Dick Graysonnak az alakjától szerettek volna elvonatkoztatni, mivel Jason előélete számos ponton emlékeztetett az övéjére. A negatív visszhangokat a DC is meghallotta, ezért úgy döntöttek, itt az ideje dönteni. Egy emelt díjas telefonos válasz képében dönthették el a rajongók, hogy Jason meghaljon e, avagy sem. Több mint tízezer olvasó áldozott erre saját, vagy szülei zsebéből 1 egész dollárt, annak idején természetesen kapott némi reklámot ez a módszer, ami talán még ahhoz is hozzájárult, hogy a képregény, mint olyan, egy sokkal kiterjedtebb, szélesebb körű művészeti ág legyen, mint előtte bármikor.
Nagyon szoros lett az eredmény, azonban a szavazás lezárása után egyértelmű volt: Jasonnek mennie kell. Ezzel még nem lett volna probléma, a Halál a családban azonban a hatalmas logikai bakik, és a teljes mértékben elrugaszkodott ötletek miatt hasal el. A történet lényege, hogy Jason (aki az utóbbi időben egyre durvább, és sokszor kerül konfliktusba Batmannel) tudomást szerez róla, hogy akit eddig édesanyjának hitt, valójában csak a mostohája volt, a biológiait pedig három különböző nő közül kell kiválasztania (mivel egy régi jegyzetfüzetből erre következtet – már itt képet kapunk a szegényes színvonalról), akik mind szétszóródtak a világ különböző pontjain. Jason tehát saját szakállára elindul, hogy fényt derítsen az igazságra, persze emellé kell valami megszokott, szuperhősös töltet, ezért mindjárt itt van Joker, aki megint megszökött az Arkham Elmegyógyintézetből, azonban manapság már nem könnyű szuperbűnözőnek lenni Gothamben, szóval terjeszkedni kell. Korábban hozzájutott egy cirkálórakétához, amit el szeretne adni egy közel-keleti terrorszervezetnek, és mit ad isten, idővel össze is futnak a különböző szereplők. Batman a pszichopata bohóc nyomába ered, így órákkal az országba való megérkezése után egy sarkon befordulva összefut Jasonnel, majd a dinamikus duó nemsokára magát Jokert is lebuktatja, akiről közben kiderül, hogy szoros kapcsolatban áll Jason egyik feltételezhető anyjával. És ez még mindig nem minden: ezután az egész cselekmény átugrik Afrikába, ahol nagyrészt eljátsszák ugyanezt a folyamatot.
A hősök, és gonosztevők kergetőznek egymással, sorban jönnek a kisebb-nagyobb blődségek (most komolyan, Joker, és egy rakéta?), egymást érik a „véletlenek”, egyszerűen nincs azaz író, aki ki tudja magyarázni, hogy a fenébe lehetséges az, hogy Jason három anyajelöltje közül kettőnek köze van Joker ténykedéseihez (a harmadik meg egy terrorista, de ezek után szerintem már nem akad fenn ezen senki). És még nem is említettem az egész ENSZ-es hercehurcát a politikus-Jokerrel, aki miután megszerzi szinte korlátlan hatalmát, csaknem Tiszavirág-szerűen el is dobja azt, egy tőle már megszokott, őrült tervvel, ami viszont ebben az esetben abszolút logikátlan. Ezt megfejelik még egy kis pátoszos amerikai öntudattal, csipetnyi Reagan-kritikával (hiszen mégiscsak a ’80-as években vagyunk, csak kár hogy egy szuperhősképregényben – Frank Millernek ez azért jobban ment), elmerengenek kicsit a ramaty etiópiai állapotokon, és nagyjából ennyi. Talán még működhetett is volna ez az egész, ha nem tátonganának akkora logikai bakik a sztoriban, és ha nem lenne olyan az egész, mintha Aparo minden erejével azon munkálkodott volna, hogyan vonatkoztasson el a lehető legjobban a Batman képregények megszokott képi világától. Mert Jason halálának igenis hatalmas súlya van. Ez az, ami miatt fennmaradt ez a történet, ezért tudja értékelni az utókor. Mindenféle magasztosság, és megdicsőülés nélkül távozik az örök vadászmezőkre a figura, miközben a mániákus őrült Joker egy feszítővassal brutálisan halálra veri, Jason saját anyja szeme láttára, aki gyakorlatilag nem is könyörög fia életéért. Túlzás nélkül sokkoló, és határtalanul szomorú.
Ezzel még a laikusok is egyetérthetnek. Igaz, hogy a Halál a családban nem sokat mondott anno a magyar közönségnek, amikor a ’90-es évek elején először megjelent a végül 25 részesre duzzadó Batman sorozatban, és a mostani Eaglemoss-kötet sem segít többet azoknak, akik nem ismerik a karaktert, ellenben azt a véres húscafatot, amit Joker csinált Jasonből, nem lehet egykönnyen elfelejteni – hatásos, annyi szent. Összességében maga a képregény sajnos nem lett az, pedig óriási potenciál volt benne. Akkor már inkább olvassuk el a 15 évvel későbbi Under the Hood-ot. Az sem hibátlan, de az már bőven beletartozik a tradicionális Batman történet körébe.
Batman #2-4 (1990)
DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény #11 – Batman: Halál a családban (2017)
Batman #426-429 (1988-1989)
