Kritika, sorozat
Castlevania: Első évad (Castlevania: Season One)
Kritika, sorozat
Hölgyeim, és Uraim, köszöntsék a videojáték-adaptációk új királyát!
Egyetemes törvényszerűség, hogy videojátékból nem lehet igazán jó adaptációt készíteni. Nos, ha ez a megállapítás még nem is dőlt meg teljesen, idén egy olyan új jelentkező lépett be a ligába, aki sikeresen kezdte el megtörni a jeget, és kikövezni az utat sok más, hasonló próbálkozás előtt. Bár egyrészt a jelen tárgyalt mű nem a mozifilmek sorát erősíti, de ez azt hiszem a gagyi Assassin’s Creed-ek, és még gagyibb Resident Evil-ek világában tökéletesen érthető, másrészt még csak nem is élőszereplős produktum a videojáték-adaptációk trónjára felülő, kis túlzással már most kultikusnak nevezhető Castlevania, mégis erős hivatkozási alapként kerülhet be a nagykönyvbe. A bő 30 éves pályafutással rendelkező játéksorozat megannyi rajongót szerzett magának történelme során, még annál is több felejthetetlen élménnyel ajándékozta meg a játékosokat, ezen felül rengeteg olyan sztorival gazdagította ezt a színes világot, amit el lehet még mesélni egy ilyenfajta szériában. A Netflix szolgáltatója, többek közt olyan híres nevekkel, mint Adi Shankar producerrel, és Warren Ellis íróval kiegészülve pedig pontosan erre készül, noha a Castlevania anime összesen csak négy, egyenként körülbelül 25 perces epizódokkal indított (részben az óvatosság, és az esetleges negatív hullámok miatt), a végeredmény azonban sokkal több, mint elfogadható. A sorozat remekül ragadta meg a játékok lényegét, mely karaktereiben alapból is az olyan ikonikus horror-alakokhoz nyúlt vissza, mint a Farkasember, Drakula, Frankenstein, a Múmia, ezáltal magán viseli az Universal stúdió horrorjainak, és a Hammer-korszak rémfilmjeinek jellegzetes stílusát.  



Ebből a szempontból nem volt olyan nehéz dolguk az alkotóknak, mivel már adva volt egy sokrétű, 1986-ban útjára indított mitológia, ami tele van vérontással, sátáni hatalommal, szörnyek egész garmadájával, nyugati, és eurázsiai vámpír toposzokból kölcsönzött ötletekkel, amik a gótikus építészeti stílussal, na meg a mocskos, kegyetlen, és rideg középkori hangulattal együtt adnak egy egységes egészet, mely csiszolatlan, egyedi, gyémántként emelkedik ki a videojátékok műfajából. Ezt a felbecsülhetetlen kincsesbányát nem is kellett annyira mélyen keresni, és mivel alapvetően tehetséges arcok álltak a produkció mögött, az minden ízében olyan lett, ami nemcsak hogy méltó a sorozathoz, de még tovább is mélyíti annak komplex univerzumát. Az anime nem egy különálló történetet mondd el, inkább igyekszik a lehető legközelebb állni a játékokhoz, így a széria harmadik epizódjának, a Castlevania III: Dracula’s Curse-nek az alapsztoriját bontja ki, egyúttal tovább is gondolja azt. Mivel ez a rész fektette le a Castlevania játékok eredettörténetét, értelemszerűen a sorozat felütése is ezekhez az eseményekhez kapcsolódik: az 1400-as évek második felében járunk, Havasalföld grófja, a vámpír Vlad „Dracula” Tepes a Pokol seregét szabadítja rá az egész emberiségre, mivel őket teszi felelőssé azért, mert az egyház boszorkányság vádja miatt elítélte, majd máglyán elégette szeretett feleségét, egyúttal az utolsó személyt, aki miatt képes volt megtűrni maga mellett az általa hitványnak tartott embereket. A démonok elárasztják a falvakat, városokat, sorra mészárolják le a civil lakosokat, nem ismernek sem könyörületet, sem kíméletet. Ezekben a nehéz időkben csak az igazán rátermett harcosok segíthetnek, mint például Trevor Belmont, a vámpírvadász Belmont-család utolsó élő tagja, akinek őseit megbélyegezte, és kitaszította az egyház, most azonban mégis ő az egyik a kevesek közül, akik megmentheti az emberiséget a végső pusztulástól.  



A Castlevania története sík-egyszerű, ugyanakkor a benne lévő figurákat, és a gazdag mitológiát jó érzékkel gyúrja össze tömör, ennek következtében pedig egy eseménydús, izgalmas, sosem unalomba fulladó eleggyé. Eleve az első néhány perc is zseniális, ahol bebizonyosodik, a főgonosz nem csak egy ködös motivációkkal teli pszichopata mészáros, aki csak simán pusztítani akar, nagyon is megvan az oka arra, hogy sanyargassa az emberiséget. Dracula egy sokkal mélyebb, egy sokkal emberibb arcot kapott, egy olyan démonét, aki beleőrült egyetlen szerelme elvesztésébe, ezért mindenkinek a vérét akarja – emellett egyetlen árva epizód alatt sikerül úgy bemutatni a karakterét, ahogy arra hosszú évek óta senki sem volt képes. A főhős, Trevor Belmont is egy hasonlóan jól kidolgozott jellem, a magányos, kocsmáról kocsmára járkáló, megfáradt, az emberiségből, és a világból kiábrándult harcos örökös, elkoptatott sablonjaiból építkezik fel a személyisége, miközben ezen, a korsó fenekére néző alakok minden önironikus, és szarkasztikus beszólásával megtámogatták. Egyszerre cinikus, és szerethető karakter, de úgy en bloc igaz az egész sorozatra, hogy a kidolgozott szereplői miatt az, ami. A cselekmény, minden papírvékony vonása ellenére jól építkezik, a szereplőit valódi értéssel, és hitelességgel skicceli fel, percek alatt tisztázza ennek a világnak a működési mechanizmusát, így az is tökéletesen tisztában lesz mindennel, aki soha életében nem játszott még egyetlen egy Castlevania játékkal sem.  



A sorozat legnagyobb érdeme azonban kétségkívül az, hogy a játékokban jelen lévő, sűrű rendszerességgel előforduló foghíjas történetet úgy alakította át, és adaptálta mozgóképes formába, hogy sokkal komplexebbé tette ezt az univerzumot. Nem véletlenül hangzott el az alkotóktól is több ízben a Trónok harca párhuzam: az anime játszi könnyedséggel tárja a néző elő az erőszakot, és az eszetlen vérontást, levágott testrészek, kitépett szemek, karóra tűzött fejek képében. A démonok csecsemőket csócsálnak, a csonkítás mindennapos, az égből véres eső szitál, a kegyetlenség nem ismer mértéket, de mindez egyáltalán nem öncélú, sőt valósággal építi a hangulatot, és maximálisan kiszolgálja a Castlevania klasszikus, középkori, gótikus stílusát. Ebben a kifordított, rideg középkori miliőben az ember önmagában nem ér fabatkát sem, a természetfeletti erők irányítása alatt a pénz, vagy a hatalom ugyanúgy értéktelen, a vallást az emberek befolyásolására használó egyház pedig gyakorlatilag még Draculánál, és vérszomjas seregénél is sokkal borzalmasabb.  



A Castlevania-nak csupán egy hatalmas nagy hibája van: túl rövid. A 4x25 perc fájdalmasan hamar elillan, szerencsére a Netflix, mint minden sorozatát, úgy ezt is teljes pompájában tette elérhetővé, ugyanakkor pont a fináléra indul be igazán a történet. Folyamatosan építkezik, és fejlődik, mindezt nagyon lassan, játékokból ismerős részleteket adagol bele a cselekménybe, aztán egy emlékezetes harc-jelenettel éri el az abszolút csúcspontot. Akkor azonban hirtelen véget ér, így levegőben hagyja a sztorit, a nézőjét pedig kétségek közt, a türelmetlen várakozás kibírhatatlanságával felruházva. A Castlevania első évada tökéletes bevezetés, egyaránt melegen ajánlott a játék rajongóinak, és azoknak is, akik egyáltalán nem, vagy csak érintőlegesen ismerik a sorozatot. Az idei év talán legkellemesebb csalódása, főleg azok után, hogy bemutatása előtt mekkora ön-hypeolásban volt része, Shankar már akkor teljes mellszélességgel állította, hogy ez az anime nemcsak méltó lesz saját nevéhez, de még a videojáték-adaptációk közt is abszolút felül fog majd emelkedni a fantáziátlan középszeren. Kemény szavak hangzottak el, azonban a kész mű minden ígéretet sikeresen betartott. Megszületett az ezidáig legjobb ilyen vonatkozású mű, és ha a második (egyébként kétszer hosszabb) szezon legalább fele ennyire jó lesz, már akkor nyilvánvalóvá fog válni, hogy az új király háborítatlanul maradhat tovább a trónján.
DVD / Blu-ray filmek olcsón
-11%
950 Ft (-11%)
850 Ft
-35%
1 450 Ft (-35%)
950 Ft
Kritikák
X-Men: Apokalipszis
Amikor a fagyi visszanyal.
The Walking Dead: Hatodik évad
Új világ jön...
Friss kritikák
Thor: Ragnarök (Thor: Ragnarok)
Valhalla, jövök mááááár!!!
Stranger Things: Második évad (Stranger Things: Season Two)
Üdv újra a '80-as években!
A múmia (The Mummy)
Egy mumifikált tetem teljes meggyalázása.
The Defenders
Bosszúállók, kicsiben.
Szárnyas fejvadász 2049 (Blade Runner 2049)
A nagy lánggal égő csoda.