Geekz, képregény
Amerika Kapitány: Kizökkent idő
Geekz, képregény
Egy új kor régi hőse.
Nincs könnyű dolga annak, aki jó Amerika Kapitány képregényt szeretne írni. Steve Rogers a gyenge és betegeskedő, de tetőtől talpig hazafi, hétköznapi brooklyni srácból emberfeletti erővel bíró jelképpé avanzsált szuperkatonát egy jóval egyszerűbb és naivabb kor szülte, amikor még nagyjából csak fekete-fehér létezett (főleg a pop-kultúrában), eme két szín különböző árnyalatai pedig nem voltak annyira számottevőek, mint mostanában. A karakter egysíkúságát és giccsességét ezzel gyakorlatilag meg is lehet magyarázni, tehát jogos a kérdés, hogy voltaképp mit is várunk el egy olyan szuperhőstől, akit eredetileg jól csengő, csillagos-sávos mázba öltöztetett, két lábon járó amerikai zászlóként pózoló propagandának szántak akkor, amikor egy megalomán, népirtó eszme fenyegette az egész világot, mely az újabb pusztító háborúnak köszönhetően vészesen száguldott a totális káosz felé. Joe Simon és Jack Kirby nem aprózta el különösebben a Kapitány tiszta hősiességének és rendíthetetlen patriotizmusának érzékeltetését, rögtön az első képregénye címlapján bevitt egy jobbhorgot a Harmadik Birodalom vezérének, Adolf Hitlernek (mindezt egy évvel azelőtt, hogy a japánok legyalulták Pearl Harbort), aztán a Második Világháború végigharcolása után (részben a náci fenyegetés elmúlása, részben a Hidegháború keltette új erőviszonyok miatt) Amerikának már nem volt akkora szüksége Steve Rogers-re, mint azelőtt.  



Mi tagadás, nagyon hamar eljárt felette az idő: és ez a tény az évek múlásával egyre erősebb bizonyítást nyert. Bizonyos berkeken belül nagy divat hangoztatni, hogy a második világégés után Amerika elvesztette ártatlanságát (ha egyáltalán volt neki valaha), amiről ha lefejtjük a mézes-mázas vázat, akkor egy barátságtalan kor rajzolódik ki, melyben a kommunista paranoiának, majd a vietnámi háborúnak, a politikai botrányoknak, a kisebb-nagyobb gazdasági válságoknak, majd pedig az USA kétes külpolitikájának nagy szerepe volt abban, hogy azokat az eszméket, amiket a Kapitány testesített meg, visszafordíthatatlanul megrontották és bemocskolták. Már az ’50-es évek forrongó világában is problémás volt fenntartani a karakter iránt az érdeklődést (de úgy en bloc az egész szuperhőstársadalom státusza erősen megingott), és bár azóta jónéhány aranykort megélt a képregényipar, a Kapitány több mint fél évszázadig nem nagyon akarta megtalálni a saját hangját. Az, hogy továbbra is megpróbálták beleerőltetni abba a szerepbe, ami sajátja volt ugyan, de totálisan idejétmúlt meggyőződéseket hordozott magában, az kifejezetten ötlettelen megvalósításnak bizonyult, a karakter maximum csak a Bosszú Angyalai vezetőjeként tudott félig-meddig működni.  



Enyhe kifejezés, hogy úgy kellett már a Kapitánynak egy tehetséges író, mint egy falat kenyér – aki végre határozottan kézbe veszi a gyeplőt, és visszaadja a figura régi dicsőségét. Nos, Ed Brubaker ha nem is adta vissza a Kapitánynak hagyományos értelemben vett dicsfényét, tökéletesen beillesztette összes idealizmusával együtt a 21. század világába, mégpedig úgy, hogy szembeállította egymással ezt a két szélsőséget, majd erre felhúzott egy politikai thrillerrel fűszerezett történetet. Brubaker egyébként is ért a földhöz ragadt szuperhősökhöz, Rogers esetében pedig kidobott minden unalmas sallangot, miközben megőrizte a karakter „tisztaságát”, de emellett rászabadította a jelenkor összes mocskát – 2005-ben indult új sorozatának mozgatórugója ezúttal nem a túltolt hősi eszme érzékeltetése, hanem egy olyan ember küzdelme a kegyetlen valósággal szemben, aki már nem való ebbe a világba, és ezt ő is tudja. A Kizökkent idő című első sztori meglepően nyers és rideg képet fest az ezredforduló titkos konspirációkkal teli rendszeréről, az amerikai kormányzat és a különböző kémügynökségek sötét dolgairól, egyúttal egy egyre jobban elfásuló, megfáradt Kapitányt mutat be, aki egyszerűen képtelen azonosulni az átalakult berendezkedéssel, szemléletében, elveiben és álmaiban még mindig a múltban él. Ennek megfelelően cseppet sem érzi magát otthonosan a mostani közegében, társai idegenek számára, ellenfelei is mások (fanatikus nácik helyett fanatikus terroristák, illetve a Szovjetunióból megmaradt machinátorok), a poszt-9/11-es miliő nem is állhatna messzebb a jellemétől.  



Az új kor azonban őt is egyre jobban átformálja: kiszámíthatatlanabb és agresszívabb lesz, miközben a jelen és a múlt fokozatosan összefolyik előtte. Továbbra sem tud szabadulni a Második Világháború tragikus élményeitől (melyeket nagyszerűen komor flashback-jelenetekben prezentál a képregény), aminek nyomán mi olvasók jobban megismerhetjük a karakter azon oldalát, ami mindaddig csak kevés figyelmet kapott. Brubaker által Rogers sokkal összetettebb, ha lehet ezt mondani komplexebb figura lett – esendő, összezavarodott, önmagában sokszor kételkedik, fényévekre van attól a nyílegyenes, makulátlan hőstől, akinek az alkotói megálmodták a ’40-es években. Brubaker éjfekete sztorijához Steve Epting borongós rajzai tökéletesen idomulnak, túlszínezettnek semmiképp sem lehet mondani, egyedül csak a Kapitány „lóg ki” ebből a stílusból, hozzá kell tenni, hogy amúgy indokoltan, ezzel is erősítve a főhős és a modern kor összeegyeztethetetlenségét. A visszaemlékezéses jelenetek Michael Lark keze munkáját dicsérik, remekül illenek a fő-szálhoz, de a képregény akkor a legjobb, mikor az amúgy szintén kiváló panelkezelés tényét erősítve párhuzamosan láthatjuk a világháború időszakának és a jelenkor eseményeinek történéseit – a Kapitány brutalitással teli múltja és a mostani, nagyrészt önmagával vívott küzdelme kifejezetten éjsötét összképet ad, ami nem épp egy tradicionális szuperhősképregény jellemzője, de a Kizökkent idő egyáltalán nem is akar az lenni.  



Az idei év egyik legjobb megjelenése ez tehát, ami nemcsak a Marvel rajongók számára kötelező. Erős krimis stílusa és nyers képi világa alkalmassá teszi arra, hogy esetleg azok is megtalálhassák benne a számításaikat, akik nemigazán vannak oda ezért a műfajért, ellenben előnyben részesítik a fordulatos sztorit és a kidolgozott karakterépítést. Márpedig ezek mind-mind megvannak a Kizökkent időben, viszont ez cseppet sem egyedi eset, hiszen ezen tulajdonságokkal Brubaker teljes Kapitány-sorozata is rendelkezik. Új szintre emelte a karaktert, aki szinte már elveszve barangol a modern világban, mindezek ellenére azonban paradox módon csak ő állíthatja helyre ennek a közegnek a kibillent egyensúlyát.     

Nagy Marvel-képregénygyűjtemény #4 – Amerika Kapitány: Kizökkent idő (2018)
Captain America #1-7 (2005)
DVD / Blu-ray filmek olcsón
Kritikák
Star Wars: Az utolsó Jedik
A zabolátlan Erő kifürkészhetetlen útja.
Az Igazság Ligája
Kell egy csapat.
Friss kritikák
Halloween II
Kórház a rémület szélén.
Venom
Pókember-univerzum Pókember nélkül, avagy a gumiszörny közbelép.
Halloween - A rémület éjszakája (Halloween)
Eljő a Gonosz!
Predator - A Ragadozó (The Predator)
A sportvadászat és a gerinckitépés filozófiája.
Meg - Az őscápa (The Meg)
A film, amiben Jason Statham lenyom egy Megalodont.