Geekz, képregény
Batman: A Démon születése
Geekz, képregény
Az ősi gonosz.
Ra’s al Ghul 1971-ben debütált a DC képregények lapjain, és egész rövid idő alatt Batman egyik legnagyobb ellenfelévé vált. Népszerűségének titka talán az, hogy amíg a Denevérember legtöbb riválisa amolyan hirtelen ötletektől vezérelt, kizárólag a pillanat hevében döntő és cselekvő kiszámíthatatlan pszichopata, vagy csak szimplán született gengszter, akik mocskos sikátorok és égig meredő felhőkarcolók között űzik piszkos játszmáikat a város uralma, vagy valamilyen más önös cél érdekében, addig Ra’s al Ghul-t sokkal grandiózusabb, ha úgy tetszik, sokkal szimpátiát-keltőbb dolgok motiválják. Szent küldetése, hogy megtisztítsa a Föld bolygót a rátelepedett, egyre jobban terjedő ráktól, ami menthetetlenül fertőzi a planétát és szipolyozza ki annak minden energiaforrását kénye-kedve szerint, ezzel fokozatosan tönkretéve az ökoszisztémát és elpusztítva az élővilágot. Konkrétan kimondva: ahhoz, hogy rend legyen, az emberiségnek mennie kell – lényegében ez Ra’s al Ghul hitvallása. Az évek során Batman, mint oly’ sok más nemezisével, úgy Ra’s al Ghul-al is egyfajta örök körforgásba zuhant, melyben egymást érték a különböző gonosz tervek, mint az ökoterrorista akciók, vagy különböző gyilkos vírusok terjesztése, amiket Batman természetesen sorra megfékezett. Eközben Ra’s al Ghul-ban még egyfajta (időnként talán kicsit kölcsönösnek is nevezhető) tisztelet is kialakult ellenfele irányába, aminek köszönhetően több ízben felajánlotta neki az Árnyak Ligája vezetését (amit persze Batman visszautasított), majd lányának, Talia-nak a kezét (akivel Denevérünk végül romantikus kapcsolatba bonyolódott), szintén nem sok sikerrel.  



Ámde hiába karizmatikus és fontos ellenfél, a ’90-es évekig nem igazán volt egységes és jól összefoglalt eredettörténete. A Démon-trilógia harmadik darabja azonban változtatott ezen: végre fellebbentette a fátylat egy rejtélyes karakter előéletéről, miközben nem fosztotta meg a figuráját körülvevő izgalmas misztikumtól. Hiszen egy olyan alakról van szó, aki hosszú évszázadok óta járja a világot, ezáltal már kellően kiismerhette az emberiséget ahhoz, hogy hiteles elképzelései legyenek róla – és ha ezek a gondolatok jókora sztereotípiával, önteltséggel és a felsőbbrendűség érzésével párosulnak is, azért van bennük valami. A Démon-trilógia mára-már gyakorlatilag klasszikusnak számít, még ha az első két része manapság erősen megkérdőjelezhető státuszban is lebeg. A Démon fia és A Démon menyasszonya olvasásakor nem árt felvenni a retro mindig megértő szemüvegét, ugyanis mind a történet, mind pedig a rajzolás a ’80-as évek végének, ’90-es évek elejének hol impulzív, hol foghíjas stílusát prezentálja, egy tisztességes narratíva és egy hiteltelen karakterábrázolás színvonala között mozogva. Mindkét sztori megpróbálja kombinálni a Batman képregények sötét és nyirkos világát egy egzotikus helyszíneken játszódó, kalandos, romantikus, James Bond-szerű kémtörténettel  - mondani sem kell, ez nem sült el minden esetben a legjobban.  



Batmant mindigis necces volt Gotham városán kívülre, karakteridegen környezetbe helyezni (lásd még a Halál a családban című eposzt), itt azért némiképp kompenzálták ezt Jerry Bingham és Tom Grindberg rajzai és a visszafogott, fakó színezés, mely szinte már elszakad saját évtizedétől és egy tradicionális szuperhősképregény stílusjegyeitől. Ugyanakkor ez a kalandos, gyermeki báj mai szemmel már csak bajosan megy át a rostán. Többek közt még Batman karakterét is komoly logikátlanságokkal kezeli, hiszen az örökös határozott és erős személyisége ellenére szinte zokszó nélkül segít Ra’s al Ghul-nak, amikor az a támogatását kéri, hősünk pedig a továbbiakban sem kérdőjelezi meg nagyon ellenfele céljait, annak ellenére, hogy a múltban már rengetegszer összeakadt a bajszuk. Hasonlóan pongyola és összecsapott módon van kidolgozva Batman és Talia szála: az addig oly’ nagy ügyességgel és többé-kevésbé gondos alapossággal dédelgetett, szerelemmel és hol bizalommal, hol bizalmatlansággal fűtött kapcsolatukat itt pillanatok alatt húzzák át – ezáltal hiteltelenné téve ezt a bonyolult, szépen megágyazott viszonyt. Ironikus módon viszont pontosan ebből fakad a Denevérember mítosz egyik legérdekesebb lépcsőfoka: A Démon fiában Talia teherbe esik Bruce-tól, majd nem sokkal később elvetél, a fináléban azonban kiderül, hogy a nő csupán hazudott a gyermek halálával kapcsolatban. A DC nemigazán foglalkozott ezzel, sőt, még kontinuitáson kívülinek is minősítette, azonban Batman és Talia szerelmének gyümölcsét Grant Morrison 2007-ben visszahozta a köztudatba (Damian néven), és gyorsan megtette a tizenéves fiút a Denevérember újdonsült segítőjének.  



A trilógia első két epizódjával ellentétben a „befejezés”, azaz A Démon születése már maximálisan kiállta az idő próbáját. Ugyan egyáltalán nem függ össze szorosan az előzményeivel (legfeljebb a szereplők által és néhány halvány utalás erejéig), mégis azok folytatásként funkcionál, bár témájában abszolút különálló alkotás. Túlzás nélkül a legjobb Batman-sztorik sorát gyarapítja, még úgy is, hogy a Sötét Lovag gyakorlatilag csak mellékszereplő benne: A Démon születése Ra’s al Ghul eredetét meséli el – mint ahogy fentebb is említettem, intelligens és nem tolakodó módon. Ami először szembetűnik, az a sajátos rajzolás. Norm Breyfogle-t egyáltalán nem kell bemutatni a tájékozottabb olvasóknak, és a brutálisan látványos képi világ bizonyos szempontból még a saját korát is megelőzte. A festményszerű panelek és az erős színezés (mely során különböző érzésekhez más-más, azokra jellemző színek, árnyalatok társulnak) tökéletesen illenek a történet hangvételéhez, melyben voltaképp egy több évszázadra visszanyúló legendáról emlékeznek meg. Dennis O’Neil író (aki Ra’s al Ghul megalkotásáért is felel) nem akar minden egyes dolgot megmagyarázni a karakterrel kapcsolatban, úgy tesz hozzá érdemi dolgokat a már meglévő mítoszhoz, hogy ne vesszen el a titokzatossága és ne tapossa azt páros lábbal.     



A Démon születése minden szempontból klasszikus alkotás. Mind a koncepció, mind a képregény gerinceként szolgáló kerettörténet, mind a rajzolás, mind pedig a hangulat egyedi, már-már horrorisztikus formát ölt, és megvan benne az a plusz, amivel két előzménye csak ímmel-ámmal rendelkezik. Pontosan ez teszi feledhetetlenné, a kidolgozott karakterekkel, akiknek ezúttal valóban érdemi motivációjuk van, na meg mögöttes mondanivalóval járulnak hozzá az árnyaltságukhoz. A velük kéz a kézben járó rajzok pedig menthetetlenül beleégnek az olvasó agyába, annyira emlékezetesek. És legalább annyira hátborzongatóak is.

DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény #33-34 – Batman: A Démon születése 1-2. rész (2018)
Batman: Son of the Demon (1987)
Batman: Bride of the Demon (1990)
Batman: Birth of the Demon (1992)
DVD / Blu-ray filmek olcsón
Kritikák
Star Wars: Az utolsó Jedik
A zabolátlan Erő kifürkészhetetlen útja.
Az Igazság Ligája
Kell egy csapat.
Friss kritikák
Halloween
Michael Myers visszatért, és negyven éve nem volt ilyen jó formában.
Luke Cage: Második évad (Luke Cage: Season Two)
Ha nagyobb a büszkeség, nagyobb a bukás.
Halloween III: Boszorkányos időszak (Halloween III: Season of the Witch)
Ünnepi rémálom.
Halloween II
Kórház a rémület szélén.
Venom
Pókember-univerzum Pókember nélkül, avagy a gumiszörny közbelép.