Kritika
Jurassic World: Bukott birodalom (Jurassic World: Fallen Kingdom)
Kritika
Az élet utat tör.
Sokan, sokszor, sok helyen leírták, hogy voltaképpen mi a baj a jelenkor Hollywoodjának lassan már csak a látványra, akcióra, agysorvasztásra és egyéb külsőségekre építő blockbustereivel, amik eredeti ötletek híján vagy régi sablonokat hasznosítanak újra, vagy valamelyik népszerű franchise sokadik folytatásaként tetszelegve próbálnak még kisajtolni egy kis pénzt egy népszerű brandből. Rimánkodhatnék, hogy „régen bezzeg minden jobb volt”, sirathatnám megboldogult gyerekkoromat, amikor „még tudtak szórakoztató filmeket csinálni”, hosszan morfondírozhatnék azon, hogy vajon én öregedtem-e meg, vagy talán a futószalagon érkező nyári folytatás-filmek lettek ennyire rosszak. Ami egyébként mostanában kifejezetten elterjedt gondolatmenet, lévén a ’80-as, ’90-es években felnőtt generáció hajlamos ugyanazt a megfoghatatlan varázst keresni a régi klasszikusok folytatásaiban és inkarnációiban, de sajnos többedszerre is képtelen megérteni, hogy azokat az élményeket biztosan nem fogja tőlük megkapni. Így legyen bármennyire jó, vagy épp rossz a kész produktum (utóbbi azért gyakrabban fordul elő, mint előbbi), mindenképpen elégedetlenül, habzó szájjal veri az asztalt, lehetetlen dolgokat követelve. Legtöbbször pont azt a gondtalan, rajongási szellemtől lelkesedő gyermeket, aki egykor volt. Nem mintha amúgy emiatt teljesen felmenthető lenne a hollywoodi (rém)álomgyár, ami rendre felmelegíti, legtöbbször pedig le is rombolja egynémely hivatkozási alapként kimagasló örökzöldjét – vagy legalábbis nagyon igyekszik az ügy érdekében.  



Szóval írhatnék hosszú sorokat, felfűzhetném erre az egy témára az aktuális kritikát, de nem lenne értelme. Viszont a Jurassic World: Bukott birodalom esetében rendre felbukkan két gondolat, ami mellett lehetetlen szó nélkül elmenni. Az egyik, hogy Hollywood még mindig a régi kultfilmjeiből él és azokon élősködik, méghozzá kifejezetten perverz örömmel. Ez persze egyáltalán nem új-keletű megállapítás, az utóbbi 10-20 év termésére jellemző nagyvonalakban, így ez nem is érdemel akkora figyelmet. Az viszont fontosabb, hogy a Bukott birodalom már a legelső perceiben mennyire erősen, milyen intenzív eszközökkel próbál meg hatni a nézőre. Nem finomkodik, nem packázik, nem szarozik, a nyitójelenetben rögtön megvillantja az előző rész egyik legemlékezetesebb látványkellékét, a Mosasaurust, majd bedobja a mindig megbízható T-rexet, majd utójátékként néhány robbanással ágyaz meg a leendő CGI-parádénak – egyúttal szomorúan konstatálva, hogy az atmoszféra megteremtése, a sejtetés, a titokzatosság és a néző torkában dobogó szív pedig ott maradt valahol 1993-ban. Vegyük csak sorban a frencsájz darabjait: az első Jurassic Park olyat hozott mozivászonnra, amit addig emberfia még nem látott. A kalandvágyat vegyítette a spielbergi ártatlansággal, egyszerre érzett rá arra, hogy mi lakozik az agyunkban és a szívünkben egyaránt, mindezt pedig komótos felvezetéssel érte el, fokozatosan mutatta meg magát, a habot csak a legvégén tette fel az ízletes tortára. Emlékezetes volt, maradandó, lenyűgöző, könnyfakasztó: a tökéletes blockbuster mintapéldánya.  



A siker papírformaszerűen jött, a folytatások előtt gondosan kitaposták az utat. Innen azonban nehéz volt továbbszőni a franchise fonalát. Már Az elveszett világ című második rész is erősen küszködött azzal, hogy többet hozzon elődjénél, méghozzá jobban, de összességében hamar bebizonyosodott, hogy ezt a receptet nem lehet kétszer ugyanolyan finoman megfőzni (még Spielbergnek is majdnem beletört a fakanala), miután az eredetiben már láttuk a lényeget, az újdonság varácsa erőteljesen lanyhult. Ezt a harmadik epizód sínylette meg igazán, ami jött, látott, és szépen eltűnt mindenféle jelentőség nélkül. 14 évvel később azonban újra feléledt a dinó-láz a Jurassic World képében, nem is akárhogy. Bár ezerféle helyen bele lehetett kötni, az tagadhatatlan, hogy kellő alázattal és tisztelettel nyúlt a legelső rész felé, így végeredményben egy kellemes és szórakoztató nosztalgiavonat kerekedett ki az egészből, ami egy izgalmas kalandfilm és egy könnyed nyári látványpékség ötvözeteként maradt meg a köztudatban – és talán még Spielberg klasszikusának hangulatát is visszahozta kicsit. A Bukott birodalomnak nyilván tovább kell emelnie a téteket, ez viszont kifejezetten nehéz egy olyan széria esetében, amiből (már ha igazán szőrős szívvel nézzük a dolgot) voltaképp elég lett volna egy rész. Ebből a témából körülményes kiizzadni valami egyedi koncepciót, ez már másodjára sem alakult a legjobban. A frencsájz ötödik tagja is próbál ügyeskedni, a szokásos biztonsági játék és egy merészebb elképzelés felé való enyhe kacsintgatás farvizén úszkálva.  



A Bukott birodalom ugyan nem köpi szembe az eredeti művet, viszont a kalandfilmes jelleg gyakorlatilag szinte teljesen kiveszett belőle. Tulajdonképpen hűen prezentálja a jelenlegi Álomgyár munkamódszerét és a mai moziba járó közönség igényeit: már nincs szükség aprólékos felvezetésre, nem kell a gondos atmoszféra-teremtés, csak az akció, a sebesség és a féktelen tempó. Ezzel nincs is akkora baj: a film izgalmas, nagyobbrészt nem fullad unalomba, magabiztosan hozza a kötelezőt (igaz annál egy szemernyivel sem többet), azonban mivel nem lép ki a szokásos komfort-zónából, csak a jól ismert és ezerszer látott kliséket böfögi fel újra, meg újra. És itt jön képbe megint az előbb említett dolog: a Jurassic Park egyik nagy nívója a sok közül, hogy bár a történet tökéletesen kiszámítható volt, mégis az intelligens felvezetésnek köszönhetően tudott igazán ütni és sikeresen feledtetni a már akkor elkoptatottnak minősülő kliséket. Nem úgy a Bukott birodalom, aminek eszében sincs időt pazarolni holmi ráérős narratívára: az atmoszféra-teremtés, ami az első részben több mint egy órát ölelt fel, az itt alig harminc percig tart, és mivel suspense már egyáltalán nincs, így hamar rá kell térnie a nagy attrakcióra, ezáltal pedig az elkerülhetetlen frázisokra és az unalomig ismételt közhelyekre.  



Az eredeti film jelesre felmondott leckéit figyelmen kívül hagyva mixeli össze az előző epizódok közkedvelt elemeit, miközben egy nyári blockbusterhez híven minimum két lapáttal rárak a Jurassic World-re. Az abban látható, génmódosítással létrehozott Indominus Rex-nél itt természetesen lesz egy még halálosabb, még intelligensebb, laborban kikotyvasztott dinoszaurusz, a főszereplők is csak azért ússzák meg ép bőrrel a megpróbáltatásokat, mert a forgatókönyv görcsösen próbálja őket életben tartani (aztán van, akit csak úgy simán eltüntet a sztoriból félúton, nyom nélkül), ahogy a játékidő előrehaladtával egyre tekintélyesebb méreteket öltő sablonhegyek is elkerülhetetlenek. Felvet néhány érdekes kérdést, miszerint az emberiség vajon felelősséggel tartozik-e egy olyan faj iránt, amit ő maga támasztott fel mindenható istent játszva, de ezeket a gondolatokat vagy nem dolgozza ki eléggé, vagy egy régi karakter szájába adja, és eme morális konfliktus segítségével zárja keretbe a filmet. Jeff Goldblum újbóli feltűnése Ian Malcolm-ként üde színfolt, de a két rövid jelenetében inkább csak pár mondatban összegzi az alapból zanzásított témát, mintsem hozzátenne valami érdemlegeset a koncepcióhoz.  



Mindezek ellenére a Bukott birodalom egy korrekt, kellemes nyári filmnek bőven elmegy. Az eddigi legsötétebb, egyben legbrutálisabb rész a frencsájzban, néhol annyira durva, hogy rettenetesen rezeg a léc, és gyakorlatilag hangosan kiált az R-kategóriáért, ami magától értetődően már keletkezésénél fogva is lehetetlen. Azonban az egész végkövetkeztetés egy sokkal merészebb, sokkal másabb folytatást vetít előre – kérdés, hogy miként fog ez megvalósulni. Hollywood biztosan erre is kitalál majd valamit.
DVD / Blu-ray filmek olcsón
-53%
950 Ft (-53%)
450 Ft
-35%
1 450 Ft (-35%)
950 Ft
-35%
1 450 Ft (-35%)
950 Ft
Kritikák
Star Wars: Az utolsó Jedik
A zabolátlan Erő kifürkészhetetlen útja.
Az Igazság Ligája
Kell egy csapat.
Friss kritikák
Sicario 2: A zsoldos (Sicario: Day of the Soldado)
Nincs szabály, nincs kegyelem.
Jurassic World: Bukott birodalom (Jurassic World: Fallen Kingdom)
Az élet utat tör.
Solo: Egy Star Wars-történet (Solo: A Star Wars Story)
Egy kezdő csempész kalandjai a messzi-messzi galaxisban.
Deadpool 2
Az év legütősebb családi filmje!
Bosszúállók: Végtelen háború (Avengers: Infinity War)
Thanos: The Movie.