Geekz, képregény
Amerika Kapitány: Új irány
Geekz, képregény
Giccses lobogó.
2001. szeptember 11. kitörölhetetlen nyomot hagyott a világ, de legfőképp Amerika történelmében. A World Trade Center ikertornyainak ledőlése visszavonhatatlanul bevezette az emberi fajt a XXI. század modern, átalakult berendezkedésébe, rádöbbentett mindenkit, hogy immár a küszöbön áll az új világrend, a kegyetlen terrortámadás túlzás nélkül megváltoztatta bolygónkat, és nem utolsósorban egy sötét időszakba taszította nem csak az USA-t, de vele együtt még egy rakás másik országot is – mely egyesek szerint mind a mai napig tart. Nyilván a hatalmas tragédia után nagyjából minden létező módon reflektálni kellett az eseményekre, a különböző médiumok meg is ragadták az összes lehetőséget, hogy visszahozzák a béka segge alól az amerikaiak öntudatát és lelki világát (ami minden bizonnyal sosem volt még annyira mélyponton, mint akkor), serényen hangoztatva azt a kiváltságos, erkölcsös eszmét, melyre annyira büszkék, és melyet annyira magukénak éreznek. Nem történt ez másként a képregényiparban sem, a mainstream műfaj azonnal csatasorba állította legismertebb szuperhőseit, hogy a kellő hazafias gerincességgel reagáljanak a történésekre – a válaszreakciók pedig pontosan olyanra sikeredtek, mint amire számítani lehetett egy olyasfajta sztoritól, mely túl korán állította középpontba a tragédiát, amikor még túl fájó volt a seb, és nem volt elegendő rálátás az eseményekre.  



A végeredmény nem meglepő módon legtöbb esetben erőltetett giccsben úszó nyáltenger lett, mint például az Amazing Spider-Man vonatkozó száma (a tornyok romjain pózoló, könnyekben fürdő Fátumtól mentsen meg minket a Jó Ég…), de a Marvel legismertebb és legerkölcsösebb figurája, Amerika Kapitány, a két lábon járó csillagos-sávos zászló sem maradhatott ki a jóból. Akire természetesen már alanyi jogon is fontos szerep hárult, hiszen az USA összes pozitív eszméjének képviselője és megtestesítője, aki egy ilyen terrorcselekményt már eleve személyes támadásnak fog fel, az olvasók pedig csakis tőle várják, hogy vadássza le a felelősöket, és példamutató viselkedésével állítsa helyre a megbotlott nemzet vérrel bemocskolt dicsőségét. John Ney Rieber-nek is hasonló elképzelései lehettek, mikor megkapta az újraindított Kapitány széria írásának lehetőségét, és mivel szinte egy időben csapódtak be a repülők az ikertornyokba, automatikusan szükségét érezte annak, hogy Steve Rogers szemein keresztül mesélje el, hogy mindez miként hatott az amerikai népre. Így az Új irány is beleesett abba a hibába, hogy túl korán vette elő a témát: szinte még a romokat sem takarították el, amikor megjelent a képregény, ami ennél fogva rögtön megosztó mű lett az olvasók körében. Kapott hideget, meleget, ráadásul a túlcsordult hazafias szellemiség sem tett neki jót, főleg, hogy a terrortámadást követő hónapokban sorra derültek ki a különböző disznóságok (az USA kormányával kapcsolatban is), ami aztán számtalan összeesküvés-elméletnek (és az amerikai nép megnövekedett bizalmatlanságának) szolgált táptalajául, az Egyesült Államok pedig egészen rövid idő alatt akkorát fordult, hogy az Új irány egy csapásra idejétmúlttá vált.  



Több mint tíz évvel a képregény megjelenése után, a jelenlegi aktuálpolitikai helyzetet nézve az Új irány már erősen naivnak, ha nem kimondottan nevetségesnek tűnik. Az ilyen történetek igazi mondanivalóját nyilván kevésbé tudjuk átérezni innen, a depressziós Kelet-Európából, Rieber viszont jókora USA-dicsőítéssel szórta meg a koncepciót, amitől az egész valami annyira csicsás öntömjénezéssé deformálódott, hogy arra talán a ’40-es évek óta nem volt példa a Marvelnél. A nagy amerikai patriotizmus némely esetben magasztos és példamutató tud lenni, néha meg, ha túltolják, akkor egyenesen gusztustalan – itt inkább az utóbbi verzió érvényesül. A cselekmény kidolgozottsága kimerül annyiban, hogy 9/11 után egy terroristacsoport elfoglal egy félreeső amerikai kisvárost, ahol aztán bombákhoz kötözve tartják fogva túszként a lakosságot, a SHIELD pedig rögtön beküldi a Kapitányt, hogy állítsa meg a csapat vezérét (aki persze nem Bin Laden), egy arctalan, értelmes terv és motiváció nélküli wannabe tucat-gonosztevőt. Közben főhősünk hazafias szövegeket puffogtat, vagy unalmas kliséket köhög fel, a kollektív bűnösség kérdésére csak nagyon-nagyon (túlságosan is) halványan kitérve, és inkább saját magát, mintsem ellenségeit próbálva meggyőzni, hogy bár Amerika a múltban rengeteg hibát követett el, ez mostantól másként lesz. Az utókor tudja is, hogy ez mennyire vált be: a világ bonyolultabb hely, mint bármikor, az USA pedig ahelyett, hogy okosan levonná a következtetéseket a múltból, új hibák gyarapításán dolgozik.  



Az Új irány részben emiatt képtelen volt kiállni az idő próbáját. Ha már mindenképpen össze akarták kapcsolni a való élet eseményeit a képregények fikciós univerzumával, kellett volna egy kis idő, amíg leülepednek a dolgok, mert így a sztori igazból csak a felszínt tudta kapargatni – azt is rosszul. Olvasva a művet egyébként teljesen érthető, hogy Ed Brubaker későbbi leszerződtetése miért lett akkora durranás és elvitathatatlan hivatkozási pont a karakter történelmében. Rég elmúltak már azok az idők, amikor egy ilyen témát el lehetett adni feketén-fehéren, méghozzá az Új irányban nagyon kevés az árnyalat. Brubaker szériája pont azért lett zseniális, mert mind az áskálódó gonosz szervezetek, mind pedig az amerikai kormány ténykedéseit a kellő realisztikussággal és az ártatlanság mellőzésével mutatta be, ennek következtében pedig szinte már fojtogató érzés kerítette hatalmába az olvasót, hiszen végkövetkeztetésként lényegében egyik oldal sem különbözik túlzottan a másiktól. És eme két, világot megkaparintani és irányítani akaró erő között a Kapitány sem volt más, mint egy ide-oda sodródó időn kívüli elveszett hős, aki megpróbál még valamit megőrizni azokból az eszmékből, melyek már régóta a múltba vesztek. Mindezek a kérdések és témák azonban hiányoznak az Új irányból – amire így maximum csak John Cassaday gyönyörű rajzai miatt érdemes időt pazarolni.

Nagy Marvel-képregénygyűjtemény #11 – Amerika Kapitány: Új irány (2018)
Captain America #1-6 (2002)
DVD / Blu-ray filmek olcsón
Kritikák
Star Wars: Az utolsó Jedik
A zabolátlan Erő kifürkészhetetlen útja.
Az Igazság Ligája
Kell egy csapat.
Friss kritikák
Predator - A Ragadozó (The Predator)
A sportvadászat és a gerinckitépés filozófiája.
Meg - Az őscápa (The Meg)
A film, amiben Jason Statham lenyom egy Megalodont.
Mission: Impossible - Utóhatás (Mission: Impossible - Fallout)
A leglehetetlenebb küldetés: teljesítve.
Jessica Jones: Második évad (Jessica Jones: Season Two)
A tökéletes egységes egész és a halvány árnyék tipikus esete.
A Hangya és a Darázs (Ant-Man and the Wasp)
A kicsi, a kisebb és a legkisebb.