Kritika
Halloween II
Kritika
Kórház a rémület szélén.
Mint azt sokan tudják, John Carpenter Halloweenje nem csak, hogy már bemutatása pillanatában mesterművé nemesedett, de gyakorlatilag iskolát teremtett, elindított (vagy inkább forradalmasított) egy olyan zsánert (slasher), mely aztán futószalagon gyártotta a filmeket, termelte ki magából a Michael Myers maszkja alól kibújó elpusztíthatatlan sorozatgyilkosokat és a tinédzserekre vadászó slasher-ikonokat (helló Freddy, helló Jason és helló Chucky), akik több generáció haveros, pizzázós, sörözős összeröffenéseihez is asszisztáltak. Nem egy felejthetetlen emlék és élmény köszönhető ezeknek a kétes értékű daraboknak, amik a túltolt gore, a borzalmas színészi játékok, a logikátlanul viselkedő, késbe beleszaladó karakterek, és úgy en bloc sokszor minden józan észnek ellentmondó stílusuk mellett nem felejtették el szórakoztatni, és időnként megnevettetni az embert. A Halloween viszont, sok később társával ellentétben, más volt: komolyan lehetett venni, a hideg, kísérteties atmoszféra végig borzongatta a nézőt, Michael Myers csendes menetelése és öldöklése láttán pedig kis híján a fekália is belefagyott az emberbe. Szóval, mint írtam: a film maga lett a bebetonozott hivatkozási alap. Na meg több mint 60 millió dollárt termelt a mozikasszáknál, így ezek után nem volt megállás, ezt bizony folytatni kellett. Szerencsére ekkoriban még volt annyi mersze a stúdiónak, hogy a második epizódot az eredeti alkotókra bízza, de mivel Carpenter épp más projektekkel volt elfoglalva, a rendezést nem tudta vállalni (helyére egy wannabe-direktort, Rick Rosenthal-t jelölték ki), viszont a forgatókönyvet még ő készítette Debra Hillel, későbbi ex-feleségével, aki korai filmjeinek társírója és producere volt – többek közt az első Halloweennek is.  



Egyébként az mindent elmond a Halloween II-ről, és részben az összes többi folytatásról is, hogy mikor a páros leült dolgozni a forgatókönyvön, akkor (Carpenter saját bevallása szerint) rögtön rájöttek, hogy egyáltalán nincsen sztorijuk. Amijük volt, azt már egyszer megcsinálták. Így hát el lehet képzelni micsoda körülmények között született meg ez a film, és hogy milyen elvárásoknak kellett megfelelnie – utóbbi, még ha eleve esélytelen is volt, azért a végeredmény egész vállalható lett, főleg a többi epizódhoz képest. De a legnagyobb probléma Michael Myers-szel volt: a Halloween csendes, hidegvérű, sehová sem siető, de mindenhova odaérő kegyetlen gyilkosa maga a megtestesült gonoszság, a Pokolból felemelkedő ösztönlény, a patás Ördög halhatatlan küldötte, és mint ilyen, nincs szüksége felesleges magyarázatokra, sem pszichológiai korképre. Gonosz, és kész. Ennyi. Minden további törekvés, hogy motivációkkal ruházzák fel, vagy értemet adjanak az ámokfutásának, csak a mitikus jelleget ölték ki a figurájából, ami pont az eredeti film legnagyobb erénye volt. Mégpedig a Halloween II valami ehhez hasonlót művel Myers-szel: okot szolgáltat a másfél órás gyilokhadjáratra, egy, a cselekmény szempontjából amúgy logikus, de a karaktert mégis a lassú és fájdalmas kasztrálás útján elindító erőltetett csavarral, és némi halvány utalgatással egy olyan természetfeletti druidás gigamarhaságra, amit majd a következő epizódokban fejtegetnek tovább. Itt még ezekből egy nagyon-nagyon kicsi adagot kapunk, de tény, hogy a Halloween II volt a kezdete ennek a gyászos mítosz-rombolásnak – ennek ellenére a koncepció itt még úgy-ahogy működött.  



Carpenter és Hill eredetileg az első rész után néhány évvel folytatta volna a sztorit, és ebben a korai verzióban még a helyszín is más volt. Myers egy modern építésű toronyházban üldözte volna Laurie Strode-ot, de az írói találkozók során hamar elvetették ezt az ötletet, így a második epizód az előd közvetlen folytatása lett. A cselekmény pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol abbamaradt: Dr. Loomis egy egész tárat ereszt bele Myersbe, aki ennek ellenére is életben marad, és rögtön el is tűnik a tett színhelyéről. Laurie-t, Michael ámokfutásának egyetlen túlélőjét a Haddonfield-i kórházba szállítják, de ezzel még nincs vége a rémálomnak. A maszkos gyilkos tovább tizedeli a lakosságot, miközben a rendőrség lázasan kutat utána, annak ellenére, hogy ez az eset alapjában véve is ellentmond minden józan észnek. A doktor azonban nagyon is jól tudja, hogy az egykori páciensét nem lesz egyszerű megállítani, és miután fény derül egy régi titokra a Myers családdal kapcsolatban, és egy csapásra értelmet nyernek Michael szándékai, aki elindul a kórházba, hogy egyszer s mindenkorra elvarrja a família ügyeit.  



Amellett, hogy a történet a lehető legrosszabb irányba indul el, és értelmet akar adni a slasher-ikonnak, így identitászavarossá téve őt, és kicsit beárnyékolva az első részt (hiszen ott Michael mindenkit válogatás nélkül felaprított, a rokoni szál behozásával viszont egy konkrét célt adtak neki), azért érezhető, hogy a rendező más ligában játszik. Rick Rosenthal nem egy John Carpenter, ez már a feszültségindukáláskor is rögtön kiütközik. Emberünk mindent megtett az ügy érdekében, de tegyük hozzá, egyáltalán nem volt könnyű dolga, ugyanis a Carpenter-i atmoszférát és a lassú adagolást nemhogy nem tudja megismételni, de nem is lett volna érdemes ezt megtennie. A Halloween már mindent megmutatott, mindent kimaxolt, amit csak lehetett, és mivel ezt a poént sem lehet kétszer elsütni, így a második rész csak esendően kullog az előd által kitaposott nyomvonalon. A felvezetést itt alig néhány percre redukálták, hisz az ismeretlent már megismertük, Michael-t sincs értelme rejtegetni, mivel az elődben már láttuk teljes valójában. Így csak a szokásos, bevett gyakorlatok maradtak, amiket a filmipar legtöbbször elsüt a folytatásokkal kapcsolatban: ami egyszer bevált, azt meg kell duplázni. Ennek megfelelően a Halloween II-ben kétszer több embert ölnek meg, a gyilkosságok sokkal erőszakosabbra sikeredtek (határozottan véresebbek, mint az első részben), a tempó is kétszeres gyorsaságra kapcsol, miközben lényegesen kevesebb időt szánnak pl. a karakterek alapozására.  



És egészen ironikus módon, a film végeredményben sokkal „slasheresebb” is. A Halloween kijelölt egy utat a zsáner előtt, ami aztán nem győzött fürödni a vérben, az over the top brutalitásban, a meztelenkedésben, a szexjelenetekben és a logikai ostobaságokban, ezek az elemek végül meghatározták a zsáner, a Halloween II pedig inkább ezekre hasonlít. Azaz divatteremtőből követő lett, de a dolog törvényszerűsége miatt ezt nem érdemes felróni neki. Az első epizód vitathatatlan örökzöld, erről viszont már alig esik szó valahol – szintén magától értetődő helyzet. Viszont, amennyi értelmetlen, trágya folytatás készült az eredeti filmhez, ez még egészen méltó ahhoz. A Halloween II minden gyermekbetegsége és butasága ellenére összességében egy teljesen vállalható második rész. Csak épp abszolút felesleges.
DVD / Blu-ray filmek olcsón
Kritikák
Star Wars: Az utolsó Jedik
A zabolátlan Erő kifürkészhetetlen útja.
Az Igazság Ligája
Kell egy csapat.
Friss kritikák
Halloween
Michael Myers visszatért, és negyven éve nem volt ilyen jó formában.
Luke Cage: Második évad (Luke Cage: Season Two)
Ha nagyobb a büszkeség, nagyobb a bukás.
Halloween III: Boszorkányos időszak (Halloween III: Season of the Witch)
Ünnepi rémálom.
Halloween II
Kórház a rémület szélén.
Venom
Pókember-univerzum Pókember nélkül, avagy a gumiszörny közbelép.