Geekz, képregény
Újvilág: Pókember - Erő és felelősség
Geekz, képregény
Az évszázad szuperhőse!
Mind a mai napig tisztán emlékszem micsoda hirtelen kitörő eufória kerített hatalmába, amikor nyolc éves kiskölyökként teljesen gyanútlanul megpillantottam A Csodálatos Pókember képregény második szériájának legelső számát egy újságos pultnál, még 2001 májusában. Nem számítottam rá, halván fogalmam sem volt róla, hogy kedvenc Hálószövőm folytatni fogja hazai pályafutását, és a jóleső felismerést követő, hevesen zakatoló szívverésemet okozó hihetetlen izgalom, nyughatatlan buzgalom, hogy egyszerűen muszáj rábeszélnem anyukámat, hogy vegye meg nekem, olyan maradandó élmény, melyet valószínűleg soha az életben nem fogok elfelejteni. Tudniillik, akkoriban nem ment valami jól a magyar képregénykiadás sora: az Adoc-Semic gyakorlatilag egyeduralkodóként jelentetett meg füzeteket, viszont ekkorra már erőteljesen mutatkoztak az érdektelenség jelei az olvasók részéről. Sorra szűntek meg a különböző címek, a Star Wars még úgy-ahogy fent tudott maradni a piacon, a Superman & Batman már az utolsókat rúgta (nemsokára meg is szűnt az 57. számmal), Pókember-képregény pedig akkor már másfél éve nem is volt. Bár a Falmászó Magyarországon is a legnépszerűbb szuperhősök közé tartozott, a tíz esztendőig futó szériája a 127. résznél intett búcsút a közönségnek, 1999-ben – az új korszakhoz való ugrás kevesek tetszését nyerte el, ráadásul a füzetek az áremelés miatt a legtöbb mezei olvasónak már túlságosan drágák lettek. Végül azonban az amerikai képregényipar ügyes-bajos dolgainak és nem várt fordulatainak köszönhetően itthon is nyílt egy remek, visszautasíthatatlan lehetőség arra, hogy újra Pókember füzet nézhessen vissza az újságosok polcairól a rajongókra – köztük egy fiúra, aki gyerekkorának jókora szeletét köszönhette ennek a hősnek, illetve ennek a képregénysorozatnak.  



Az újdonsült cím elindítása tehát majdhogynem akkora mérföldkő lett itthon is, mint ahogy Amerikában. A Marvel a ’90-es évek végére a csődeljárás vesztőhelyén vegetált (ami persze kihatott kis hazánkra is, részben ez volt az oka a rengeteg megszűnésnek), és az egykor szebb napokat látott kiadó felrázásához gyökeres változtatásokra volt szükség. Ez pedig új főszerkesztőt, új vezetőséget, fiatalabb, lendületesebb író és rajzoló gárdát, egyúttal új üzletpolitikát követelt meg – és nem utolsósorban friss, színvonalas történeteket, melyek bevezetik a jól ismert szuperhősöket a XXI. századba. Erre remek, sőt, talán nem túlzás azt állítani, hogy abban az időben a legjobb alternatívát a 2000-ben indult Ultimate Spider-Man nyújtotta, ami az addig főleg szerzői képregényeiről ismert, majd később a Marvel sztár-írójává váló Brian Michael Bendis és a veterán rajzolónak számító, a ’90-es években az Amazing Spider-Man sorozaton végzett munkája miatt széles körben elismert Mark Bagley közös gyermeke, amit 111 egymást követő számon keresztül dédelgettek együtt. Pedig eredetileg máshogy indult a mutatvány: a Marvel egy hét részes minisorozat formájában szerette volna elmesélni Peter Parker Pókemberré válását a modern igényeknek megfelelően, a cím azonban elképesztően rövid idő alatt elképesztően népszerű lett, így végül a koncepció egy több mint tíz évig tartó sikerszériává terebélyesedett, és megnyitotta a kapukat a Marvel előtt az új század felé.  



És ahogy az lenni szokott, innentől már nem volt visszaút: sorban érkezett az összes többi híres karakter Ultimate-verziója is. Az X-Men, a Fantasztikus Négyes és a Bosszú Angyalai (hogy csak a legnagyobbakat említsük), mind-mind megkapták a maguk ráncfelvarráson átesett modernizált változataikat, az Ultimate-világ pedig Marvel legkedveltebb univerzuma lett, közvetlenül a fősodor után. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy eme sorozat formabontó volt a maga nemében, és korszakalkotó művel találkozhat az, aki a kezébe veszi ezt a képregényt, amit másodszor adnak ki magyarul, immáron kötet formátumban. Az Erő és felelősség az Ultimate Spider-Man széria első hét számát tartalmazza: szemtanúi lehetünk a Stan Lee és Steve Ditko által megálmodott klasszikus eredettörténet 2000-es évekbeli újramesélésének – Bendis egy drámai, érzelmes és kerek coming-of-age sztorivá duzzasztja a 1962-ben készült 11 oldalas alapművet. Szépen és átgondoltan végigmegy a jól ismert kliséken, egyetlen fontos lépcsőfokról sem feledkezik meg. Peter Parker stréber gimis, osztálytársai heccelődéseinek és piszkálódásainak állandó célpontja, szülei meghaltak, így nagynénje és nagybátyja neveli, barátai nem igazán vannak, a lányok figyelmét meg még annyira sem sikerül felkeltenie – mondhatni majdhogynem hétköznapi, mégis az átlagnál jóval intelligensebb és élesebb eszű fiú, aki csak próbálja túlélni a középiskola megpróbáltatásait.  



Ámde az élete fenekestül felfordul, miután egy laborlátogatás során megcsípi egy kísérleti pók, mely aztán szuperképességeket ad neki. Innentől kezdve a történetet mindenki ismeri: ereje miatt túlságosan elbízza magát, nagyképű lesz, nemtörődöm, de hibái következtében a sors életre szóló leckét ad neki, azaz elindul a hőssé válás útján, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Meglepetés tehát nemigen lesz, a kötet úgymond a „kötelező köröket” futja le, néhány apró változtatással, de mégis izgalmas, impozáns és érdekes újra meg újra elolvasni/átérezni ezt a modernizált eredetsztorit. Bendis úgymond egy szerelmi drámával, mindennapi gondokkal és különböző külső fenyegetésekkel és konfliktusokkal teli tinédzser-sorozatot alkotott, mindezt pedig szuperhős köntösbe csomagolta. Az Ultimate Spider-Man ugyanúgy szól a serdülőkör problémáiról, mint a rengeteg szuperbűnözőről, látványos akciójelenetről és vagány pózolásról – fantáziavilág és egyben életszagú mese az egész. Ben bácsi szerepe sokkal nagyobb és lényegesebb, mint ez előtt bármikor, az ezerszer elkoptatott bölcsességei remek keretbe zárják a kötetet, az identitáskeresés végig ott lebeg a főhős feje felett, miközben Bendis behozza azt a később is időről-időre elő-előkerülő témát, hogy ami Peter Parkerrel történt, az voltaképp egy egyedi, megismételhetetlen eset, az események nem várt alakulása pedig épp annyira megmagyarázhatatlan és rejtélyes, mint annak a kérdése, hogy végeredményben mi is teszi Petert azzá, ami.  



Ebből a szempontból Norman Osborn kulcsfigura, sőt, ebben a sorozatban Pókember legfontosabb ősellensége. Egyik sem létezne a másik nélkül, hiszen Petert az Oscorp laborjában tett látogatáskor csípi meg az a pók, melybe a Norman által feltalált OZ nevű anyagot fecskendezték, Osbornt viszont pontosan Pókember léte sarkallja arra, hogy saját magán próbálja ki a szert, de miután képtelen teljesen reprodukálni a kísérletet, egy fékezhetetlen és vérszomjas szörnyeteg válik belőle – azaz a Zöld Manó, aki ebben az értelmezésben inkább egy tűzgolyókat hajigáló pokolból jött Hulk-utánzatra hajaz, de legalább dizájnos és hatásos. A képregény többi eleme nemkülönben: Bagley rajzait nem kell bemutatni egyetlen egy, magára valamit is adó Pókember-rajongónak sem, és bár a vége felé már meglátszottak rajtuk a fáradás, vagy inkább a kiégés jelei (ami nem csoda, évi 18 számot rajzolt meg), a kidolgozás, a panelek és a karakterek dizájnjai magukért beszélnek.

Nincs mese, ez a sztori kötelező a fanoknak, a kötetnek ott a helye a polcon – gyakorlatilag a legjobb dolog, ami a 2000-es évek Pókember-képregényeivel történhetett.

A Csodálatos Pókember #1-8 (2001-2002)
Nagy Marvel-képregénygyűjtemény #22 – Újvilág: Pókember – Erő és felelősség (2018)
Ultimate Spider-Man #1-7 (2000-2001)
DVD / Blu-ray filmek olcsón
Kritikák
Űrdongó
A Transformers-film, amire vártál - majdnem.
Alita: A harc angyala
A CGI-szem a lélek tükre.
Friss kritikák
Halloween H20 - Húsz évvel később (Halloween H20: 20 Years Later)
Vérszegény osztálytalálkozó.
X-Men: Sötét Főnix (Dark Phoenix)
Halva született főnixmadár.
Godzilla II: A szörnyek királya (Godzilla: King of the Monsters)
Szörnyek keringője.
John Wick: 3. felvonás - Parabellum (John Wick: Chapter 3 - Parabellum)
A fejlövések királya visszatért!
The Punisher: Második évad (The Punisher: Season Two)
Elcseszett életek vérmocskos panoptikuma.