Kritika
Halloween - Az átok beteljesül (Halloween: The Curse of Michael Myers)
Kritika
A frencsájz átka.
A ’90-es évek közepén a slasher alműfaj a végét járta. Amennyi lehetőség volt benne, azt már kiaknázták, és bár akadtak ebben a zsánerben filmtörténeti remekek (példának okáért a cikkben tárgyalt borzalom eredetije), a sokszor méltatlanul lenézett műfaj agyatlan darabolásba, egysíkú karakterábrázolásba, sablonos történetbe, a közönség vérszomját kiszolgáló mészárszékbe fordult át. Persze ez cseppet sem akadályozta meg a producereket egy hatodik Halloween-film legyártásában, jobban mondva egy kis gikszer mégis adódott, mivel a copyright jogok és egyéb bírósági mantrák miatt csak 1995-ben készülhetett el Az átok beteljesül alcímmel ellátott film, több mint fél évtizeddel a Halloween 5 után. Szóval a slasher abban az időben majdhogynem a végnapjait élte. Jason már évek óta sehol, Freddy nemrég búcsúzott (bár ugye ilyen esetekben utólag mindig kiderül, hogy közel sem végleg), és Wes Craven a tinihorrort feltámasztó, egyben kifigurázó Sikolyára még ’96-ig várni kellett (mondjuk sajna akkora reneszánszot az sem indított el), ennek ellenére Az átok beteljesül ezekben az ínséges időkben készült el. És mivel, mint korábban oly’ sokszor, így most sem akartak eltérni a megszokott formulától, a hatodik rész sem lett más, mint egy sokadik rókabőr, egy következő koporsószög, egy újabb érdektelen szelete egy vitathatatlan, ám a kétes minőségű folytatásoknak hála jócskán bemocskolt klasszikus filmnek. Ami természetesen még elődeinél is sótlanabb, jellegtelenebb és sokkal, de sokkal rosszabb (kérem ismételten, a Halloween III-at most ne vegyük ide), akár még a leggyatrább epizód helyezését is kiérdemelhetné, ha Rob Zombie nem kúrta volna szanaszét John Carpenter eredeti művét, annak minden szellemiségével együtt. Fun fact: a producerek eredetileg Peter Jacksont akarták rendezőnek, de ő nem vállalta. Dunsztom sincs, hogy miért…



A sztori szerint, miután az előző részben az a titokzatos, kalapos, tetovált férfi kiszabadította Michaelt a börtönből, egyúttal az akkor még gyerek Jamie Lloydot is elrabolta (sajnos Danielle Harris nem tért vissza a szerepbe, pedig talán ő lett volna az egyetlen pozitívum), évekig tartja fogva a lányt valami sötét szekta-központban. Végül sikerül megszöknie újszülött kisfiával, ám Michael a nyomába ered, és megöli Jamiet, de még előtte sikerül elrejteni a babáját, sőt, még egy rádiósműsoron keresztül a visszavonult Dr. Loomisnak is üzenni tud. Ezután az események a Halloween franchise megszokott medrében zajlanak: Michael visszatér Haddonfieldbe gyilkolászni, levág néhány tinit, de hogy legyen valami új is a nap alatt, a halálos fogócskában a Strode család egyik leszármazottja, illetve annak fia is részt vesz, valamint Tommy Doyle is beszáll a játékba, akire még anno ’78-ban Laurie vigyázott, azon a végzetes és emlékezetes éjszakán.



Az átok beteljesül elsődleges funkciója, hogy összekapcsolja egy koherens egésszé az előző filmeket, és megmagyarázza az eredeti rész óta tett misztikus utalásokat és lazán elejtett félmondatokat, így elviekben megtudhatnánk, miért lett Michael Myersből megállíthatatlan és halhatatlan gyilkológép. Ez ugye kiemelkedően fontos, fényt deríteni egy karakter eredetének összes apró kis részletére, hiszen milyen jól szokott ez elsülni, ugye? A hatodik felvonás tehát valamiféle eredettörténet szeretne lenni – csak elvileg, mert gyakorlatilag a soványka, alig másfél óra alatt nem nagyon derül ki, hogy voltaképp mi volt a célja az alkotóknak. Tulajdonképpen még hálásak is lehetünk Joe Chapelle rendezőnek, hogy túlkomplikált magyarázkodások és fantáziadús ejtegetések helyett ilyen pongyolás kezelte Michael fékezhetetlen gyilkolási vágyának okait – merthogy a film hiába eredetsztori, igazából az égvilágon semmit sem magyaráz meg rendesen. Így a néző a teljes játékidő alatt nagyrészt csak a sötétben tapogatózik: a kelta hülyeség bevezetése után (a la Halloween III) semmi érdemlegeset nem tudnak kezdeni ezzel a szállal, de még a legminimálisabb szinten sem. Így tehát igazából nem tudunk meg róluk semmit, ahogy Michael eredetének a megmagyarázására is hiába várunk – de mondom, utóbbi talán jobb is így, bár a film még ennek ellenére is hajlandó fullba nyomni a kretént. A cselekmény alapból is több sebből vérzik, mint Michael áldozatai, de ezen felül nem mindig világos, hogy kedvenc gyilkosunk miért követi vakon ennek a szektának az utasításait, mi köze van hozzájuk, a feltett kérdéseket elintézik annyival, hogy Michael gyerekkorában hangokat hallott, ezért ölt. Roppant eredeti. 



Szegény Donald Pleasence is jobbat érdemelt volna. Élete utolsó filmje volt ez, melyben több jelenetet is újra kellett forgatni, annyira borzalmasnak találta a közönség a tesztvetítéseken. Ami azt eredményezte, hogy több különböző változat is létezik a filmből – de ne legyen senkinek sem illúziója, mindegyik egyaránt borzalmas. A legtöbb szereplő és stáb nagy része meg is tagadta a végeredményt, mely egy-két szétvágott jelenettel és néhány brutális gyilkosságnál (amik mondjuk inkább nevetségesek, mint hatásosak) nem is nagyon mutat fel semmi érdemlegeset, annyit legalábbis biztosan nem, hogy a stáblista legördülése után ne követeljük vissza azt a másfél órát, amit rászántunk az életünkből.
DVD / Blu-ray filmek olcsón
Kritikák
Űrdongó
A Transformers-film, amire vártál - majdnem.
Alita: A harc angyala
A CGI-szem a lélek tükre.
Friss kritikák
A törvény nevében: Harmadik évad (True Detective: Season Three)
Fény vs. sötétség: Harmadik menet.
Bosszúállók: Végjáték (Avengers: Endgame)
Egy korszak vége.
Neverland elhagyása (Leaving Neverland)
Hullagyalázás lvl végtelen.
Kedvencek temetője (Pet Sematary)
Néha jobb, ha a megfilmesíthetetlen regény megfilmesítetlen marad.
Shazam!
Az igazi Marvel Kapitány!