Kritika
Transformers 3 (Transformers: Dark of the Moon)
Kritika
Hollywood sötét oldala.
Transformers 2 csaknem 1 milliárd dollárt hozott a konyhára világszerte, viszont a kritikusok és a közönség legszívesebben karóra tűzte volna Michael Bay levágott fejét a gyatra minőség, a rasszista töltet és az idióta karakterek miatt. Mondjuk gyaníthatóan a producerek és az alkotók az őrületes pénzmennyiséget számolva nem sírták tele a párnájukat, hogy a szakma és a nézők is több ízben megszavazták az alkotást 2009 legrosszabb filmjének (egy olyan esztendőben, amikor amúgyis harmatgyenge volt a nyári szezon, és egész évben tömve voltunk rettenetes blockbusterekkel), viszont Bay volt olyan nagyvonalú, hogy biztosította a csalódott rajongókat, hogy a következő rész már jóval komolyabb lesz, egyúttal azt is bejelentette, hogy az lesz az utolsó Transformers filmje. Utólagos szemmel látható, hogy eme két ígérete közül egyiket sem váltotta be: egyrészt még további két epizódban pusztította a mozinézők megmaradt agysejtjeit, másrészt a Transformers 3 nemhogy jobb, de még kifejezetten szarabb is lett, mint az előző. Bár ez végülis nem olyan nagy szó: A bukottak bosszúja szódával talán még úgy-ahogy, erős fenntartások közepette elment, igaz, valósággal áradt belőle a mélyidiotizmus, de a látvány legalább el-elkapta az embert, plusz az akciójelenetek félig-meddig tudták hozni a szórakoztató szintet. 



A gondolataimat a harmadik epizóddal kapcsolatban összességében az a tény fejezi ki legjobban, hogy amikor először láttam, a végső zúzásnál körülbelül húsz percre sikerült bealudnom (pedig nem is voltam fáradt), ami viszont elég kínos egy látványfilm esetében, ahol minden pillanatban érik az embert a különböző hangeffektek és a CGI okozta ingerek vagy fél tucat módon. Ami mondjuk nem is meglepő, ha valaki látta az első két részt, mivel az már mindent megmutatott, amit meglehet mutatni egy robotos akció-parádéban, és ezután igazából nincs más hátra, mint ezeknek a bejáratott jeleneteknek az újbóli ismételgetése és meghosszabbítása. Azaz jöhet minden maximális mennyiségben, extra hosszú terjedelemben szinte a végtelenségig, legalábbis addig, amíg a csövön kifér. Ennek eredményeként a játékidő nagy részét természetesen az akció-szekvenciák töltik ki, amiket szívesen jellemeznék úgy, hogy látványosak (mert persze tényleg azok), csakhogy hiába maxolták ki a többszázmilliós költségvetéssel dolgozó agyatlan hollywoodi popcornmozi kategóriáját, rövidtávon valami annyira brutálisan baromi unalmassá válik az egész, hogy ez kvázi olyan lesz, mint halottnak a csók. Ez ám az arányok megfelelő belövése kérem szépen: indokolatlanul hosszú felvezetés, aztán másfél óra konstans zúzás, végül kb. két mondattal lezárja Optimus apánk az egész filmet sitty-sutty – tehát a fékevesztett csihi-puhit néha karakterprezentálások és párbeszédek szakítják meg.



Bár amilyen karakterek és dialógusok vannak a Transformers 3-ban, talán az sem lett volna akkora baj, ha kukázzák a komplett emberi történetszálat. Öröm az ürömben, hogy Bay voltaképp teljesítette fogadalmát, nettó öt minutumig: a prológus még egész érdekes a valós történelmi eseményekkel, a Hidegháborúval, az űrversennyel, a Holdra szállással és mindezt a transzformerek fiktív univerzumába való beintegrálásával, aztán gyorsan ugrunk a jelenbe, a szétspeedezett irodai alkalmazottak, a bekokainozott főnökök, a lenge öltözetű forrónacis csajok, a patriotizmustól dagadó mellű katonák és a seggfej amerikai kormányemberek világába. A sztori szerint (legalábbis óriási jóindulattal nevezzük annak ezt a kajaszünetben összedobott kifestőkönyvet) az Álcák újra akcióba lépnek Megatron vezetésével, aki egy furmányos tervvel, meg egy teleport-géppel át akarja hozni Cybertront a Földre, hogy aztán itt építsék és virágoztassák fel újra az egykor hatalmas birodalmat, az emberek rabigába hajtásával. Természetesen ehhez az Autobotoknak is lesz egy-két szavuk, és igazából fejtegethetném tovább a szinopszist, de egyrészt alig emlékszem rá, másrészt ebben a történetben nagyjából ennyi van, több nemigen, emiatt felesleges komolyabb időt áldozni a magyarázására – harmadrészt meg ezt az alibizésnek is atomgyenge cselekményt se tudták összehozni bődületes mértékű logikai bakik nélkül. 



A robotok ezúttal legalább megússzák, hogy a film komplett idiótát csináljon belőlük, tehát nincs öltönyös ügynököket „lepisáló” Autobot, nő lábát kefélgető mini-robot, „enyhe” rasszista sztereotípiát megtestesítő transzformer-páros, helyettük az emberi figurák hozzák megszokott formájukat, és egyben kompenzálják is ezt a hiányt a másik oldalról. Sam Witwicky kétszer mentette meg a világot (oké, ez erős túlzás, jobban mondva inkább itt-ott besegített, miközben az óriásrobotok lábai között lavírozva sikoltozott kiscsaj-módjára), mégis még mindig egy lúzer pöcs, viszont a barátnője valamiért megint szexi. Megan Foxot kiírták a forgatókönyvből (lehitlerezte szegény Bay-t a lelkem), na nem mintha ezzel sokat vesztett volna a frencsájz, maximum egy bájos látványelemet, egy szemrevaló kirakatbábút, de ennyi – és ennek megfelelően pótolták is egy szőkeséggel. John Turturronak állítólag elege lett abból, ahogy megírták a karakterét az első két részben, ezért szólt az alkotóknak, hogy legalább szabják úgy a figuráját, hogy a szerepet eljátszva ne tűnjön úgy, hogy szórakozottan, szánt szándékkal telibehugyozza egész színészi karrierjét, szerencsére a castingosok ezt is megoldották: ezúttal John Malkovich csinál magából totális hülyét. Az már külön mókás, hogy Chicagóban (a film settingje és zúzdájának helyszíne), az USA és a világ egyik legnépesebb városában kb. tizenöten vannak az utcán, őket persze le is lövik a robotok – nemhiába, két epizód után csak bele kellett már sulykolni a sorozatba, hogy azért előfordulnak civil áldozatok is.



Leírnám, hogy a harmadik résszel kellett volna abbahagyni ezt az egészet robotosdit, de ha nagyon szőrös szívű és szigorú akarok lenni, akkor már a legelső epizód is teljesen felesleges volt, legalábbis ilyen a formában. Nem mintha eddig nem lett volna egyértelmű, de voltaképp a Transformers 3 adott egy újabb tanúbizonyságot arról, hogy ez a franchise egy gyorsétteremhez hasonlítható hollywoodi korszak tökéletes definíciója. Általuk szinte már-már különálló műfaj lesz az, hogy „Michael Bay-film”.
Kritikák
Volt egyszer egy... Hollywood
Hollywoodi (rém)álom.
Halálos iramban: Hobbs & Shaw
A macsó kopasz bácsik visszatértek.
Akciók / kedvezményes ajánlatok
Friss kritikák
A platform (El hoyo)
A vertikális kapitalizmus elembertelenítő hatásai.
Tyler Rake: A kimenekítés (Extraction)
Thor végre megtalálta Noobmastert.
Bloodshot
Vérgagyi Vérlövés? Majdnem.
Úriemberek (The Gentlemen)
Az igazi gengszterek tényleg öltönyt viselnek.
Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csudasztikus felszabadulása) (Birds of Prey (and the Fantabulous Emancipation of One Harley Quinn))
Erős Nők, Akiknek Nincs Szükségük Férfiakra!