Kritika
Transformers 3 (Transformers: Dark of the Moon)
Kritika
Hollywood sötét oldala.
Transformers 2 csaknem 1 milliárd dollárt hozott a konyhára világszerte, viszont a kritikusok és a közönség legszívesebben karóra tűzte volna Michael Bay levágott fejét a gyatra minőség, a rasszista töltet és az idióta karakterek miatt. Mondjuk gyaníthatóan a producerek és az alkotók az őrületes pénzmennyiséget számolva nem sírták tele a párnájukat, hogy a szakma és a nézők is több ízben megszavazták az alkotást 2009 legrosszabb filmjének (egy olyan esztendőben, amikor amúgyis harmatgyenge volt a nyári szezon, és egész évben tömve voltunk rettenetes blockbusterekkel), viszont Bay volt olyan nagyvonalú, hogy biztosította a csalódott rajongókat, hogy a következő rész már jóval komolyabb lesz, egyúttal azt is bejelentette, hogy az lesz az utolsó Transformers filmje. Utólagos szemmel látható, hogy eme két ígérete közül egyiket sem váltotta be: egyrészt még további két epizódban pusztította a mozinézők megmaradt agysejtjeit, másrészt a Transformers 3 nemhogy jobb, de még kifejezetten szarabb is lett, mint az előző. Bár ez végülis nem olyan nagy szó: A bukottak bosszúja szódával talán még úgy-ahogy, erős fenntartások közepette elment, igaz, valósággal áradt belőle a mélyidiotizmus, de a látvány legalább el-elkapta az embert, plusz az akciójelenetek félig-meddig tudták hozni a szórakoztató szintet. 



A gondolataimat a harmadik epizóddal kapcsolatban összességében az a tény fejezi ki legjobban, hogy amikor először láttam, a végső zúzásnál körülbelül húsz percre sikerült bealudnom (pedig nem is voltam fáradt), ami viszont elég kínos egy látványfilm esetében, ahol minden pillanatban érik az embert a különböző hangeffektek és a CGI okozta ingerek vagy fél tucat módon. Ami mondjuk nem is meglepő, ha valaki látta az első két részt, mivel az már mindent megmutatott, amit meglehet mutatni egy robotos akció-parádéban, és ezután igazából nincs más hátra, mint ezeknek a bejáratott jeleneteknek az újbóli ismételgetése és meghosszabbítása. Azaz jöhet minden maximális mennyiségben, extra hosszú terjedelemben szinte a végtelenségig, legalábbis addig, amíg a csövön kifér. Ennek eredményeként a játékidő nagy részét természetesen az akció-szekvenciák töltik ki, amiket szívesen jellemeznék úgy, hogy látványosak (mert persze tényleg azok), csakhogy hiába maxolták ki a többszázmilliós költségvetéssel dolgozó agyatlan hollywoodi popcornmozi kategóriáját, rövidtávon valami annyira brutálisan baromi unalmassá válik az egész, hogy ez kvázi olyan lesz, mint halottnak a csók. Ez ám az arányok megfelelő belövése kérem szépen: indokolatlanul hosszú felvezetés, aztán másfél óra konstans zúzás, végül kb. két mondattal lezárja Optimus apánk az egész filmet sitty-sutty – tehát a fékevesztett csihi-puhit néha karakterprezentálások és párbeszédek szakítják meg.



Bár amilyen karakterek és dialógusok vannak a Transformers 3-ban, talán az sem lett volna akkora baj, ha kukázzák a komplett emberi történetszálat. Öröm az ürömben, hogy Bay voltaképp teljesítette fogadalmát, nettó öt minutumig: a prológus még egész érdekes a valós történelmi eseményekkel, a Hidegháborúval, az űrversennyel, a Holdra szállással és mindezt a transzformerek fiktív univerzumába való beintegrálásával, aztán gyorsan ugrunk a jelenbe, a szétspeedezett irodai alkalmazottak, a bekokainozott főnökök, a lenge öltözetű forrónacis csajok, a patriotizmustól dagadó mellű katonák és a seggfej amerikai kormányemberek világába. A sztori szerint (legalábbis óriási jóindulattal nevezzük annak ezt a kajaszünetben összedobott kifestőkönyvet) az Álcák újra akcióba lépnek Megatron vezetésével, aki egy furmányos tervvel, meg egy teleport-géppel át akarja hozni Cybertront a Földre, hogy aztán itt építsék és virágoztassák fel újra az egykor hatalmas birodalmat, az emberek rabigába hajtásával. Természetesen ehhez az Autobotoknak is lesz egy-két szavuk, és igazából fejtegethetném tovább a szinopszist, de egyrészt alig emlékszem rá, másrészt ebben a történetben nagyjából ennyi van, több nemigen, emiatt felesleges komolyabb időt áldozni a magyarázására – harmadrészt meg ezt az alibizésnek is atomgyenge cselekményt se tudták összehozni bődületes mértékű logikai bakik nélkül. 



A robotok ezúttal legalább megússzák, hogy a film komplett idiótát csináljon belőlük, tehát nincs öltönyös ügynököket „lepisáló” Autobot, nő lábát kefélgető mini-robot, „enyhe” rasszista sztereotípiát megtestesítő transzformer-páros, helyettük az emberi figurák hozzák megszokott formájukat, és egyben kompenzálják is ezt a hiányt a másik oldalról. Sam Witwicky kétszer mentette meg a világot (oké, ez erős túlzás, jobban mondva inkább itt-ott besegített, miközben az óriásrobotok lábai között lavírozva sikoltozott kiscsaj-módjára), mégis még mindig egy lúzer pöcs, viszont a barátnője valamiért megint szexi. Megan Foxot kiírták a forgatókönyvből (lehitlerezte szegény Bay-t a lelkem), na nem mintha ezzel sokat vesztett volna a frencsájz, maximum egy bájos látványelemet, egy szemrevaló kirakatbábút, de ennyi – és ennek megfelelően pótolták is egy szőkeséggel. John Turturronak állítólag elege lett abból, ahogy megírták a karakterét az első két részben, ezért szólt az alkotóknak, hogy legalább szabják úgy a figuráját, hogy a szerepet eljátszva ne tűnjön úgy, hogy szórakozottan, szánt szándékkal telibehugyozza egész színészi karrierjét, szerencsére a castingosok ezt is megoldották: ezúttal John Malkovich csinál magából totális hülyét. Az már külön mókás, hogy Chicagóban (a film settingje és zúzdájának helyszíne), az USA és a világ egyik legnépesebb városában kb. tizenöten vannak az utcán, őket persze le is lövik a robotok – nemhiába, két epizód után csak bele kellett már sulykolni a sorozatba, hogy azért előfordulnak civil áldozatok is.



Leírnám, hogy a harmadik résszel kellett volna abbahagyni ezt az egészet robotosdit, de ha nagyon szőrös szívű és szigorú akarok lenni, akkor már a legelső epizód is teljesen felesleges volt, legalábbis ilyen a formában. Nem mintha eddig nem lett volna egyértelmű, de voltaképp a Transformers 3 adott egy újabb tanúbizonyságot arról, hogy ez a franchise egy gyorsétteremhez hasonlítható hollywoodi korszak tökéletes definíciója. Általuk szinte már-már különálló műfaj lesz az, hogy „Michael Bay-film”.
DVD / Blu-ray filmek olcsón
Kritikák
Űrdongó
A Transformers-film, amire vártál - majdnem.
Alita: A harc angyala
A CGI-szem a lélek tükre.
Friss kritikák
A törvény nevében: Harmadik évad (True Detective: Season Three)
Fény vs. sötétség: Harmadik menet.
Bosszúállók: Végjáték (Avengers: Endgame)
Egy korszak vége.
Neverland elhagyása (Leaving Neverland)
Hullagyalázás lvl végtelen.
Kedvencek temetője (Pet Sematary)
Néha jobb, ha a megfilmesíthetetlen regény megfilmesítetlen marad.
Shazam!
Az igazi Marvel Kapitány!