Geekz, képregény
Batman: A sisak alatt
Geekz, képregény
Ezzel a gyerekkel csak a baj van...
Bár a Halál a családban című Batman-sztoriról erősen megoszlanak a vélemények a rajongók között, abban több, mint valószínű mindenki egyetért, hogy a benne lezajló események fontos mérföldkövet jelentenek a Bőregér mítoszában, hatása pedig mindmáig meghatározó és elnyűhetetlen, nem csak a DC univerzumán belül, de úgy összességében a szuperhősképregények műfajában is. Jim Starlin ’80-as évek végén napvilágot története ugyan ezer sebből vérzett, a karakteridegen környezettől kezdve (a Sötét Lovagot a háborús Közel-Keletre és az éhínség sújtotta Afrikába szólította a kötelesség), a hiteltelen és nevetségesen bugyuta fordulatokig bezárólag (Joker cirkálórakétával seftel, majd az ENSZ iráni nagykövetévé avanzsál), viszont volt egy jelenet, ami visszavonhatatlanul beleégett olvasók százezreinek agyába, és amit azóta sem tud elfelejteni a tisztelt publikum. Ugyanis címéhez hűen a képregényben tényleg meghalt valaki, aki közel állt a főhőshöz, nem is akárhogyan: Joker elkapta a második Robint, Jason Todd-ot, majd péppé verte egy feszítővassal, mindezt Jason anyja szeme láttára, aki nem nagyon tett semmit sem a dolog megakadályozása érdekében. Ezért, bár a Halál a családban alapjában véve gyenge sztori, ez a monumentum valami annyira elképesztően drámaira, sőt, sokkolóra sikeredett, hogy az utókorra és a képregényiparra tett mély hatását felesleges is lenne tőle elvitatni. Persze ehhez hozzátartozik, hogy akkoriban még nem az volt a jellemző, hogy a füzetekben tucatjával halnak a fontos szuperhősök, és azzal együtt, hogy Jason sorsát egy telefonos szavazás segítségével döntötte el a kiadó, igazán megrázóvá vált ez az egész helyzet – nemhiába, akkor még más idők jártak.  



Aztán teltek-múltak az esztendők, és egy évtized múlva nemcsak, hogy megújult, de majdnem be is dőlt a képregénypiac, emellett pedig szép lassan ráeszméltek a nagyobb kiadók, hogy a szuperhősök elhalálozása voltaképp hatalmas üzlet. Ez az időközben roppantmód szabadjára engedett mánia odáig vezetett, hogy mostanra a folyamatos haláloknak, majd feltámasztásoknak hála (mert, mint kiderült, a halálnál már csak a feltámadás a jövedelmezőbb biznisz) teljesen súlytalan lett ez a téma, és még a gyakorlatlanabb olvasók is elintéznek egy laza vállrándítással minden ilyen eseményt, hiszen a kiadók pöccre pontosan kiszámolt tervei szerint két-három éven belül úgyis visszahozzák az életbe a legyilkolt karaktereket. És tényleg így van: bár az eltelt esztendők alatt a kaszás a legnépszerűbb héroszokat sem kímélte (Superman, Batman, Pókember és Amerika Kapitány is megjárta már párszor a csatamezőt és a temetőt oda-vissza), ennek köszönhetően az egész feltámadás-mizéria is egyre komolyanvehetetlenebbé vált. Azonban voltak idők, amikor a kiadók szemei előtt még nem a kereskedelmi siker lehetősége lebegett (jobban mondva nem csak az), sőt, még ahhoz is volt elég bátorságuk, hogy egyes karaktereket évekig, vagy akár évtizedekig elő se vegyenek. Így maradhatott tehát halott többek közt Jason Todd is jó hosszú ideig, mígnem a DC bő 15 esztendő múlva elhatározta: ideje újra csatasorba állítani Batman ex-partnerét.     



A sisak alatt első látásra egy könnyed és laza bandaháborús történet, nagyszájú kábítószer-nepperekkel, hidegvérű bérgyilkosokkal, minden hájjal megkent maffiavezérekkel, vérgőzös leszámolásokkal és miegymással – amiből nem mellesleg annyi van már, mint égen a csillag. Viszont a dolgokat itt a titokzatos Piros Sisak bonyolítja, aki rögtön befenyíti a helyi kiskirályokat, hogy egymaga átvehesse az irányítást a Gotham-i drogbiznisz fölött (ez különösen fájó pont Black Mask-nek, toboroz is egy zsoldoscsapatot az ügy megoldására), és akinek valódi kilétét hosszan gyöngyöző rejtély övezi, amely maga a sztori gerincét is képzi. Judd Winick író magabiztosan vezeti előre ezt a gengszterekkel dúsított krimit, miközben az a bizonyos nagy kérdés is végig kényes, egyre kínzóbb talányként lebeg még a Sötét Lovag feje felett is, aki itt tőle szokatlan módon rendre elbizonytalanítja az olvasót abban a meggyőződésében, hogy Batman a világ legnagyobb detektívje. Winick viszont mindezt logikusan (igaz, nem annyira szájbarágósan) építi fel: a Bőregér folyamatos kételkedését és a szokásosnál valamivel lassabban járó eszét nem inkompetenciájának tudja be, hanem pontosan ellenkezőleg, a túlzott öntagadásnak és a tudat alatti felismerésnek. Annyira sok idő azért nem kell, hogy Batman fejében összeálljon a kép, és fény derüljön az igazságra, arra az igazságra, amit valószínűleg már korán megsejtett, csak nem akarta elhinni, és még akkor is tagad, amikor lekerül az a bizonyos sisak, és a Sötét Lovag világa szinte egyszerre omlik össze.  



Gondolom így laza 13 évvel a sztori megjelenése után nem lövök le nagy poént azzal, ha elárulom, a Piros Sisak valójában nem más, mint a második Robin, alias Jason Todd, aki feltámadva halottaiból visszatért Gotham City-be, hogy a maga módján tegyen rendet – ez a mód pedig számtalan gyilkosságot, hullát és pusztítást von magával. A sisak alatt pontosan őmiatta vált, ha nem is örökérvényű klasszikussá, de emlékezetes sztorivá mindenképp. A siker kulcsa abban rejlik, hogy Winick nem csak szimplán visszahozott egy régi karaktert a Batman-mítoszba, hanem „módosította” is azt, így kvázi új figuraként vezette be a DC-univerzumba: ez a profin kimért kettősség, hogy Jason mégiscsak egy bejáratott, ismert karakter, Piros Sisakként azonban ennek ellenére is egy újszerű másfajta motivációval és karakterrajzzal felvértezett alak, a sztori végéig hozza a pozitív színvonalat. A személyiségét nagyban meghatározó dualitás ténye érdekes színt visz Batman világába, és nem csak őt magát gazdagítja további rétegekkel, hanem a Sötét Lovagot is még tovább árnyalja. Utóbbi folyamatosan ostorozza magát, mivel úgy érzi, cserbenhagyta Jason-t, olyasmibe rángatta bele, amibe nem kellett volna, így talán joggal gondolhatja úgy, hogy az ő hibája mindaz, ami történt – és hiába a rengeteg tragédia, az elvesztegetett évek, még mindig harcol azért, hogy legyen visszaút egykori társa és barátja számára.  



Piros Sisak viszont már rég felülemelkedett azokon a gátlásokon, melyekkel Batman nap, mint nap kel és fekszik. Lelkiismeret nélkül öl, bármiféle morális dilemma nélkül küldi a másvilágra azokat, akik rászolgáltak a halálra – röviden-tömören megteszi azt, amit egykori társa képtelen megtenni. Batman-től tanult, de némileg továbbfejlesztett harcmodorral és Joker által „ráragadt” gátlástalansággal, illetve érzéketlenséggel – ennél fogva Piros Sisak voltaképp a Sötét Lovag és Joker „közös gyermeke”. Hiszen tulajdonképpen mindketten felelősök azért, hogy Jason ilyen lett: Batman kiképezte, okította, megtanította neki a bűnüldözés csínját-bínját, Jason agresszivitását és sötét oldalát azonban mégsem tudta teljesen kordában tartani, amit viszont pont Joker erősített fel, miután kíméletlenül péppé verte őt. Jason új személyazonosságát pedig lehet egyfajta sokatmondó szimbólumként is értelmezni (hiszen egy ízben Joker is viselte azt a sisakot), mivel Jason Joker beteg lelkének egy darabját is magával hozta a halálból. A sötét tónushoz és a borongós hangulathoz a rajzstílus is megfelelően idomul, Doug Mahnke egyedi, látványos, ámde néha kissé pongyolán odahányt képekkel dolgozik, melyek ugyan lehetnének részletesebbek, de egy-egy egész paneles nagytotált elnézve igazán nincs okunk komolyabb panaszra.  



Üröm az örömben, hogy mi magyarok csak a történet felét kaptuk meg: A sisak alatt ugyanis összesen 13 részből (plusz egy különszámból) áll, a DC-sorozatban viszont csak a sztori első felvonását közölték le – ami elég szomorú hír, tekintve, hogy pont azután pörögnek fel komolyabban az események. Ettől eltekintve A sisak alatt egy remek képregény, ami minden rajongó polcán szépen mutatna: egyszerre hozott vissza frappánsan egy ismert karaktert, miközben félig-meddig egy izgalmas, új figurát integrált be a Denevérember-univerzumába, aki azóta oszlopos tagja ennek a világnak.

DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény #57 – Batman: A sisak alatt (2019)
Batman #635-641, #645-650 (2005-2006)
Batman Annual #25 (2006)
Kritikák
Tyler Rake: A kimenekítés
Thor végre megtalálta Noobmastert.
Úriemberek
Az igazi gengszterek tényleg öltönyt viselnek.
Friss kritikák
Mosolyogj (Smile)
Az idei év horror-termésének egyik legfényesebben ragyogó ékkövétől garantáltan arcodra fagy a mosoly.
Thor: Szerelem és mennydörgés (Thor: Love and Thunder)
Trash and Thunder.
Obi-Wan Kenobi
Ezt a Jedit keressük?
A Magnum ereje (Magnum Force)
Keménykezű önbíráskodóból a törvény embere.
Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness)
A Marvel Moziverzumban egy horrolegendának is terem babér.