Kritika
John Wick: 3. felvonás - Parabellum (John Wick: Chapter 3 - Parabellum)
Kritika
A fejlövések királya visszatért!
Korunk egyik meghatározó mozis ikonja, John Wick 2014-es bemutatkozásával egy csapásra verekedte és lövöldözte be magát az akciófilmek halhatatlan csarnokába, és ennek köszönhetően nem csupán egy újabb kultikus frencsájzzal gazdagodhattak a műfaj rajongói, de a Keanu Reeves alakította elit ex-bérgyilkos személyében gyakorlatilag megszületett az évtized leghalálosabb, egyben talán legnépszerűbb akcióhőse is. Chad Stahelski és David Leitch (utóbbinak csillaga is egész szépen feljövőben van mostanság) rendezők több esztendős kaszkadőri múlttal a hátuk mögött mutatták meg, hogy hol lakozik az atyaúristen, de úgy, hogy voltaképp semmi olyat nem adtak hozzá a jól ismert és unalomig túltolt recepthez, amit ne láttunk volna azelőtt már vagy egymilliószor. Mert hát az olyan témák, mint a bosszú, a megérdemelt vendetta iránti vágy, a visszavonult egyszemélyes hadsereg, aki újra fegyvert ragad, a főhősre küldött töméntelen mennyiségű ellenfél, és azok kíméletlen legyilkolása már a ’70-es, ’80-as években is elkoptatott sablonok voltak, a John Wick első része pedig főleg ezen korszakok filmtermeléséből merített, tegyük hozzá, kifejezetten zseniálisan. Ugyanis az alkotók már a legelejétől kezdve egyértelműsítették, hogy mi a szándékuk, és nem akarták többnek mutatni gyermeküket, mint ami: vegytiszta akciófilm, de összességében a jobbik fajtából. Ugyanis a John Wickben megvolt az az összetevő, ami legtöbb társából teljesen hiányzik: az elegáns stílus.  



Persze manapság is tucatjával készülnek akciómozik, de egy-két kivételtől eltekintve említésre sem méltó B, vagy rosszabb esetben ZS-kategóriás agyszülemények ezek, na meg a CGI-vel megpakolt látványfilmek sem segítettek öregbíteni a zsáner népszerűségét. Nem úgy a John Wick, amely kőkemény koreográfiáival, a cselekményre rátelepült izgalmas misztikumával, kellő öniróniával, és természetesen maga a címszereplő puszta jelenlétével, mindenen és mindenkin átgázoló féktelen haláltáncával tette le névjegyét a műfajban – az arányok megfelelő kimérésével pedig új modern klasszikus született. Ugyanakkor a nem várt siker egyfajta „átok” is lett, hiszen, ami elnyeri a kritikusok és a közönség tetszését, azt folytatni kell, mindegy, hogy egyébként az adott cselekmény indokolja-e, vagy sem. És ebben az esetben igencsak be voltak határolva a lehetőségek, a szokásos „nagyobb, több, brutálisabb, véresebb, hangosabb, gyorsabb” elvnél nem nagyon tudott többet nyújtani a második rész, mindezek ellenére azonban az első felvonáshoz hasonlóan szintén elegánsan oldotta meg a feladatot. Az egyetlen baja, hogy elődjével ellentétben (ami egy egységes és lezárt kerek egész) teljesen felvezetés szaga volt, és egy olyan sokat ígérő prológusnak érződött, ami arra hivatott, hogy ügyesen előkészítse a terepet valami nagyobbnak és epikusabbnak. És ebben van valami, ugyanis a második és a harmadik epizód lényegében egy film, csak két részre szabdalva.  



A John Wick: 3. felvonás – Parabellum tehát pontot tesz a korábban megkezdett sztorira: főhősünk, miután megfosztották minden privilégiumától, véresen, megsebesítve menekül (természetesen hűséges kutyája társaságában) New York utcáin több millió dolláros vérdíjjal a fején. A város összes bérgyilkosa őt keresi, ráadásul most már segítségért sem folyamodhat, így hát eléggé vert helyzetben van, na nem mintha ez őt túlságosan visszavetné, azért a tőle megszokott szorgalommal öldösgeti lefelé azokat, akik eléggé ostobák ahhoz, hogy szembe szálljanak vele. Az első pár percben gyorsan summázzák a lényeget, majd az elkövetkezendő nettó két óra néhány rövid közjátékon kívül gyakorlatilag arról szól, hogy sorban küldik Wickre a válogatott rosszfiúk egész garmadáját, ő pedig sorban megöli őket, válogatott módokon. Van, akit egy vaskos könyvvel intéz el, másokon a késdobálást gyakorolja, de előfordul az is, hogy kardokkal aprítja fel kevésbé tehetséges vetélytársait, és persze a közvetlen közelről leadott fejlövések sem maradhatnak ki. Lényeg a lényeg, ennyi bunyót, csonttörést, ütést, rúgást, szúrást, vágást, lövöldözést és headshotot filmen én még az életben nem láttam. A színészek, a kaszkadőrök és a koreográfusok alaposan kitettek magukért, nagyjából tényleg arról van szó, hogy az egész produkció egy összefüggő, látványos akciójelenet, amelybe pihenésként azért beiktattak néhány perces szüneteket.  



Ez a helyzet viszont magával hozta azt a problémát, hogy egyrészt a frencsájz a John Wick 3-ra teljesen elszakadt a realizmustól. Az első rész még valamennyire földhözragadt volt a maga vad és kíméletlen stílusával, mostanra azonban a főhős gyakorlatilag egy halhatatlan félisten lett, aki fáradhatatlanul tör előre méretes hullahegyeket hagyva maga után, őt viszont az égvilágon senki sem képes elintézni – főleg nem a seregekben támadó gyilkosok, akik ahelyett, hogy egyszerre támadnák meg Wicket, vagy megvárják, hogy hősünk odaforduljon hozzájuk, és leüsse őket, vagy csak látványosan kihagyják a lehetőséget, hogy előbb öljék meg Wicket, mint Wick őket. Másrészt az igazi gondok azután kezdődnek, hogy a karakterek ledarálják az aktuális rosszfiú-csapatot, és a következő bérgyilkos-csoport megérkezése előtt pár perc erejéig leülnek egy kicsit beszélgetni. Ekkor jelentkeznek a forgatókönyv gyengeségei: a rosszul megírt dialógusok és a főhős ernyedten felskiccelt mondvacsinált motivációja (tiszta sor, hogy Wick miért marad játékban ennyi sorscsapás ellenére, talán még egy kis meghatottságot is kiváltanak ezzel a nézőből, de hogy úgy összességében mi értelme az egésznek, kissé zavaros), na meg a világ, amelyben a karakterek élnek, szintén fényévekre került az eddigi földhözragadtságától. Mert azt már az előző részben megtudhattuk, hogy ebben a sorozatban bárki lehet bérgyilkos, a kéregető koldustól kezdve, az aluljáróban szorgoskodó utcazenészen át, az állandóan kötekedő vécésnéniig, de hogy a rendőrség kvázi nem létezik, a járókelők pedig még a fejüket se kapják fel egy mellettük kirobbant bunyóra, az már kevésbé elfogadható – bár a második epizód csúcsforgalomban lezavart hangtompítós metróállomásos lövöldözését szerencsére nem sikerült alulmúlni.  



Ugyanakkor már az eredeti film után sem voltak benne sokan biztosak, hogy ez a koncepció és ez a világ elbír egyáltalán még egy, vagy akár két részt. Persze a John Wick 3 erősen próbálkozik kiterjeszteni és misztikusabbá tenni ezt a bérgyilkos-univerzumot, a régi írógépekkel és vezetékes telefonokkal megpakolt központtal, a pénzérmékkel, medálokkal és véreskükkel, nem utolsósorban pedig a mindenre és mindenkire vonatkozó megkerülhetetlen szabályokkal, amiket nem mellesleg szinte mindenki úton-útfélen megszeg, mégis mindig ugyanoda lyukad ki a cselekmény. De addigra a non-stop akciónak is meglesz a böjtje, és a fináléra érezhetően elfárad az egész – az utolsó fél órát már sem a lövöldözős videojátékokból kilépett testpáncélos, három tár lőszer után is eleven kommandósok, sem Keanu Reeves, sem pedig Mark „ez még él?” Dacascos nem képes egyben tartani. Ettől függetlenül összességében nincs nagy gond a filmmel: hozza a megszokott színvonalat, kikapcsolja az agyat, azt nyújtja, amit minden minőségi modernkori akciómozinak kellene. Reeves külön dicséretet érdemel: természetesen a jelenetek nagy részét ismét kaszkadőr nélkül forgatta le, és hiába tapossa immáron az ötödik x-et, még mindig elhisszük róla, hogy korát meghazudtolva képes a földbe állítani a rosszfiúkat.  



Ami akár még jó hír is lehet, mivel a John Wick 3 egy hét alatt többet hozott, mint az első felvonás egész pályafutása alatt, így a negyedik film gyakorlatilag borítékolható, és több mint valószínű, hogy a különböző spin-offoktól és tévésorozatoktól sem menekülünk majd meg. Mindazonáltal az még erősen kérdéses, hogy gyakorlatban mindez hogyan fog működni, mivel, ha szigorúan vesszük, akkor ennek a témának egyetlen film bőven elég lett volna.
DVD / Blu-ray filmek olcsón
Kritikák
Űrdongó
A Transformers-film, amire vártál - majdnem.
Alita: A harc angyala
A CGI-szem a lélek tükre.
Friss kritikák
Halloween H20 - Húsz évvel később (Halloween H20: 20 Years Later)
Vérszegény osztálytalálkozó.
X-Men: Sötét Főnix (Dark Phoenix)
Halva született főnixmadár.
Godzilla II: A szörnyek királya (Godzilla: King of the Monsters)
Szörnyek keringője.
John Wick: 3. felvonás - Parabellum (John Wick: Chapter 3 - Parabellum)
A fejlövések királya visszatért!
The Punisher: Második évad (The Punisher: Season Two)
Elcseszett életek vérmocskos panoptikuma.