Geekz, képregény
Batman és Robin: Újjászületés
Geekz, képregény
Zűrös páros.
Néha egyszerűen nem értem Grant Morrisont. Több évtizedet felölelő pályafutása alatt rengeteg zseniális mesterművet tett le az asztalra, közülük nem egy már a megjelenésekor halhatatlan klasszikussá nemesedett, és mindmáig elnyűhetetlen hivatkozási alapként tartják számon, de emellett annyi, jobb esetben teljesen felejthető sztorit, rosszabb esetben egyenesen értékelhetetlen szart írt, hogy felsorolni is sokáig tartana. Mert vegyük például az Arkham Elmegyógyintézetet, az Új X-Ment, vagy a ’90-es évekbeli Igazság Ligáját: mind-mind remek sztorik, némelyik még klasszikus is lett, a legtöbb író összetenné két kezét, ha ilyeneket tudna alkotni. És akkor most mérjük össze ezekkel például az ígéretesen induló, de összecsapott lezárású Batman és fiát, vagy a totális átláthatatlan katyvasz Batman R.I.P.-et. Ég és föld a szintkülönbség. Ezért is volt kétséges, hogy mégis mi fog kikerekedni a DC boszorkánykonyhájából, amikor kiderült, hogy Morrison lesz az írója a 2009-ben debütáló új Batman & Robin címnek, amely ráadásul a Final Crisis eseményei után veszi fel a fonalat, és eme új széria elindítása már alapból számtalan kérdést hozott magával, és legalábbis annyian húzták a szájukat miatta, mint amennyien lelkendeztek iránta. Tudniillik, a Final Crisisben Bruce Wayne meghalt, így miután a Batfamilyben ment a viaskodás, hogy kié legyen a köpeny (ezt inkább hagyjuk…), végül Dick Grayson, az első Robin, azaz Éjszárny lett az új Bőregér, és nem elég, hogy a nyakába szakadt egész Gotham, elődjének hatalmas árnyékával együtt, de még Bruce fiának, Damiannek a sorsát is egyengetnie kell, aki immáron a Csodafiú szerepében feszít Dick mellett.  



Attól függetlenül, hogy Morrison jelenléte nem kis aggódásra adott okot, maga az ötlet egészen érdekesen és izgalmasan hangzik. Tegyük hozzá, hogy amit akkoriban, Morrison távozása után Judd Winick leművelt a fő Batman-sorozattal, az egy szemernyit sem volt jobb, mint négy évre visszamenőleg bármi abban a címben, így az olvasók fontos hányada azért mégis inkább a Batman & Robinban bízott, még ha csak látatlanban is. Az Újjászületés tehát egy teljesen új széria nyitódarabja, egyben kiaknázásra váró óriási lehetőségek szinte végtelen tárháza: Gotham elvesztette legfőbb védelmezőjét, és mivel a város nem maradhat Sötét Lovag nélkül, így hát valakinek mindenképpen fel kellett öltenie a híres jelmezt. Dick Grayson lett ez a valaki, de hiába tanulta ki a bűnüldözői szakmát Batman mellett, hiába áll mögötte jó pár évnyi tapasztalat, és hiába ügyködött Blüdhaven utcáin, rövid időn belül rájön, hogy mégsem egy Bruce Wayne. Márpedig Batman utódjának lenni nem kis feladat, és még a kivételes tehetségek között is a legkivételesebbet kívánja, így tehát annak ellenére, hogy Dick nyilván sohasem léphet teljesen elődje nyomdokába, mégis muszáj felnőnie a feladathoz, és méltóvá kell válni a címhez. Már csak azért is, mert Gotham szokás szerint úszik a mocsokban és a bűnben, a régi jól ismert pszichopaták mellé pedig újak érkeztek, akik könyörtelen akcióikkal és maradandó módszereikkel könnyen káoszba taszíthatják a várost.  



Bár az Újjászületés fényévekre van Morrison korábbi klasszikusaitól, és igazából afféle modern gyöngyszemnek sem igazán nevezhető, mindent összevetve mégis egy ötletes és olvasmányos képregény. Sajnos az író csak félig-meddig tudott megfelelni az elvárásoknak, de szerencsére a Bruce és Dick közti különbségek érzékeltetését, illetve a két címszereplő közti dinamikát (ami alapból a sorozat alappilére kell, hogy legyen már a kezdetektől) remekül elkapta. Amíg Bruce Batmanje inkább a megfélemlítésre játszott, és fellépésére hideg profizmus volt jellemző, miközben mindig minimum két lépéssel az ellenfelei előtt járt, addig Dick Bőregérként jóval ügyetlenebb és jóval több hibát vét, így bőven van még mit tanulnia, hogy elfogadtassa magát (Gordon rendőrfőnök pl. nyilván rögtön kiszúrja, hogy ez a Batman nem az a Batman), szóval akad tennivalója bőven, és a helyzetet tovább bonyolítja a Robin szerepben tündöklő ördögfióka, Damian is. Az orgyilkosok között nevelkedett és kiképzett fiú alighogy megismerte apját, el is veszítette, ezért Dicknek nem csak mentorként kell terelgetnie Damiant, de apja helyett apjának is kell lennie. Ami cseppet sem könnyű, tekintve a kölyök heves vérmérsékletét és eget verdeső arroganciáját. A 2000-es évek talán legígéretesebb képregényes újoncaként debütált a DC-univerzumban, de eddig a sorozatig nem igazán sikerült vele mit kezdeni, itt viszont Morrison kifejezetten jól írja őt.  



Damian hála az égnek ezúttal sem hazudtolja meg önmagát: nagyképű, hihetetlenül agresszív nagypofájú méregzsák, mégis imádni való figura, akit csak szeretni lehet. Ahogy előbb is említettem, a dinamika közte és Dick között parádésan működik, a dialógusok és a csipkelődések rengeteg humoros pillanatot szülnek, nem is beszélve a vizuális gegekről – külön felhívnám a figyelmet arra a jelenetre, amelyben Dick kioszt egy nyaklevest Damiennek, majd rövid eligazítást tart neki a jelmezéhez tartozó csuklya hátrányairól. Az ilyen és ehhez hasonló szegmensekért éri meg elolvasni ezt a képregényt. És sajnos, ha ezeken túllendülve elkezdjük vizsgálni a többi pozitívumot, akkor kezdődnek el a problémák. Morrison ugyan az új rosszfiúk megalkotásával nem vétett hibát, sőt, Mr. Pyg, a disznómaszkos perverz és szadista sorozatgyilkost valami mocsokmód sikerült eltalálnia, simán odasorolható az utóbbi évek legjobb képregényes karakterei mellé ez az egyszerre vicces és félelmetesen aberrált figura, erősíti az Újjászületés sötét és beteg, néha brutális stílusát, de erre mondjuk szükség is van, mivel a képregény hangvétele hiába felnőttes és naturalisztikus, mégis időnként olyan, mintha a ’60-as évekbeli Adam West-féle Batman-tévésorozat modern megfelelője lenne, amit nyakon öntöttek némi komolysággal. És ebben legjobban a képi világ a ludas: Frank Quitely rajzai, nincs rá jobb szó, egyenesen ocsmányak, ami egyébként a groteszk jeleneteknek át tudja adni a jelentőségét, de másnak már nemigen. A hatodik szám után Philip Tan vette át a stafétabotot, ő sem kiváló, de azért lép egy szinten a színvonal.  



Az Újjászületés egyáltalán nem lenne rossz képregény, mert több eleme is prímán szuperál, de annyi minden szól ellene, hogy azok végeredményben kinyírják az összképet, és csak az élvezhetetlen tulajdonságok és hibák egész sora marad utána – Jason Toddot, alias Piros Sisakot megtenni főgonosznak például óriási baklövés volt, főleg így. Mindazonáltal a Dick-Damian kapcsolat azért valamennyire elviszi a hátán a sztorit, és szerencsére ez a széria végéig betonkeményen kitartott – ezt a fajta írói bravúrt tanítani kellene, attól függetlenül, hogy a történet többi aspektusát meg inkább elfelejteni.
DC Comics – A Legendás Batman #8: Újjászületés (2019)
Batman & Robin #1-6 (2009-2010)
DVD / Blu-ray filmek olcsón
Kritikák
Űrdongó
A Transformers-film, amire vártál - majdnem.
Alita: A harc angyala
A CGI-szem a lélek tükre.
Friss kritikák
Batman - A denevérember (Batman)
A harminc éve tartó tánc a sápadt holdfénynél.
Halloween: Feltámadás (Halloween: Resurrection)
Big Brother: Michael Myers Edition.
A Büntető (The Punisher)
Dolph Lundgren méltán elfeledett, Film+ gyanús Megtorlója.
Halálos iramban: Hobbs & Shaw (Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw)
A macsó kopasz bácsik visszatértek.
Stranger Things: Harmadik évad (Stranger Things: Season Three)
A retro kiszúrja a szemedet!