Geekz, képregény
Batman: Arany hajnal
Geekz, képregény
Egy arc a múltból.
Miután David Finch a Marveltől (ahol olyan gyöngyszemeket alkotott, mint pl. a New Avengers) átigazolt a DC-hez, nemsokára megkapa a lehetőséget egy új és saját Batman-sorozat megírására és megrajzolására. Akkoriban eléggé felfokozódott a hangulat a Sötét Lovag körül: kiderült, hogy életben van, majd visszatérése után úgy döntött, nemzetközi vizekre evezve globális szintre teljesíti ki a Batman-márkanevet. Távollétében Dick Grayson vette át a Denevérember szerepét, de Finch 2011-ben indult szériája nem kívánta beérni holmi utánzatokkal és másodhegedűsökkel: a Batman: The Dark Knight főhőse így Bruce Wayne lett, akit egy személyes ügy visszaszólít Gothambe a világkörüli hősködésből. Bár a tárgyalt képregényből mindössze öt szám jelent meg, mielőtt bekavart a New 52 univerzum-rebootja, Finch egy ideig még a sorozat relauncha után is a fedélzeten maradt, igaz társ-íróként becsatlakozott hozzá Paul Jenkins is, majd végül (Joe Harris és Judd Winick vendégszereplései után) Gregg Horwitz vette át az egészet. Finch mondjuk írónak nem a legjobb, viszont a Batmannel kapcsolatos tervei becsületesek voltak. Úgy érezte (amúgy teljesen jogosan), hogy a karakter nem igazán egyeztethető össze azzal a világi szuperhősös vonallal, amit a Batman Inc.-ben húztak rá, hiszen aki ennyire összefonódott szülővárosával, amely egész pályafutása alatt vitathatatlanul meghatározta, sosem tudna lelépni csak úgy, és előbb-utóbb úgyis visszatérne Gothambe.  



Az Arany hajnal című sztoriban Finch visszahelyezte a főhőst a természetes közegébe, így ez a Batman teljes mértékben az a Batman, akit mind ismerünk és szeretünk, a történet is inkább a közte és Gotham City közt fennálló láthatatlan köteléket vizsgálja, mialatt az író/rajzoló mindezt nyakon öntötte némi sötét okkult, misztikus vonallal, amely szinte minden ízében a klasszikus Neal Adams-féle érát idézi. A cselekmény középpontjában Bruce Wayne egyik gyerekkori barátja, Dawn Golden áll (innen a nem épp frappáns, sőt, fárasztóan olcsó cím), akinek váratlanul nyoma vész, és miután a szálak Gyilkos Krokhoz, majd pedig Pingvinhez vezetnek, természetfeletti és démoni erők is felütik a fejüket az ügyben. Persze a bájos Dawn egy teljesen új karakter: visszaemlékezések egész során át ismerhetjük meg őt, a forgatókönyv meg is tesz mindent, hogy kellően átérezhessük Batman motivációját és elkeseredett igyekezetét, amelyet a lány keresésébe és megmentésébe fektet. Finch még a karakter brutálisabb oldalát is visszahozza a ’70-es évekből, továbbá a Sötét Lovag nyomozói vénájára is ráerősít, amelyet mostanában egyre többször hanyagolnak. Elsőre mindez vitathatatlanul remekül hangzik, könnyen el lehet képzelni ezekből az elemekből egy zseniális sztori ígéretét, megírni azonban már nehezebb feladat. És mivel Finch elsősorban rajzoló és nem író, ez a tény meg is látszik a sztorin.  



Az Arany hajnalt sokan Jeph Loeb és Jim Lee Hush című képregényéhez hasonlítják, amely bizonyos körökben roppant népszerű lett (főleg a gyönyörű és tökéletesen kommersz rajzai miatt), viszont ha magát a történetet nézzük (különösen Loeb korábbi munkáival összemérve), akkor már bőven érheti szó a ház elejét. Az Arany hajnalban több dolog is visszaköszön a Hushból: a képi világ szó szerint lenyűgöző, Finch ügyes és tehetséges keze minden egyes oldalon maradéktalanul megmutatkozik. Rajzai dinamikusak, részletesek és aprólékosak, a színezés pedig (amely szintén a Loeb-Lee műre hajaz) remekül kiegészíti ezt – szerencsére többé-kevésbé még azt is sikerült elkerülni, hogy a grafika ne legyen „túl szép” egy gótikus és darkos Batman-sztorihoz képest. Továbbá a „régi ismerős” és raja keresztül a személyes indíttatás is megvan (ebben határozottan jobban brillírozik „társánál”), de amivel az Arany hajnal leginkább összerokonítható a Hushal, az az összecsapott és üres, de tulajdonképpen inkább csak simán semmilyen történet, amely végeredményben nem érdemli meg kifogástalan külsejét. A képregény alapjában véve is rettenetesen rövid, és az öt részt tovább csorbítják az olyan felesleges mellékágak, mint például Gordon felügyelő kitúrása a rendőrségi kötelékből, vagy a lány, aki meglovasítja a Batmobilt – nem lenne baj egyik sem, ámde így, hogy csak bele-belekapnak ezekbe a szálakba, az események végül nem futnak ki sehová, csupán elveszik a fókuszt a lényeges monumentumokról.  



A képregény egy jó ötletekkel és érdekes koncepcióval rendelkező, de összességében sajnos félrement alkotás, ami egyúttal rengeteg lehetőséget hagyott ki. Ha még egyszer ugyanennyi nem is, de három-négy epizód ráfért volna még, mert így csak egy kifejezetten vékonyka kötetet kaptunk, a fináléban egy hirtelen és fantáziátlan lezárással – ráadásul a kicsi oldalszám miatt leginkább egy kiegészítésnek, vagy a Batman-sorozathoz adott ajándéknak tűnik, mint a széria teljes értékű darabjának.

DC Comics – A Legendás Batman #9: Arany hajnal (2019)
Batman: The Dark Knight #1-5 (2011)
DVD / Blu-ray filmek olcsón
Kritikák
Űrdongó
A Transformers-film, amire vártál - majdnem.
Alita: A harc angyala
A CGI-szem a lélek tükre.
Friss kritikák
Batman - A denevérember (Batman)
A harminc éve tartó tánc a sápadt holdfénynél.
Halloween: Feltámadás (Halloween: Resurrection)
Big Brother: Michael Myers Edition.
A Büntető (The Punisher)
Dolph Lundgren méltán elfeledett, Film+ gyanús Megtorlója.
Halálos iramban: Hobbs & Shaw (Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw)
A macsó kopasz bácsik visszatértek.
Stranger Things: Harmadik évad (Stranger Things: Season Three)
A retro kiszúrja a szemedet!