Geekz, képregény
Rozsomák: X Fegyver
Geekz, képregény
Emberarcú szörnyetegek.
Kifejezetten érdekes, főleg a mai unalomig ismételt és hányásig sulykolt eredettörténeteket nézve, hogy minden idők egyik legnépszerűbb képregényfigurájának, Rozsomáknak a múltjáról gyakorlatilag az első megjelenésétől számítva 17 évig alig tudtunk meg valamit. Voltak ugyan halvány utalások arra, hogy mit csinált a karakter azelőtt, hogy ikonikus belépőjében összecsapott Hulkkal, néha kaptak az olvasók némi elszórt (amúgy nem túl egyértelmű) morzsát, de összességében a figura eredete nagyon sokáig sűrű ködbe burkolódzott, és végeredményben pontosan ez a nem tisztázott, fekete foltokkal teli rejtély adta többek közt Rozsomák karakterének sava-borsát. Mert az, hogy az olvasónak fogalma sem volt arról, hogy ez az antihős ki volt a képregénylapokon való debütálását megelőzően, hogy jutott el odáig, mit csinált mielőtt csatlakozott az X-Menhez, hogyan kapta az adamantium-csontvázat, egyáltalán, mikor született, és mi az igazi neve, igencsak ütős és emlékezetes legendát szőtt a karakter köré (főleg úgy, hogy amnéziájának köszönhetően ő maga sem volt teljesen tisztában a múltjával), ami hamar az X-Men, majd pedig az önálló Rozsomák-képregények egyik vissza-visszatérő témája lett. 1991-ben aztán az addigra már elismert szakmabelinek számító Barry Windsor-Smith oszlatott el némi bizonytalanságot a Marvel legnépszerűbb mutánsának eredetével kapcsolatban: a Marvel Comics Presents című antológia-sorozatban megjelent 13 részből álló X Fegyverben fény derült arra, hogyan és miképp kapta Logan az adamantium-csontvázat, hogyan törölték az emlékeit, és nem utolsósorban, hogy hogyan vált emberből lelketlen gyilkológéppé.  



Ha arra, hogy Rozsomák eredettörténetét (voltaképp ez sem teljesen az) nagyon hosszú ideig érintetlenül hagyták, érdekesként hivatkoztam, akkor az X Fegyver elszabadult, vérmocskos, slasher-filmeket megszégyenítő féktelen mészárszéke minimum iszonyatosan megdöbbentő. Már eleve az ritka (különösen a mainstream műfajban), hogy egy alkotó ekkora szabadságot kapjon: Windsor-Smith nem csak írója és rajzolója volt a képregénynek, de a színezői és a kihúzói feladatokat is ő végezte. Ennek köszönhetően lényegében semmi sem kötötte gúzsba, és módjában állt az, hogy saját képére formálhassa a sztorit. Így is történt: egyáltalán nem fogta vissza magát, a lehető legrészletesebben és legbrutálisabban mutatta be Logan szenvedését, a rajta végzett embertelen kísérleteket, annak összes kínjával és borzalmával. Ehhez mérten maga a történet nem is bonyolult, inkább csak alibi-szinten működik. Logant elrabolja néhány rejtélyes ügynök, és egy szigorúan titkos létesítménybe szállítják, ahol aztán kegyetlen teszteknek vetik alá. A csak Professzornak hívott őrült tudós, Dr. Abraham Corneliusszal és Carol Hinesszal karöltve először adamantiummal erősíti meg a kísérleti nyulának csontvázát, majd szisztematikusan elkezd kiölni belőle mindent, ami az embert emberré teszi, abból a célból, hogy Rozsomákból a végül egy parancsra engedelmeskedő, mindenféle érzelmet és erkölcsi tartást semmibe vevő állatias, beidomított gyilkológép váljon.  



Az X Fegyverben lényegében tehát 120 oldalon keresztül lehetünk szemtanúi annak, hogy Logant kínozzák, gyötrik, személytelen tárgyként kezelve hajtanak végre rajta kíméletlenebbnél kíméletlenebb kísérleteket, agymosással igyekeznek őt lebutítani, nem csak fizikailag, hanem lelkileg és szellemileg is meg akarják törni, hogy a végén ne maradjon belőle más, csupán egy ösztönösen viselkedő, üvöltő és tomboló állat, maga az élő fegyver, aki sosem kérdőjelezi meg vezetői parancsait, akkor öl és úgy, amikor és ahogyan mondják neki. Logan pedig ezalatt nem tehet mást, minthogy végig szenved, cselekvőképtelenül fekszik a boncasztalon, a bőre alá szúrt műszerek és testét behálózó kábelek rengetegében, amelyek az erősen őrzött létesítmény acélfalai mellett külön börtöncellát jelentenek számára. Az egész képregényt körül lengi a nyomasztó és sötét hangulat, annak ellenére, hogy Windsor-Smith kifejezetten élénk és változatos színekkel dolgozik. A szivárvány minden színében pompázó labor, a számítógépek, a műszerek, a mindenféle gépezettel berendezett helyszínek tökéletesen félelmetesek és lélekfacsaróak, a részletes rajzok pedig (amelyeken mindig fel lehet fedezni valami apróságot) remekül kiemelik az egész cselekmény kaotikusságát, különösen, amikor Logan bevadul, és szó szerint cafatokra kaszabol mindenkit, aki csak az útjába kerül. De ugyanez az átláthatatlan precizitás az egész képregényre is jellemző: példának okáért, amikor főhősünk tehetetlenül sínylődik, gyakorlatilag egy húsdarabként a vízzel töltött tartályban, és nem lehet eldönteni, hol végződnek a ráaggatott műszerek, kábelek, és hol kezdődik maga az emberi test, a hús és vér.  



A sztorinak mondhatni nincsenek túlságosan kidolgozott karakterei, csupán egy-két klisés jellemvonás alapján felskiccelt archetípusok, azonban egyrészt Windsor-Smith jól használja őket, másrészt folyamatosan érzékelteti, hogy nem ez a lényeg. A figurák (leginkább ugye a három kulcsfontosságú tudós) arcáról kivétel nélkül visszatükröződik saját személyiségük, a végtelenül naiv Hinestól kezdve, a vívódó Corneliuson át, akiben a kíváncsiság mellett néha-néha felébred az ember, a pszichopata, beteg elméjű Professzorig bezárólag. Bár arcukról egy-két alapvető, szélsőséges érzelmi reakción kívül nem sok mindent lehet leolvasni, ez is fontos pontja a cselekménynek: legyenek bármennyire is együttérzőek, hiába pislákol bennük néha-néha a szánalom, a sajnálat Logan iránt, egyikük sem ártatlan – mind egy csónakban eveznek, és ezt tudják is magukról. Szinte kizárólag tőmondatokban beszélnek, noha a narráció gyakran egész oldalakat tölt meg, azok legtöbbször csak mondat- vagy szófoszlányokra korlátozódnak, amelyek szintén hozzájárulnak a képregény zűrzavaros és zilált stílusához. Legalább annyira fejezik ki a képregény nyers, síkegyszerű, de mégis zsigeri és vérmocskos szellemiségét, mint amennyire maga Logan karaktere, aki voltaképp csak kiszolgáltatva sodródik az árral. Az X Fegyver tehát nem az a hagyományos értelemben vett eredetsztori, inkább egy groteszk, beteges teremtéstörténet, amelyben a főhős fokozatosan veszíti el kapcsolatát a külvilággal, az emberiséggel és saját emberi mivoltával, és vedlik át őrjöngő, össze-vissza kaszaboló szörnyeteggé – miközben „teremtői” sem jobbak közönséges henteseknél és elmebetegeknél. Így hát felmerül a kérdés: ki is valójában a szörnyeteg?  



Windsor-Smith képregénye nagyon hamar Rozsomák egyik legismertebb története lett, sokszor dolgozták már fel és gondolták tovább, ilyen-olyan módon: az első két X-Men mozifilm és a karakter első különálló filmje is felhasználta ezt a sztorit, bár hozzá kell tenni, utóbbi igencsak vérszegény formában. A népszerű ’90-es évekbeli rajzfilmsorozat egyik epizódjában is adaptálták a történetet, arról nem is beszélve, hogy ez az esemény mindmáig emlegetett, vissza-visszatérő kirakós-darab Rozsomák életében. De akármennyire is sokat idézett sztori ez, az eredeti mű kíméletlen, elszabadult és vércsatakos stílusát egyik sem tudta megismételni.

Nagy Marvel-képregénygyűjtemény #46 - Rozsomák: X Fegyver (2019)
Marvel Comics Presents #72-84 (1991)
Kritikák
Volt egyszer egy... Hollywood
Hollywoodi (rém)álom.
Halálos iramban: Hobbs & Shaw
A macsó kopasz bácsik visszatértek.
Karácsonyi akciók / ajánlatok
Friss kritikák
Ragyogás (The Shining)
Megőrültem, tehát vagyok.
Terminátor: Sötét végzet (Terminator: Dark Fate)
Megrohadt élő szövet, elrozsdásodott fémváz.
Ad Astra - Út a csillagokba (Ad Astra)
Otthontalanul.
American Horror Story: A gyilkos ház (American Horror Story: Murder House)
Családi értékek.
Joker
Egy megbomlott elméjű kisember vallomásai.