Geekz, videojáték
Star Wars Jedi: Fallen Order
Geekz, videojáték
A Star Wars név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez.
Annak ellenére, hogy jelenlegi önismeretem szerint egyáltalán nem tartozom az elvakult és begyepesedett áltimét Star Wars-fanatikusok közé, akik szent és sérthetetlen mesterműként kezelik George Lucas eredeti trilógiáját (na jó, talán egy kicsit), amelynek kritizálását is instant máglyahalállal büntetnék, és azok közé, akik emberiség elleni merényletként tekintenek a folytatás-trilógiára, és határtalan gyűlölettel szidják a Disney-t (jómagam maximum csak Kathleen Kennedy-t), azt be kell vallani, hogy ha filmekről és videojátékokról van szó, akkor mostanság a szakemberek nemigen állnak a helyzet magaslatán.Előbbi helyzeten talán javít valamicskét a nemsokára mozikba kerülő Skywalker kora, és a nemrég indult The Mandalorian tévésorozat, utóbbi stádiumával kapcsolatban egy ideig komoly kérdés volt, hogy egyáltalán erőre kap-e valamikor a közeljövőben a tendencia – a poént egyelőre nem lövöm le, de mivel úgyis az értékelő boxot nézitek meg először, valószínűleg már tudjátok a választ. Az új mozifilm környékére időzített Star Wars Jedi: Fallen Order című stuffra óriási feladat hárult, és nem csak azért, mert már hosszú évek óta nem készült igazán jó Star Wars-játék, hanem mert Jedi témájú, fénykardozós és Erőhasználós darab lévén olyan hatalmas és kultikus címekhez kellett felnőnie, mint a Jedi Knight II: Jedi Outcast és a Jedi Knight: Jedi Academy. A Fallen Order ráadásul kifejezetten ambiciózus és sokat ígérő projektnek tűnt már bejelentésétől kezdve, így hát a rajongók hada jogosan várta el tőle, hogy majd helyreállítja a Star Wars név renoméját – még ha ez a remény nem is izzott túl fényesen.



Mondjuk az nem egészen lenne igazságos, ha a problémákat a jogok felvásárlása utánra datálnánk, mert tegyük szívünkre a kezünket, a vége felé már a LucasArts sem tudott érdemben mit kezdeni a frencsájzzal (a legutolsó említésre méltó cucc talán a The Force Unleashed volt még 2008-ban), aztán jött az EA, és még sötétebb árnyak vetültek a Star Wars-játékokra. A kiadó 2013 óta, azaz hat év alatt csupán két címet jelentetett meg, az onlinera kihegyezett Battlefrontot és annak folytatását, utóbbi ráadásul még egy szép mikrotranzakciós balhét is összehozott magának megjelenéskor (csoda hát, hogy az eladások is csalódást okoztak, mikor több szó volt a balhéról, mint magáról a játékról?), bár legalább egyjátékos kampány is került bele – már ha annak lehetett nevezni azt az összecsapott, őt órás valamit. Arról mondjuk külön cikket lehetne írni, hogy ez EA, illetve a különböző megbízott csapatok miket töketlenkedtek össze a frencsájzzal, a leigazolt, majd menesztett szakemberektől kezdve (helló Amy Hennig és helló Jade Raymund), a kreatív nézeteltéréseken, financiális és jogi problémákon át, a Visceral Games becsukásáig és a szépreményű játékok elkaszálásáig bezárólag. Sötét és nehéz idők ezek a Star Wars-játékok rajongóinak, a sztori-orientált Star Wars-játékok rajongóinak meg főleg. Erre mintegy meglepő és nem várt fordulatként az EA, akiről azt gondolnánk legeslegutoljára, hogy lát még komolyabb fantáziát a kizárólag single player, történet-alapú játékokban (pont nemrég állították ennek ellenkezőjét) megbízta a Titanfallról elhíresült Respawn Entertainment fejlesztőcsapatát, hogy kalapálják össze az előbbi jellemzőket felvonultató Fallen Ordert, és állítsák vele helyre a békét és az igazságot a galaxisban.Szinte hallom John Williams fülbemászó főcímzenéjét, és látom magam előtt az űrben mozgó sárga feliratokat.



Mindazonáltal még a legoptimistább fanok is tartottak attól, hogy az EA (attól függetlenül, hogy a játékot értő kezek dédelgették, Stig Asmussennel, a God of War III rendezőjével az élen) jó szokásához híven biztosan elcsesz majd valamit most is. Nos, örömmel konstatálom, hogy nem így lett: a Fallen Order meglepő módon az idei év egyik legjobb és legfigyelemreméltóbb játéka, és egyben (pontosabban csak egy részében) egy olyan korszak nosztalgia-érzetű mementója, amikor még készültek értelmes Star Wars-játékok – még valamikor réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban. A Respawn viszont most egy kicsit közelebb hozta et a mesés helyet, és egy olyan stuffot rakott össze, amelyről csak úgy lerí, hogy rajongók készítették rajongóknak, és ellentétben a Battlefront és a Battlefront II lelketlen pénzcsináló termékeivel, a Fallen Orderről már a legelső pillanatokban érezni, hogy igazi szenvedélyes és lelkes fanok álltak a projekt mögött. És tényleg, mintha valami csoda történt volna, a Fallen Orderben nincs többjátékos mód, nincs multiplayer, nincsenek loot boxok és mikrotranzakciók, nem húzzák el a játékosok előtt az ütős sztori mézesmadzagját, hogy aztán kiderüljön, a befejezés majd csak pár hónap múlva jön ki, fizetős DLC tartalomként, nem. Teljes értékű cím, elsősorban magát a játékost akarja kiszolgálni. Érted van, és nem a pénzedért, ha úgy tetszik, egy hangulatos olvasztótégely, amelybe belesűrítettek néhány klasszikus Star Wars-címet, egy rakás más hasonszőrű alkotásban működő elemet – mindennek vége pedig egy szórakoztató, akció-kaland mix, ami nemcsak, mint játék üdítő, de végre megmutatja, hogy miért is jó Star Wars-rajongónak lenni.



A történet nagyjából öt évvel A Sith-ek bosszúja eseményei után veszi kezdetét. A Jedi Rendnek befellegzett, a galaxis sötét időket él a Birodalom uralmának köszönhetően, a Rend kevés megmaradt tagja pedig a maga módján próbál boldogulni. Közülük az egyik, Cal Kestis (alakítója és hangadója Cameron Monaghan, akit itt szerencsére sikerült kevésbé pszichopatábbra fazonírozni), aki a tisztogatás előtt még fiatal padawan volt, most viszont a Bracca nevű bolygón bujkál, ahol hajóbontóként és roncsvadászként dolgozik a Klónháborúkból megmaradt köztársasági és szeparatista bárkákon.Hamarosan azonban egy jó tett a leleplezését okozza, így menekülnie kell az életben maradt Jedikre vadászó Inkvizítorok elől, de az Erő mást is tartogat Cal számára: újdonsült barátaival nagy kalandra indul, hogy megszerezzen egy titokzatos holokront, amivel hamvaiból újjá lehet építeni a Jedi Rendet. Mint azt előbb említettem, a Fallen Order műfaji turmixként kölcsönöz (vagy ha úgy tetszik összelopkod, de azt legalább jól csinálja) bizonyos elemeket és ötleteket más játékokból, és igazítja azokat hozzá a Star Wars-univerzum attribútumaihoz. A témaválasztás terén egyértelműen a Jedi Outcast és a Jedi Academy-vonalat követi, a harcrendszer a Soulsborne-játékokból (Dark SoulsBloodborne) lehet ismerős, az akciójelenetek tempója és energiája tiszta Uncharted-recept, a felfedezés öröme és a titkok megtalálása, no meg a logikai rejtvények megfejtése még egy csipetnyi Tomb Raider ízt is adnak a dolognak. Ha jobban belegondol az ember, a Soulslike mechanika még kifejezetten jól is áll neki, hiszen pl. a The Force Unleashed rendszertelen és dinamikátlan vagdalkozásaival szemben a Fallen Orderben a FromSoftware játékaiból átvett stílusnak köszönhetően a vívás és a párbajozás minden korábbinál látványosabb és realisztikusabb köntösben jelenik meg, mondhatni művészi magasságokra emelkedik. Időzítés, reagálás, hárítás, támadás, védekezés, minden azon múlik, hogy fenntartsuk ezen dolgok kényes egyensúlyát – és hogy az adott pillanatban (bár ez nehézségi szinttől függ) a megfelelő gombot nyomjuk. Ennek megfelelően a harcok kifejezetten élvezetesek (már ha ráérez az ember), az végeredményen bizton állítható, hogy rég volt már ennyire jó érzés fénykardozni.



A párbajok nem mesterkéltek, mint az előzmény trilógiában, nem nyersek, mint az eredeti trilógiában, se nem olyan kiforratlanok és amatőrök, mint a folytatás trilógiában – leginkább a klasszikus szamurájfilmekben látható harcmodorokhoz hasonlítható, nem is véletlen, hogy a játék leginkább a Sekiro: Shadows Die Twiceszal mutat közeli rokonságot. Lesz is alkalmunk használni kedvenc sugárpallosunkat: ellenféltípusok egész garmadáját dobja ránk ugyanis a játék, a néhány suhintással kivégezhető egyszerű rohamosztagosoktól, kisebb, de veszélyes lényektől kezdve, a combosabb ellenfeleken, szörnyeken, pókokon, harci droidokon át (amelyek első felbukkanásukkor még mini-bossok, aztán már sorban támadó vágóhíd-alanyok), a jóval nehezebb fő-bossokig bezárólag, akiket normál fokozatosan sem könnyű elintézni, ám ott van még a Jedi Master és a Jedi Grand Master nehézségi szint, ami már az igazi Soulsborne veteránoknak lett kitalálva. Aki viszont csak a történetre kíváncsi, annak is van módja különösebb erőfeszítés nélkül végighaladni a kalandon – igaz, így az egész játék lényege veszik el. Sok értelme nincs is, hiszen a Fallen Order egyik legpozitívabb tulajdonsága a rengeteg hangulatos helyszín, a nagy területek és az ezzel járó felfedezés lehetősége. Utunk során jónéhány bolygón megfordulunk majd (vannak ismerősök és újak egyaránt), amiken szabadon barangolhatunk, játékmenetet kiegészítő extrákat (ruha, poncsó, fénykard- markolatok), na meg emlékeket találhatunk (amelyeket az Erő segítségével idézhetünk meg), szóval nem érdemes csak úgy végigfutni a sztorin, rengeteg plusz órával dobhatja meg a szavatosságot, ha igyekszünk bejárni a legkisebb zegzugokat is. Így hát meglepően hosszú a játék, átlagosan a 15-20 órát verdesi. Hasznos egyébként rendesen körülnézni (a félig-meddig open world-beütés amúgy jót tett az összképnek), mivel a pályákon különböző pihenőpontokat találhatunk elszórva, ahol visszatölthetjük életünket (igaz, akkor az ellenfelek is újratermelődnek), és persze fejleszthetjük a skilljeinket. Bár az Erőhasználat a tárgyak mozgatására, vagy az idő megállítására korlátozódik le, ezek remekül működnek együtt az amúgy pörgős és izgalmas platform-részekkel.



Sajnos azonban ez játék sem úszta meg hibák nélkül, mondjuk a játékélményt annyira nem befolyásolja, hogy az amúgy szép és hangulatos grafika néha egy bantha ürülékkel egyenértékű (különösen a mellékszereplők arcánál és a vukik kinézeténél), a frame droppok és az elhalálozás utáni hosszú töltési idők, és hogy sokszor visszatöltés után negyed órával korábbra rak vissza a játék, már annál inkább.De ami még feltűnőbb probléma, hogy a Fallen Ordernek tulajdonképpen nincsenek eredeti ötletei, sem gameplayben, sem pedig sztoriban: előbbi, ahogy már említettem, innen-onnan ellesett elemekből épül fel (bár az kétségtelen, hogy a fejlesztők jól keverték a lapokat), ami utóbbit illeti, igazából azzal is az a helyzet, hogy már láthattuk másol, egy kicsit más formában – ámde a szimpatikus karakterek és a főhős személye (na meg az imádni valóan édes droidja) menti a menthetőt.Persze sokaknál úgyis a fan service dönti el, hogy jó játék a Fallen Order, vagy nem. Ami azt illeti, a Star Wars rajongók kiszolgálása a helyén is van: szerencsére az írók nem követték el azt a hibát, hogy történetükkel ütnék a filmek és a sorozatok sztorijait, tehát nem kavarnak bele a kánonba, miközben mindhárom trilógiából is bőszen csemegéznek dolgokat (ismerős hajók, Erő-képességek, stb.), és még a Klónok háborúja és a Lázadók című animációs szériákra is történik néhány apró, de fontos utalás.A fejlesztők gyakran a tudtunkra adják, hogy ismerik, szeretik és értik is George Lucas univerzumát, a rengeteg apróság, easter egg, vagy akár a rohamosztagosok humoros beszélgetései alapján nem lehet azt mondani, hogy az alkotók ne viseltettek volna maximális tisztelettel és odaadással a forrásanyag felé.



Fallen Order az utóbbi idők legjobb Star Wars-játéka, igaz félig-meddig a gyenge felhozatal miatt lett az: tulajdonképpen a játék kedvező fogadtatása egy kicsit az előző tíz év termésének szegénységi bizonyítványa is. A Fallen Order sem tökéletes, ugyanakkor egy nagy és határozott lépés az igazán minőségi és zseniális Star Wars-játékok felé. Stílszerűen: egy új remény.
Kritikák
Volt egyszer egy... Hollywood
Hollywoodi (rém)álom.
Halálos iramban: Hobbs & Shaw
A macsó kopasz bácsik visszatértek.
Karácsonyi akciók / ajánlatok
Friss kritikák
Ragyogás (The Shining)
Megőrültem, tehát vagyok.
Terminátor: Sötét végzet (Terminator: Dark Fate)
Megrohadt élő szövet, elrozsdásodott fémváz.
Ad Astra - Út a csillagokba (Ad Astra)
Otthontalanul.
American Horror Story: A gyilkos ház (American Horror Story: Murder House)
Családi értékek.
Joker
Egy megbomlott elméjű kisember vallomásai.