Kritika
Star Wars: Skywalker kora (Star Wars: The Rise of Skywalker)
Kritika
Már nincs velünk az Erő.
Amondó vagyok, hogy Hollywood most már nyugodtan elmehet a fenébe. Bár mindig is jellemző volt az Álomgyárra, hogy a végletekig, vagy még azon is túl képes kifacsarni az utolsó levegőt is népszerű frencsájzaiból, elsősorban holmi pénzkereseti célokból, de amit az utóbbi néhány évben leművelt a régi nagy klasszikusaival, az egyszerűen borzalmas és megbocsáthatatlan.Minden áron, tűzön-vízen, viharon, hurrikánon, tornádón vagy bármi máson keresztül is megvalósítja elvetemült elképzeléseit, csakazértis-alapon megcsinálja az x-edik folytatást is valaminek, ha törik, ha szakad, még ha ezzel sárba is tiporja a nagy címek emlékét, mert ugyan kit érdekel a rajongók sírása, a rengeteg lesújtó kritika, vagy esetleg az anyagi bukás. Nem, azért is rá kell kötni még a legeslegdöglöttebb frencsájzokat is a lélegeztetőgépre. Mert tegyük szívünkre a kezünket, mostanában nem sült ki sok jó abból, amikor Hollywood hozzányúlt régi kultuszfilmjeihez: folyamatosan próbálkozik, de néhány nagyon-nagyon ritka esettől eltekintve rendre bele is bukik ebbe – egyszerűen már nem megy ez neki, kár szépíteni a dolgot.És ezek közül talán még a Star Wars járt a legjobban, igaz, az sem büszkélkedhet túl sok jóval, egy ideje már érezni, hogy valami nem stimmel a franchise, meg úgy eleve az egész Lucasfilm körül. Az persze már régen köztudott, hogy az új trilógiához sok mindent út közben találtak ki, és emiatt nem létezett egységes koncepció mögötte, senki sem volt, aki összefogja az egészet, emellett nyilván gyorsan le kellett forgatni a filmeket, hogy tartani tudják a határidőket, és még ennél is gyorsabban kellett megírni a forgatókönyveket, ráadásul nem is egy rendező és egy író vitte végig a három epizódot, a „kreatív” elme pedig, akinek a háttérből irányítania kellett, egyáltalán nem bizonyult hozzáértőnek.



Alapvetően nem tartom a legjobb megoldásnak, de ettől függetlenül valamennyire megértem, hogy anno Az ébredő Erő miért volt valójában az Egy új remény bújtatott remakeje. Az alkotók (valószínűleg J. J. Abramsszel az élen) tisztában voltak vele, hogy a Star Wars egy hatalmas név, amihez egyszerűen muszáj tisztelettel nyúlni, és ahelyett, hogy bátrak (vagy ha úgy tetszik, igazán kreatívak) lettek volna, inkább a jó öreg, sokkal kényelmesebb és sokkal biztonságosabb módszert választották.A lelkesedés hatalmas volt, milliók várták a filmet, önmagában már az is elégnek bizonyult, hogy tíz év után végre újra elkalandozhattunk a messzi-messzi galaxisba – akárhogy is, a taktika bevált. Aztán jött Rian Johnson, a folytatást pedig mindenki ismeri. Nemrég újranéztem Az utolsó Jediket, és nagy meglepődésemre sokkal jobban tetszett, mint elsőre, persze benne van a pakliban, hogy ezúttal tudtam, mire számítsak – bár Johnsont ettől függetlenül is eltiltanám mindentől, ami Star Wars. Szó, ami szó, behozott egy rakás olyan dolgot, amivel a befejező részben kezdeni kellett valamit, és amik csak úgy mellesleg kissé szembementek Abrams elképzeléseivel (már ha voltak neki olyanok egyáltalán).Tehát dióhéjban: a hetedik részben kitaláltak egy csomó mindent, a nyolcadikban elmentek egy teljesen más irányba, aztán az óriási egyet nem értés miatt a kilencedikben most megpróbálják kijavítani a nyolcadik hibáit, de úgy, hogy Abrams közben egyszerre akarja végigvinni saját koncepcióját, és egyszerre próbál meg alkalmazkodni Johnson agyszüleményéhez, mialatt össze is szeretné fogni egyként az előző két epizód eseményeit. Így utólag visszatekintve nincs az-az isten, hogy ebből a katyvaszból értelmes film szülessen. Nem is lett így.



Skywalker kora ugyanis borzasztóan rossz, sőt, szinte nézhetetlen. Mind önálló Star Wars-filmként, mind pedig egy több mint negyven éves saga lezárásaként is egy hatalmas nagy nulla. Majdhogynem ugyanaz a helyzet állt elő, mint annak idején A Sith-ek bosszúja esetében, bár azt a filmet még csak egy lapon sem lehet említeni ezzel: a cselekmény maximális fordulatszámon pörög, hiszen ez a nagy finálé, sietni kell, de a Skywalker kora mit siet, úgy lohol, mint egy elmebeteg, és azt is rettenetesen lelketlenül teszi. Percek, sőt, sokszor másodpercek alatt vált egyik jelenetről a másikra, a néző pedig legtöbbször azt sem tudja, hol jár épp a sztori.De ez még a jobbik eset. Totálisan lerí az egészről, már a legelejétől kezdve, hogy minden áron próbálják kiküszöbölni az előző rész csorbáit (merthogy biztosan komoly beszélgetés zajlott le a Lucasfilmnél arról, hogy hogyan foltozzák be azt a kárt, amit Az utolsó Jedik okozott, erre mérget vennék), miközben megmagyarázzák az összes feltett kérdést. Igen, választ adnak mindenre. Illetve csak az előző két rész kérdéseire, mert az aktuális filmben is van egy rakás új dolog, amitől csak fogod a fejed, hogy hogyan történhetett meg, de érdemi magyarázatokat nem kapsz rá, és azért, mert képtelenek logikusan levezetni őket.A korábbi nagy rejtélyek megoldására is csak simán vonogatod a válladat, mintsem meglepődnél, annyira légből kapott és súlytalan az egész. Ugyanannyira, ha nem jobban látszik az is, hogy szinte mindent kutyafuttában szültek meg az írók, és dobták egymásra a se eleje, se vége ötleteket. A Ren lovagjai sem kapnak semmiféle értelmes szerepet, felbukkannak néhányszor, és annyi. Lando visszatéréséről meg ne is beszéljünk.



Amennyire üdvözöltük az előző két részben a régi nagy öregeket, most legalább annyira rémes összeaszott, megfáradt aggastyánokként látni ezeket az embereket, akiken felnőttünk, harminc évvel később. Ebben mondjuk nagy szerepe van annak, hogy ha jobban belegondolunk, voltaképp az összes karakter, akit szerettünk, imádtunk és tiszteltünk, mostanra vagy meghalt, vagy csődtömeg lett.Tulajdonképpen, ha így nézzük, akkor minden erőfeszítés, küzdelem, minden buktató, fájdalom és áldozathozatal teljesen értelmetlen és céltalan volt. Nem is az tehát az igazi kérdés, hogy az Uralkodó visszatérésével vajon semmissé teszik-e Anakin Skywalker áldozatát, amivel egyensúlyt hozott az Erőbe (mert megnyugtatok mindenkit, bizony, hogy semmissé teszik), hanem, hogy miért kell ennyire görcsösen visszanyúlni a régi filmek figuráihoz, miért kell ennyire benyalni a fanoknak, ami most a lehető legrosszabbul sült el? Ez a húzás egyébként tökéletesen képet ad arról, miféle „odaadással” viseltetik mostanában Hollywood a klasszikusai felé. Mesélhetnék még arról, hogy most legalább nincs anyázás, meg nem jönnek elő óvodás szintű poénokkal (bár itt nemhogy jó poén, de egy értelmes párbeszéd sincsen), sorolhatnám tovább a hibákat, hogy az utolsó nagy összecsapás annyira izzadságszagú, vergődő, dögunalmas valami, hogy talán még az edzettebb nézők is elgondolkodnak majd azon, hogy kimenjenek a moziból, és hogy a fináléban katarzist még gigateleszkóppal sem lehet találni. Sírhatnék-ríhatnék még, de hát száz szónak is egy a vége.



Amíg Az utolsó Jedik esetében nagyjából az volt a helyzet, hogy hatalmas Star Wars rajongóként próbáltam vele elnéző lenni, foggal-körömmel kapaszkodtam a bennem élő szenvedélyes gyermekbe, kifogásokat keresve, és így voltaképp pozitív hangvétellel írtam róla anno, addig a Skywalker kora esetében már nem tudok pozitív lenni, egyáltalán nem. Az elejétől a végéig borzalmas, és a rengeteg hiba még azt a kevés pillanatot is agyoncsapja, amitől egy kicsit is jobb lehetne a végeredmény. Ritmustalan, stílustalan, ormótlan, lelketlen, túlnyújtott, még csak tisztességes iparosmunkának sem nevezhető förmedvény. És ha úgy összességében nézzük ezt az új trilógiát, a legnagyobb baja talán az, ami a trilógiákkal általában: ha a három rész közül legalább egy rossz, az a másik kettőre is végleg árnyékot vet. Mert ezek után szinte garantált, hogy teljesen más szemmel, és valószínűleg rettenetesen rossz szájízzel fogod újranézni Az ébredő Erőt és Az utolsó Jediket. Bár azért tevékenyen kivette a részét ebből a masszából, természetesen nem lehet csakis Abramsre fogni, hogy ennek a filmnek, meg úgy a komplett trilógiának a kudarca kizárólag az ő sara lenne. Ehhez a teljesítményhez és ehhez a katyvaszhoz fejesek, producerek, írók, rendezők és még rengeteg szakember összesített munkája kellett, akik nem tudták rendesen összefogni a három filmet – mert őszintén szólva, ha bottal ütnének, se tudnám megmondani, hogyan lehetett volna ezt értelmesen lezárni, ennyi kavarás után.



A Disney és Kathleen Kennedy hozzá nem értése, tehetségtelensége, minden egyes ész nélküli döntése, az összes rossz ötlete, minden szakértelem-nélkülisége és minden dilettantizmusa most bosszulta meg magát igazán.A Skywalker kora szomorú, egyben remek definíciója annak, mit csinál az Álomgyár a jelenben a régi, megbecsült és elnyűhetetlen klasszikusaival: leköpi, megerőszakolja, viccet csinál belőlük, és addig kínozza őket, amíg van bennük szusz és pénz.

Szóval igen Hollywood, menj szépen a fenébe!
Kritikák
Volt egyszer egy... Hollywood
Hollywoodi (rém)álom.
Halálos iramban: Hobbs & Shaw
A macsó kopasz bácsik visszatértek.
Friss kritikák
Tőrbe ejtve (Knives Out)
Az utolsó magándetektív.
Six Underground - Hatan az alvilágból (6 Underground)
– Ezek nem ötletek, hanem különleges effektek, Mr. Bay. – Nem értem a különbséget.
Watchmen: Első évad (Watchmen: Season One)
Tamás bátya zsebórája.
Bad Boys - Mindörökké rosszfiúk (Bad Boys for Life)
Rosszfiúkból öregfiúk.
Bad Boys II - Már megint a rosszfiúk (Bad Boys II)
Bayhem, felsőfokon!